Hámori Ottó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hámori Ottó
Élete
Született1928. október 21.
Budapest
Elhunyt1983. december 13. (55 évesen)
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
Nemzetiségmagyar magyar
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)ifjúsági regény, riport
Első műveÉn, Károlyi Gábor fogadom (ifjúsági regény, 1951)
KitüntetéseiRózsa Ferenc-díj (1962)
Irodalmi díjaiRózsa Ferenc-díj (1962)

Hámori Ottó (Budapest, 1928. október 21.Budapest, 1983. december 13.) Rózsa Ferenc-díjas magyar újságíró, író.

Életpályája[szerkesztés]

Egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem magyar-történelem szakán végezte el. Ezután a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakán tanult. 1945 után főszerkesztőként dolgozott a Szikránál, a szociáldemokrata ifjúsági mozgalom lapjánál. 1947-től a Kossuth Népe, 1950-től a Világosság című napilap, 1952-1954 között a Magyar Nemzet munkatársa volt. 1954-1956 között az Új Hang szerkesztőbizottságának tagja volt. 1957-től a Film Színház Muzsika színikritikusa, 1962-től főszerkesztője volt.

Művei[szerkesztés]

  • Én, Károlyi Gábor fogadom... (ifjúsági regény, 1951)
  • A vasbeton szobor (Bagi Ilona életregénye, 1957)
  • Endri (Történetek Ságvári Endre életéből, 1957)
  • Pesti fiatalok (riportok, 1958)
  • Házasság, család, boldogság (1960)
  • Meredek utca (kisregény és elbeszélés, 1962)
  • Utak (forgatókönyvíró, 1964)
  • Megmérettél! (egyfelvonásos, 1965)
  • A második reggel (regény, 1965)
  • Fiúk a térről (forgatókönyvíró, 1967)
  • Ráktérítő (regény, 1967)
  • Fogd kézzel a halat! (regény, 1975)
  • Egy kardforgató élete. Filmnovella Petschauer Attiláról (filmnovella, 1983)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]