Gyenes András

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nem tévesztendő össze a következővel: Gyenes J. András.
Gyenes András
Született1923. november 5.[1]
Kisbecskerek[1]
Elhunyt1997. július 9. (73 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
GyermekeiGyenes J. András
Foglalkozása
Tisztsége
  • magyar nagykövet Kelet-Németországban (1974–1975)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1975 – 1989. október 17.)
  • az MSZMP KB tagja (1975. március 22. – 1982. június 24.)
SírhelyeFarkasréti temető (21/1-2-63)[2][3]
Sablon • Wikidata • Segítség

Gyenes András Károly (Kisbecskerek, 1923. november 5. – Budapest, 1997. július 9.) magyar szakszervezeti vezető, kommunista politikus, sportvezető, diplomata, 1970 és 1971 között külügyminiszter-helyettes, 1974-től 1975-ig a Magyar Népköztársaság berlini nagykövete, 1975 és 1989 között országgyűlési képviselő.

Élete[szerkesztés]

Gyenes András 1923-ban született a trianoni békeszerződéssel Romániához csatolt Kisbecskereken, Gyenes József húsipari szakmunkás és Kovács Júlia fiaként. Két középiskolai osztályt végzett, majd 1937-ben Temesváron lett hentestanuló, 1940-ben szerzett hentes segédlevelet. 1940 és 1943 között kisebb temesvári húsboltokban dolgozott hentessegédként, majd 1943 elején átszökött Magyarországra. Ekkor illegális határátlépőként néhány hétre Losoncra internálták, majd 1943 májusától 1948-ig a szegedi Pick-gyárban dolgozott.[4]

1944-ben a Húsipari Munkások Szakszervezete, 1945-ben a Magyar Kommunista Párt, majd 1948-ban a Magyar Dolgozók Pártja tagja lett. 1948-tól a Magyarországi Húsipari Munkások Szabad Szakszervezete oktatási titkára, valamint a Szakszervezeti Tanács, illetve a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) Káder Osztálya politikai munkatársa, majd alosztályvezetője volt. Az átszervezés után, 1950-ben az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezete (ÉDOSZ) főtitkárhelyettese, 1951-ben főtitkára, 1953-ban a SZOT Káder Osztályának vezetője, majd 1954-ben a SZOT titkára lett. 1950-ben elvégezte az MDP öt hónapos pártiskoláját, majd 1955-ben a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága hároméves pártfőiskolájának hallgatója lett.[5]

Az 1956-os forradalom hírére hazatért, a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja és a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége Sport Osztályának vezetője, majd 1958-ban a Magyar Testnevelési és Sport Hivatal, illetve a Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) elnökhelyettese lett. 1961 novemberében a „sporthivatalban elkövetett hibák miatt” a Központi Ellenőrző Bizottság megrovás pártbüntetésében részesült, és mivel oroszul, románul és németül is jól beszélt, 1962 februárjától a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Külügyi Osztálya alosztályvezetőjeként „külügyi vonalra irányították át”.[5]

1963 és 1968 között az MSZMP KB Külügyi Osztálya osztályvezető-helyettese, majd 1968-tól 1970-ig osztályvezetője volt. 1970 februárjában külügyminiszter-helyettessé nevezték ki Péter János miniszter mellé, tisztségét 1971 áprilisáig töltötte be. Ezt követően ismét az MSZMP KB Külügyi Osztályának vezetője lett, majd 1974 augusztusától 1975 áprilisáig a Magyar Népköztársaság berlini nagykövete volt. 1970 és 1975 között az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága (KEB) tagja, 1975-től 1982-ig az MSZMP KB tagja és külügyi titkára, majd 1982 és 1989 között az MSZMP KEB elnöke volt. 1985-ben az ÉDOSZ elnöke lett.[4]

1975 és 1980 között Budapest XXI. kerületét, 1980-tól 1985-ig Nagykőröst képviselve, majd 1985 és 1989 között a Hazafias Népfront országos listájáról mandátumot szerezve országgyűlési képviselő volt. 1989 áprilisában nyugalomba vonult, majd az év októberében lemondott tisztségeiről, és visszavonult a közélettől.[4][5]

Fia Gyenes J. András (1948–2022) sportújságíró, a Népsport korábbi főszerkesztő-helyettese. 1997-ben hunyt el Budapesten.[4]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Magyar Népköztársasági Érdemérem (arany, 1951)
  • Munka Érdemrend (1955)
  • Magyar Népköztársasági Sportérdemérem (arany, 1958)
  • Munka Érdemrend (arany fokozat, 1965, 1970, 1974)
  • Jugoszláv Zászlórend vállszalaggal (1965)
  • Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970)
  • Dimitrov-emlékérem (bolgár, 1973)
  • Omayad Érdemrend különleges fokozata (szíriai, 1978)
  • A Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1983)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2020. augusztus 12.)
  2. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  3. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  4. ↑ a b c d Gyenes András - Névpont 2022 (magyar nyelven). Névpont.hu. (Hozzáférés: 2022. július 6.)
  5. ↑ a b c Gyenes András. (Hozzáférés: 2022. július 6.)

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gyenes_András&oldid=26761390”