Gyermekvédelem
A gyermekvédelem a szociális munka szakterülete, olyan köztevékenység, mely a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítésére, veszélyeztetettségének megelőzésére és megszüntetésére, valamint a szülői vagy más hozzátartozói gondoskodásból kikerülő gyermek helyettesítő védelmének biztosítására szolgál.
A gyermekvédelmi rendszer egy adott állam gyermekvédelmének leírására szolgáló kategória, mely magába foglalja a gyermekvédelem funkcióit, szabályait, megoldásait, szervezeteit, működésmódjait.
Magyarországon törvény, amely szabályozza: az 1997. évi XXXI. törvény A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról.
A gyermekvédelem története Magyarországon[szerkesztés]
- Az első magyar gyermekvédelmi törvény, dr. Erőss Gyula kezdeményezésére és tervezete alapján 1901-ben, Széll Kálmán miniszterelnöksége alatt született, mely a gyermekvédelmet állami feladatként határozza meg.[1]
- 1940-ben létrejött az Országos Nép- és Családvédelmi Alap (ONCSA) a sokgyermekes, szegény családok támogatására.
- A jelenleg hatályos jogszabály az 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról.
Gyermekvédelmi alapellátások[szerkesztés]
- Pénzbeli ellátások:
- rendszeres pénzügyi támogatás,
- rendkívüli pénzügyi támogatás,
- kiegészítő pénzügyi támogatás
- óvodába járási támogatás
- gyermektartásdíj állam általi megelőlegezése,
- otthonteremtési támogatás
- Személyes gondoskodást nyújtó ellátások:
- gyermekjóléti szolgáltatás (tájékoztatás; tanácsadás; várandós anyák támogatása; szabadidős programok szervezése; veszélyeztetettség feltárása, javalaslat készítése; családgondozás)
- gyermekek napközbeni ellátása (bölcsőde, családi napközi, házi gyermekfelügyelet)
- átmeneti gondozási formák
- helyettes szülő
- családok átmeneti otthona
- gyermekek átmeneti otthona
Helyettes szülő az lehet, aki a 24. életévét betöltötte, büntetlen előéletű magyar állampolgár, nincs eltiltva saját gyermeke(i)vonatkozásában a szülői felügyeleti jog gyakorlásától és sikeresen elvégezte a szükséges tanfolyamot. Max. 5 gyermeket nevelhet (a sajátjaival együtt).
Szakellátás[szerkesztés]
Hatósági intézkedések
- nevelésbe vétel
- védelembe vétel
- családba fogadás
- kiskorú ideiglenes hatályú elhelyezése
- utógondozás
- kiskorú nevelési felügyeletének elrendelése
- bűnelkövető fiatalkorúak intézeti ellátása és pártfogó felügyelete
gyermekjóléti szakellátások
- Otthont nyújtó ellátás
- nevelőszülő
- gyermekotthon
- speciális otthon
- csecsemőotthon
- Területi Gyermekvédelmi Szakszolgáltatás (TEGYESZ)
A nevelőszülő[szerkesztés]
Fajtái:
- nevelőszülő: max. 5 gyermeket nevelhet
- különleges/speciális nevelőszülő: max 3 gyermeket nevelhet
Ki lehet nevelőszülő?
- Minimum 24 éves kor
- nincs eltiltva a közügyektől
- személyisége, lakáskörülményei alkalmasak gyermek befogadására
- min. 18, max. 50 évvel idősebb a gyermeknél
- Elvégezte az előírt tanfolyamot
Feladata:
- befogadás, gondozás, nevelés
- csak osztott gyám lehet (oktatás, egészségügy, okiratok beszezése)
Megszüntethető:
- felmondással (a nevelőszülő kérésére)
- a nevelőszülő
- elköltözik
- gondnokság alá kerül
- bűncselekményt követ el
- elhalálozik A nevelőszülők 2014. január 1-től foglalkoztatási jogviszonyban állnak a működtetővel.
Gyermekvédelmi intézmények[szerkesztés]
- Szolgáltatást nyújtó intézmények: gyermekjóléti szolgálat, területi gyermekvédelmi szakszolgálat, napközbeni ellátást nyújtó intézmények, átmeneti gondozást nyújtó intézmények
- Hatósági jog- és feladatkörrel rendelkező intézmények: helyi önkormányzat képviselőtestülete, jegyző, gyámhivatal
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai. (Hozzáférés: 2013. június 4.)
Források[szerkesztés]
Az 1997. évi XXXI. törvény A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról.
Herczog M.: A gyermekvédelem dilemmái, Gyermekvédelmi Kiskönyvtár, Pont Kiadó, Budapest, 1997.