Héliodórosz (regényíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Héliodórosz
(Ἡλιόδωρος)
Theagenes receiving the palm of honour from Chariclea.jpg
Született Homsz
Szülei Aedesia
Hermias
Foglalkozása író

Héliodórosz Kr. u. III. századi görög regényíró. Fő műve magyarul Sorsüldözött szerelmesek címmel olvasható Szepessy Tibor fordításában.[1]

Abraham Bloemaert: Charikleia és Theagenes (1625)

Élete[szerkesztés]

Héliodórosz szíriai Hemessában született, a Kr. u. III. században. A Kr. u. IV. századból ismert egy Héliodórosz nevű püspökről szóló történet, aki Trikka püspöke volt és állítólag a regény szerzője. Amikor kiderült róla, hogy ő a regény írója, választania kellett, hogy vagy az egyházi állását tartja meg, vagy a könyvet, A püspök erre elégette a művét. A regény szerzője azonban valószínűleg pogány papi család tagja lehetett, mivel nevében viselte a Héliosz nevet. A szöveg vizsgálata is inkább azt sugallja, hogy a regény a III. században született. Héliodórosz életéről többet nem tudunk biztosat.

Regénye[szerkesztés]

Művét nevezik még Etiópiai történetnek (Aithiopika - Αἰθιοπικά) néven is. A mű ún. szofisztikus szerelmi regény, azaz két ifjú szerelmes, Theagenész és Kharikleia történetét meséli el, akik sok sorsfordulat után egymásra találnak. A mű végén a szerelmesek boldogan élnek egy ideális világban, Etiópiában, ahol nem érik őket további szenvedések. A mű pozitív végkicsengésű, szinte társadalmi utópiát tartalmaz. A szofisztikus szerelmes regények esetenként azonban tragikus kimenetelűek is lehetnek, mint pl. Muszaiosz Héró és Leandroszában.

A regény megjelenése, népszerűsége, hatása[szerkesztés]

Mátyás király corvinái között szerepelt az a kézirat, mely nyomán Európa megismerhette A sorsüldözött szerelmeseket. A regényt először 1534-ben Vincentius Obspoeus svájci humanista nyomtatta ki Bázelben. A XVI-XVII század során rendkívül gyorsan elterjedt Európában. Shakespeare, Cervantes ismerte.

Ambroise Dubois: Charikleia fáklyát nyújt át Theagenesnek (1609-1610)

Tasso a Megszabadított Jeruzsálem XII. énekében egy epizódot szinte szó szerint kimásolt belőle. Racine részeket magolt be belőle, Rabelais Pantagruelje lefekvés előtt olvasgatta.

A 19. században azonban a regény Longosz művével (Daphnisz és Chloé) szemben háttérbe szorult egész Európában.

Magyarországon[szerkesztés]

Magyarországon először verses formában jelent meg magyarul, valószínűleg Czobor Mihály magyarításában. Gyöngyösi István Chariclia címen írt, ugyancsak verses fordítása és átdolgozása, 1700-ban jelent meg. 1798-ban Dugonics András prózában fordította le.[2]

A képzőművészetben[szerkesztés]

A festészet kedvelt témája volt. Raffaello Sanzio is két képet szentel a szerelmesek történetének.

Jegyzetek[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  • Héliodórosz: Sorsüldözött szerelmesek. Ford.: Szepessy Tibor. Magyar Helikon 1964.
  • Petz Vilmos: Ókori lexikon. Online elérés: http://mek.niif.hu/03400/03410/html/3605.html
  • Szepessy Tibor: Héliodórosz Aithiopikája és a görög szofisztikus szerelmi regény. Antik Tanulmányok. 4. 1957
  • Szepessy Tibor: Heliodoros és a görög szerelmi regény. Akadémiai Könyvkiadó. Bp. 1987.

Részletek online[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap