Gyermekvédelem
A gyermekvédelem a szociális munka szakterülete, olyan köztevékenység, mely a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítésére, veszélyeztetettségének megelőzésére és megszüntetésére, valamint a szülői vagy más hozzátartozói gondoskodásból kikerülő gyermek helyettesítő védelmének biztosítására szolgál.
A gyermekvédelmi rendszer egy adott állam gyermekvédelmének leírására szolgáló kategória, mely magába foglalja a gyermekvédelem funkcióit, szabályait, megoldásait, szervezeteit, működésmódjait.
Magyarországon törvény, amely szabályozza: az 1997. évi XXXI. törvény A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról.
A gyermekvédelem története Magyarországon[szerkesztés]
Az első magyar gyermekvédelmi törvény[szerkesztés]
Az első magyar gyermekvédelmi törvényt 1901. évi VIII. törvénycikk az állami gyermekmenhelyekről [1] Hajdu József előterjesztésében tárgyalta az Országgyűlés 1901 március 12-én.[2] A törvény állami feladatként határozza meg a hatóságilag elhagyottaknak nyilvánított hét éven alóli gyermekek védelmét. Magyarországon nem volt kiépített állami gyermekvédelmi intézményrendszer . 1881 és 1885 között évente átlagosan 1100 magyar gyermeket neveltek a bécsi lelencházban és ez a magyar államnak évente 33.000 forintjába került. Nyilvánvaló módon ezek a gyermekek miután német nyelvű nevelést kaptak egyben el is vesztek a magyar nemzet számára. De gyakorlat volt a Felvidékenaz is, hogy a tót anyanyelvű árvákat Prágába vitték és csehországi lelenc menhelyeken helyezték el. A gyermekvédelmi törvény szükségességét indokolta, hogy az 1886 évi XXII-es törvénycikk az árvák, és törvénytelen gyermekekről történő gondoskodását a községek feladatává tette és sok szegény település ezt a feladatát képtelen volt ellátni. Az országban két egyesületi alapon működő gyermek menhely volt: az „Első budapesti gyermekmenhely” és a „Fehérkereszt országos lelencház-egyesület” Ez a két társadalmi szervezet mindössze az országban élő ellátásra szoruló gyermekek egyhatodának az ellátását volt képes biztosítani. A törvény 3 alapvető pontot tartalmazott:
- A gyermek menhelyi elhelyezésére határozat alapján kerül sor. A határozat meghozatala előtt nyomozást kell végezni kivizsgálva a körülményeket, különösen az anya és családja vagyoni helyzetét. Talált gyermek esetén kísérletet kell tenni a szülőanya megkeresésére.
- Az intézetbe felvett gyermekek, csak időlegesen kerülnek intézeti elhelyezésre és a lehetőség szerin a lehető legrövidebb időn belül tápanyának adatnak ki. A törvény támogatja, hogy a gyermekek családba kerüljenek és családi körülmények között nevelkedjenek. A gyermekek orvosi felügyeletéről gondoskodni szükséges.
- A gyermekek menhelyi ellátása az állam anyagi lehetőségeit figyelembe véve 7 éves korukig tart. A 7-15 év közötti gyermekek ellátásának terhei az illetékes községek terheit képezik.
A törvénybe a záró szavazást megelőzően bekerült még egy kiegészítés:
| „ | Az állami gyermekmenhelyek a kötelékükbe tartozó vagy tartozott kiváló tehetségű gyermekeknek továbbképeztethetőségük céljából a különböző állami tanintézeteknél lévő ingyenes ellátási helyekre felvétele érdekében közbejárjanak. | ” |
ONCSA[szerkesztés]
1940-ben létrejött az Országos Nép- és Családvédelmi Alap (ONCSA) a sokgyermekes, szegény családok támogatására.
A jelenleg hatályos jogszabály[szerkesztés]
A jelenleg hatályos jogszabály az 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról.
Gyermekvédelmi alapellátások[szerkesztés]
- Pénzbeli ellátások:
- rendszeres pénzügyi támogatás,
- rendkívüli pénzügyi támogatás,
- kiegészítő pénzügyi támogatás
- óvodába járási támogatás
- gyermektartásdíj állam általi megelőlegezése,
- otthonteremtési támogatás
- Személyes gondoskodást nyújtó ellátások:
- gyermekjóléti szolgáltatás (tájékoztatás; tanácsadás; várandós anyák támogatása; szabadidős programok szervezése; veszélyeztetettség feltárása, javalaslat készítése; családgondozás)
- gyermekek napközbeni ellátása (bölcsőde, családi napközi, házi gyermekfelügyelet)
- átmeneti gondozási formák
- helyettes szülő
- családok átmeneti otthona
- gyermekek átmeneti otthona
Helyettes szülő az lehet, aki a 24. életévét betöltötte, büntetlen előéletű magyar állampolgár, nincs eltiltva saját gyermeke(i)vonatkozásában a szülői felügyeleti jog gyakorlásától és sikeresen elvégezte a szükséges tanfolyamot. Max. 5 gyermeket nevelhet (a sajátjaival együtt).
Szakellátás[szerkesztés]
Hatósági intézkedések
- nevelésbe vétel
- védelembe vétel
- családba fogadás
- kiskorú ideiglenes hatályú elhelyezése
- utógondozás
- kiskorú nevelési felügyeletének elrendelése
- bűnelkövető fiatalkorúak intézeti ellátása és pártfogó felügyelete
gyermekjóléti szakellátások
- Otthont nyújtó ellátás
- nevelőszülő
- gyermekotthon
- speciális otthon
- csecsemőotthon
- Területi Gyermekvédelmi Szakszolgáltatás (TEGYESZ)
A nevelőszülő[szerkesztés]
Fajtái:
- nevelőszülő: max. 5 gyermeket nevelhet
- különleges/speciális nevelőszülő: max 3 gyermeket nevelhet
Ki lehet nevelőszülő?
- Minimum 24 éves kor
- nincs eltiltva a közügyektől
- személyisége, lakáskörülményei alkalmasak gyermek befogadására
- min. 18, max. 50 évvel idősebb a gyermeknél
- Elvégezte az előírt tanfolyamot
Feladata:
- befogadás, gondozás, nevelés
- csak osztott gyám lehet (oktatás, egészségügy, okiratok beszezése)
Megszüntethető:
- felmondással (a nevelőszülő kérésére)
- a nevelőszülő
- elköltözik
- gondnokság alá kerül
- bűncselekményt követ el
- elhalálozik A nevelőszülők 2014. január 1-től foglalkoztatási jogviszonyban állnak a működtetővel.
Gyermekvédelmi intézmények[szerkesztés]
- Szolgáltatást nyújtó intézmények: gyermekjóléti szolgálat, területi gyermekvédelmi szakszolgálat, napközbeni ellátást nyújtó intézmények, átmeneti gondozást nyújtó intézmények
- Hatósági jog- és feladatkörrel rendelkező intézmények: helyi önkormányzat képviselőtestülete, jegyző, gyámhivatal
Digitális gyermekvédelem[szerkesztés]
Komplex társadalmi szemlélet és gyakorlat, amely az online, hálózati környezetben/kultúrában a
- kiskorúakat érintő online kockázati kitettségek azonosítását,
- azok minimalizálását célzó intézkedéseket, programokat (különösen az online médiatudatosság fejlesztését),
- a káros/veszélyes tartalomszolgáltatási és felhasználási módok szabályozását és az áldozathibáztatást kerülő sérelemkezelést jelenti - az állami és egyházi intézmények, az iparági szereplők, illetve a civilszféra és a családok aktív részvételével.[3]
A digitális gyermekvédelem vonatkozásában megemlítendőek az ún. fekete és fehér listák is, amelyek a gyermekek fejlődésére ártalmasnak vélt, illetve kifejezetten a gyermekek számára készített tartalmakat, internetes oldalakat tartalmaznak.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ 1901. évi VIII. törvénycikk az állami gyermekmenhelyekről (magyar nyelven). Országgyűlés, 1901. június 9. (Hozzáférés: 2021. május 26.)
- ↑ Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet (magyar nyelven) (PDF). Országgyülés, 1901. február 12. (Hozzáférés: 2021. május 26.)
- ↑ Digitális Fogalomtár'. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
- ↑ Digitális Fogalomtár'. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
Források[szerkesztés]
- 1997. évi XXXI. törvény A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról.
- Herczog M.: A gyermekvédelem dilemmái, Gyermekvédelmi Kiskönyvtár, Pont Kiadó, Budapest, 1997.