Gyermekvédelem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A gyermekvédelem a szociális munka szakterülete, olyan köztevékenység, mely a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítésére, veszélyeztetettségének megelőzésére és megszüntetésére, valamint a szülői vagy más hozzátartozói gondoskodásból kikerülő gyermek helyettesítő védelmének biztosítására szolgál.

A gyermekvédelmi rendszer egy adott állam gyermekvédelmének leírására szolgáló kategória, mely magába foglalja a gyermekvédelem funkcióit, szabályait, megoldásait, szervezeteit, működésmódjait.

Magyarországon törvény, amely szabályozza: az 1997. évi XXXI. törvény A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról.

A gyermekvédelem története Magyarországon[szerkesztés]

Az első magyar gyermekvédelmi törvény[szerkesztés]

Az első magyar gyermekvédelmi törvényt 1901. évi VIII. törvénycikk az állami gyermekmenhelyekről [1] Hajdu József előterjesztésében tárgyalta az Országgyűlés 1901 március 12-én.[2] A törvény állami feladatként határozza meg a hatóságilag elhagyottaknak nyilvánított hét éven alóli gyermekek védelmét. Magyarországon nem volt kiépített állami gyermekvédelmi intézményrendszer . 1881 és 1885 között évente átlagosan 1100 magyar gyermeket neveltek a bécsi lelencházban és ez a magyar államnak évente 33.000 forintjába került. Nyilvánvaló módon ezek a gyermekek miután német nyelvű nevelést kaptak egyben el is vesztek a magyar nemzet számára. De gyakorlat volt a Felvidékenaz is, hogy a tót anyanyelvű árvákat Prágába vitték és csehországi lelenc menhelyeken helyezték el. A gyermekvédelmi törvény szükségességét indokolta, hogy az 1886 évi XXII-es törvénycikk az árvák, és törvénytelen gyermekekről történő gondoskodását a községek feladatává tette és sok szegény település ezt a feladatát képtelen volt ellátni. Az országban két egyesületi alapon működő gyermek menhely volt: az „Első budapesti gyermekmenhely” és a „Fehérkereszt országos lelencház-egyesület” Ez a két társadalmi szervezet mindössze az országban élő ellátásra szoruló gyermekek egyhatodának az ellátását volt képes biztosítani. A törvény 3 alapvető pontot tartalmazott:

  1. A gyermek menhelyi elhelyezésére határozat alapján kerül sor. A határozat meghozatala előtt nyomozást kell végezni kivizsgálva a körülményeket, különösen az anya és családja vagyoni helyzetét. Talált gyermek esetén kísérletet kell tenni a szülőanya megkeresésére.
  2. Az intézetbe felvett gyermekek, csak időlegesen kerülnek intézeti elhelyezésre és a lehetőség szerin a lehető legrövidebb időn belül tápanyának adatnak ki. A törvény támogatja, hogy a gyermekek családba kerüljenek és családi körülmények között nevelkedjenek. A gyermekek orvosi felügyeletéről gondoskodni szükséges.
  3. A gyermekek menhelyi ellátása az állam anyagi lehetőségeit figyelembe véve 7 éves korukig tart. A 7-15 év közötti gyermekek ellátásának terhei az illetékes községek terheit képezik.

A törvénybe a záró szavazást megelőzően bekerült még egy kiegészítés:

Az állami gyermekmenhelyek a kötelékükbe tartozó vagy tartozott kiváló tehetségű gyermekeknek továbbképeztethetőségük céljából a különböző állami tanintézeteknél lévő ingyenes ellátási helyekre felvétele érdekében közbejárjanak.

ONCSA[szerkesztés]

1940-ben létrejött az Országos Nép- és Családvédelmi Alap (ONCSA) a sokgyermekes, szegény családok támogatására.

A jelenleg hatályos jogszabály[szerkesztés]

A jelenleg hatályos jogszabály az 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról.

Gyermekvédelmi alapellátások[szerkesztés]

  • Pénzbeli ellátások:
    • rendszeres pénzügyi támogatás,
    • rendkívüli pénzügyi támogatás,
    • kiegészítő pénzügyi támogatás
    • óvodába járási támogatás
    • gyermektartásdíj állam általi megelőlegezése,
    • otthonteremtési támogatás
  • Személyes gondoskodást nyújtó ellátások:
    • gyermekjóléti szolgáltatás (tájékoztatás; tanácsadás; várandós anyák támogatása; szabadidős programok szervezése; veszélyeztetettség feltárása, javalaslat készítése; családgondozás)
    • gyermekek napközbeni ellátása (bölcsőde, családi napközi, házi gyermekfelügyelet)
    • átmeneti gondozási formák
      • helyettes szülő
      • családok átmeneti otthona
      • gyermekek átmeneti otthona

Helyettes szülő az lehet, aki a 24. életévét betöltötte, büntetlen előéletű magyar állampolgár, nincs eltiltva saját gyermeke(i)vonatkozásában a szülői felügyeleti jog gyakorlásától és sikeresen elvégezte a szükséges tanfolyamot. Max. 5 gyermeket nevelhet (a sajátjaival együtt).

Szakellátás[szerkesztés]

Hatósági intézkedések

  • nevelésbe vétel
  • védelembe vétel
  • családba fogadás
  • kiskorú ideiglenes hatályú elhelyezése
  • utógondozás
  • kiskorú nevelési felügyeletének elrendelése
  • bűnelkövető fiatalkorúak intézeti ellátása és pártfogó felügyelete

gyermekjóléti szakellátások

  • Otthont nyújtó ellátás
    • nevelőszülő
    • gyermekotthon
    • speciális otthon
    • csecsemőotthon
  • Területi Gyermekvédelmi Szakszolgáltatás (TEGYESZ)

A nevelőszülő[szerkesztés]

Fajtái:

  • nevelőszülő: max. 5 gyermeket nevelhet
  • különleges/speciális nevelőszülő: max 3 gyermeket nevelhet

Ki lehet nevelőszülő?

  • Minimum 24 éves kor
  • nincs eltiltva a közügyektől
  • személyisége, lakáskörülményei alkalmasak gyermek befogadására
  • min. 18, max. 50 évvel idősebb a gyermeknél
  • Elvégezte az előírt tanfolyamot

Feladata:

  • befogadás, gondozás, nevelés
  • csak osztott gyám lehet (oktatás, egészségügy, okiratok beszezése)

Megszüntethető:

  • felmondással (a nevelőszülő kérésére)
  • a nevelőszülő
    • elköltözik
    • gondnokság alá kerül
    • bűncselekményt követ el
    • elhalálozik A nevelőszülők 2014. január 1-től foglalkoztatási jogviszonyban állnak a működtetővel.

Gyermekvédelmi intézmények[szerkesztés]

  • Szolgáltatást nyújtó intézmények: gyermekjóléti szolgálat, területi gyermekvédelmi szakszolgálat, napközbeni ellátást nyújtó intézmények, átmeneti gondozást nyújtó intézmények
  • Hatósági jog- és feladatkörrel rendelkező intézmények: helyi önkormányzat képviselőtestülete, jegyző, gyámhivatal

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 1901. évi VIII. törvénycikk az állami gyermekmenhelyekről (magyar nyelven). Országgyűlés, 1901. június 9. (Hozzáférés: 2021. május 26.)
  2. Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet (magyar nyelven) (PDF). Országgyülés, 1901. február 12. (Hozzáférés: 2021. május 26.)

Források[szerkesztés]

  • 1997. évi XXXI. törvény A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról.
  • Herczog M.: A gyermekvédelem dilemmái, Gyermekvédelmi Kiskönyvtár, Pont Kiadó, Budapest, 1997.

Szociális intézmények