Gyomorköltő békafélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gyomorköltő békafélék
Rheobatrachus silus
Rheobatrachus silus
Természetvédelmi státusz
Kihalt
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Gyomorköltő békafélék (Rheobatrachidae)
Nem: Rheobatrachus
Liem, 1973
Elterjedés
Elterjedési területük
Elterjedési területük
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gyomorköltő békafélék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyomorköltő békafélék témájú kategóriát.

A gyomorköltő békafélék (Rheobatrachidae) a kétéltűek (Amphibia) osztályába és a békák (Anura) rendjébe tartozó kihalt család.

Egyes rendszerekban a Myobatrachidae családhoz sorolják Rheobatrachinae alcsaládként.

Kihalt család, Ausztrália keleti részén éltek.

Tudnivalók[szerkesztés]

Élt Ausztrália esőerdőkkel borított hegyvidékén egy béka, az úgynevezett Rheobatrachus silus, amelynek nősténye, érdekes módon 40 nap alatt a saját tápcsatornájában hordta ki a petéit. Ezalatt az anyaállat emésztőnedvei nem ártottak a fejlődő ebihalaknak. Ha a kutatóknak sikerült volna kideríteni ezt a rejtélyt, talán újabb eljárás születne a gyomorsavtúltengés okozta gyomorfekélynek a leküzdésére. Csakhogy, mielőtt a kutatók elkezdték volna tanulmányozni ezt a békafajt, a Rheobatrachus silus 1981-ben eltűnt, meglehet kihalt; valószínűleg az élőhelyén folytatott fakitermelés miatt.

1984 januárjában, szintén Ausztráliában, felfedezték a Rheobatrachus nem másik faját, a Rheobatrachus vitellinust. Ez az állat nagyobb méretű volt, körülbelül 10 centiméter hosszú. Az egyik befogott példány éppen „vemhes” volt, s csakhamar azután, hogy befogták, „ellett” is. A belőle vett több száz szövetminta vizsgálatából az derült ki, hogy a kihordás alatt nem a nőstény állítja le tápcsatornájának a savkiválasztását, hanem a pete. A gátló anyag egy prosztaglandin, amely ott van a petét körülvevő kocsonyás állományban, majd a fejlődő ebihal szájában kiválasztódó nyúlós nyákban. Még az ebihal bőre is termel némi prosztaglandint. Sajnos 1985-re ez a második felfedezett békafaj is kipusztult.

Rendszerezés[szerkesztés]

A családba az alábbi 1 nem és 2 faj tartozott:

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]