Hétszemélyes Tábla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Hétszemélyes tábla szócikkből átirányítva)

A Hétszemélyes Tábla[1] egy felsőbíróság neve volt a királyi Magyarországon. Elnevezése arra utal, hogy eredetileg hét tagból állt.

Leírása[szerkesztés]

Az 1723. évi szervezés szerint az ország legfőbb ítélőszéke a Főméltóságú Királyi Curia[2] két részből állt: a) a hétszemélyes táblából és b) a királyi ítélőtáblából;[3] ezekhez járult 1840-ben mint a királyi kúriának külön önálló osztálya a váltóféltörvényszék.[4] A hétszemélyes táblának és egyúttal az összes királyi kúriának az elnöke a nádor volt, akinek akadályoztatása esetében az országbíró vagy a zászlós urak valamelyike elnökölt. Eredetileg hét tagból állt; innen az elnevezése. Hunyadi Mátyás király korában – valószínűleg – a nádor, a prímás (mint főkancellár) vagy helyettese, az országbíró, a főtárnokmester, a királyi főudvarmester, a bán és az erdélyi vajda. Később három egyházi és három világi főúr. A tagok számát az 1723. évi XXIV. törvénycikk tizenötre, majd az ügyek számának növekedésével az 1741. évi XXIV. törvénycikk huszonegyre emelte. Köztük volt a prímás és 3 főpap, a főtárnokmester és 5 főúr. Később, az ügyforgalom emelkedésével, a tagok száma is emelkedett. A hétszemélyes tábla kizárólag fellebbviteli bíróság volt. A pereket a királyi táblának előadó bírái adták elő, szavazati joguk azonban nem volt. Az Ítélethozatalhoz 11 tag jelenléte volt szükséges.

Tagjairól szóló szócikkek[szerkesztés]

Jegyzőiről szóló szócikkek[szerkesztés]

Forrás, jegyzetek[szerkesztés]

  1. latinul: Excelsa Tabula Septemviralis
  2. latinul: Excelsa Curia Regia
  3. latinul Tabula Regia Judiciaria
  4. latinul: Forum appelatorium cambiale