Péchy Imre (alnádor)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Péchy Imre
Péchy Imre (1753–1841).jpg
Született 1753. november 14.
Álmosd
Elhunyt 1841. április 20. (87 évesen)
Pest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása alnádor,
táblabíró,
pedagógus
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Péchy Imre témájú médiaállományokat.

Pécsújfalui Péchy Imre (Álmosd, 1753. november 14.Pest, 1841. április 20.) alnádor, a Hétszemélyes Tábla bírája, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsának a tagja, a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka, a nemes Péchy család tagja.

Életpályája[szerkesztés]

Apja, pécsújfalui Péchy Imre (1726-1795), anyja, kóji Komáromy Anna (1729-1775) 1763-tól 1772-ig a debreceni anyaiskolában, 1774-ben Késmárkon tanult. Jogi tanulmányait a pesti egyetemen végezte. Ügyvédi vizsgája után a göttingeni egyetemen folytatott még tanulmányokat 1781–1782-ben. II. József Péchyt 1787. május 1-jével Bihar vármegye alispánjává nevezte ki, a király halála után, 1790-ben pedig (a közigazgatás s vármegyei élet akkori zűrzavaros állapotában, amikor nem volt sem főispán, sem alispán), másfél évig kormányozta hazafias szellemben vármegyéjét. 1791-ben, az ősi alkotmány helyreállítása után, a bihari rendek közbizalmával alkotmányos első alispánná választották meg. Alispáni hivatalát 1803. szeptember 20-áig viselte. Hat országgyűlésen (1796, 1802, 1805, 1807, 1811 és 1825) vett részt vármegyei képviselőként: előbb négy ízben Bihar, majd két ízben Pest vármegye képviseletében, végül az 1825. évi országgyűlésen már mint a főtörvényszék tagja. Érdemeit az uralkodó is méltányolta: Péchy Imrét 1813-ban alnádorrá, 1824-ben a Hétszemélyes Tábla bírájává nevezte ki, 1835-ben pedig a Szent István-rend keresztjével tüntette ki. A tiszántúli református egyházkerület főgondnoka volt 1801 és 1839 között; ebben a minőségében egyszersmind a debreceni anyaiskola főgondnoka is volt. A főiskolán bevezette a latin helyett a magyar nyelv használatát; sokat tett a tudományok fejlesztése érdekében. 1830-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsába.

Műve[szerkesztés]

  • A magyar nyelvről a polgári és peres dolgok folytatásában (Pest, 1806).

Emlékezete[szerkesztés]

Források[szerkesztés]