Gyurmán Adolf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gyurmán Adolf
Született 1813. április 26.
Szászváros
Elhunyt 1869. szeptember 15. (56 évesen)
Pest
Foglalkozása jogász
újságíró
miniszteri tanácsos

Gyurmán Adolf (Szászváros, 1813. április 26.Pest, 1869. szeptember 15.) magyar újságíró, jogász, miniszteri tanácsos.

Élete[szerkesztés]

A gimnáziumot Gyulafehérváron, a bölcseletet Kolozsváron tanulta, majd 1832-től a pesti egyetem és a pozsonyi akadémia jogtudományi hallgatója volt. 1835-ben a magyar magánjogból vizsgát tett. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc előtt munkálkodott a Hazai és Külföldi Tudósításoknál, a Jelenkornál, majd Kossuth Pesti Hírlapjánál is. A szabadságharc idejében a magyar kormány Közlöny című hivatalos folyóiratának szerkesztője lett.

Gyurmánnak nagy tekintélye volt a szabadságharc kormányférfiai előtt, amit főleg külpolitikai, történelmi és földrajzi tájékozottságával érdemelt ki. Kossuth kormánya 1849-ben miniszteri tanácsossá nevezte ki. A szabadságharc bukása után törökországi menekült lett belőle, Kossuth Lajossal és kíséretével emigrált. Kossuth Lajos emigrációjában sem nélkülözhette legfőbb külpolitikai szakértőjét, s magához kérette Kütahyába, s kísérője volt angliai, majd amerikai körútján is.

Gyurmán 1851-től New York városában élt, tökéletesen megtanult angolul, írt az angol nyelvű lapokba és szerkesztett egy német nyelvű hírlapot is, a Demokratischer Völkerbund címűt, amely az 1851 végén megszűnt Neue Newyorker Deutsche Zeitung utódja lett 1852 január 1-től. Gyurmán szót emelt az Amerikai Egyesült Államok déli államaiban uralkodó rabszolgatartás ellen, ezzel mintegy az USA belügyeibe avatkozott, s Kossuth Lajost is kínos helyzetbe hozta, akit azután a déli államokban fenntartással, olykor nyílt ellenszenvvel fogadtak.[1] Gyurmán 1854-től Londonban élt, itt a francia, olasz és német nyelvből leckéket adott és a Times magazin munkatársa lett. 1861-től a londoni Cromwell akadémián történelmet tanított. 1863-ban megnősült és visszatért Magyarországra, ezután dolgozott a Pesti Napló és a Budapesti Közlöny szerkesztőségében. Az angol és amerikai viszonyokat igen jól ismerte és ezekkel szeretett foglalkozni. Liberális demokrata, az 1867-es kiegyezés szószólója volt. Halálát orbánc okozta.

Művei[szerkesztés]

  • Negyedik László, szomorújáték öt felvonásban. Pest, 1840. (Eredeti Játékszin 8., a Magyar Tudományos Akadémia Teleki-jutalmában részesült; cenzúrai kézirata a Magyar Nemzeti Múzeumban van.)
  • Magyar szózatok. Hamburg, 1847. (A radikális párt megbízásából írta névtelenül. Tartalma: Adatok az országos védegylethez. A magyar conservativ párt és a nemzetiség. Illustrálta Bábolnai Mihály 1846. Népképviselet.)
  • Hallgatásra kárhoztatva. Gyurmán Adolf kiadatlan röpirata; szerk., bev. Varga János; Magvető, Bp., 1985 (Nemzet és emlékezet)

Henrik és Vilhelmina c. 3 felvonásos szomorújátékát Gyulán 1836. május 16-án és Esztergomban november 21-én adták elő. Naplóját, levelezéseit halála előtt kevéssel elégette, pedig, mint mondják, igen sok levele volt az emigráció több tagjától; A szobrász és az Epikureus, vígjáték 3 felvonásban, 1840., Csák Máté c. színművének töredéke, ifjúkori költeményei és egy angol-magyar szótár, melyet az E betűig végezhetett el, maradt meg.

Két röpirata: Offenes Sendschreiben an den jugendlichen Herrscher Oesterreichs és Oesterreich und Ungarn csak címeik után ismeretesek; állítólag még több röpiratot is írt névtelenül.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Perczel Miklós: Naplóm az emigrációból. II. köt. Amerikai napló. Budapest; Tankönyvkiadó, 1979. ISBN 963 17 4433 7 Gyurmán Adolf újságírói tevékenységéről lásd 96, 225. o.

Források[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  
  • Gyurmán Adolf. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. február 15.

További információk[szerkesztés]

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. [Részben 2. jav. és bőv. kiad. + Álnévlexikon] Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
  • Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929].
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
  • Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
  • Magyar irodalmi lexikon. Flóris Miklós és Tóth András közreműködésével szerk. Ványi Ferenc. Átnézte Dézsi Lajos, Pintér Jenő. Bp., Studium, 1926.