Gschwindt Ernő
| Gschwindt Ernő | |
 | |
| Született |
1881. szeptember 27. Budapest |
| Elhunyt |
1932. augusztus 29. (50 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1922–1931) |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gschwindt Ernő témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gschwindt Ernő (Budapest, 1881. szeptember 27. – Budapest, 1932. augusztus 29.) a Ferencvárosi Torna Club (FTC) sportegyesület elnöke, nagytőkés, országgyűlési képviselő (1922–1931). A Forbes szerint a 19. század fordulóján Magyarország 7. leggazdagabb személye.[1]
Életpályája[szerkesztés]
Korai évek[szerkesztés]
1881. szeptember 27-én született Budapesten egy gazdag, német származású, római katolikus nemesi családban. A II. kerületi főgimnáziumban tanult. A budapesti tudományegyetemen bölcsészetet hallgatott; a heidelbergi egyetemen kémiai tanulmányokat folytatott és elvégezte a kereskedelmi akadémiát is. Gyakorlaton Hollandiában és Németországban volt.
Üzleti karrierje[szerkesztés]
1907-től az 1868-ban alapított Gschwindt-féle szesz-, élesztő-, likőr- és rumgyár rt. vezérigazgatója volt. 1908-ban városrendezési okokból eredeti telephelyéről át kellett helyezni a gyárat: a szeszfőzde Budafokra és Nagykőrösre költözött. Az élesztő és a szeszital termelési létesítményeit áthelyezték Ferencvárosba. Az idők folyamán széleskörűen kibővítette a céget Magyarországon. Vezetése alatt gyár épült Szombathelyen, Komlódtótfalun, Fülesden, Fehérgyarmaton és Zalaegerszegen. 1914–1918 között a fronton szolgált;részt vett az uzsoki ütközetben és a tiroli harcokban is.
Közéleti szerepvállalsa[szerkesztés]
A későbbi években a közéletben tevékenykedett, és jól ismert konzervatív politikus lett. 1922–1931 között egységes párti országgyűlési képviselő volt.
A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének (GYOSZ), a Vegyészeti Gyárosok Országos Egyesületének, az Országos Szeszértékesítő Rt.-nek és a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak igazgatósági tagja. Számvizsgálója és váltóbírója volt a Magyar Nemzeti Banknak. Tagja volt a budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának.
A labdarúgás védnöke[szerkesztés]
1923–1931 között az FTC elnöke volt. A klub nagy sikerereket ért el Magyarországon és külföldön is.[2][3]
Halála[szerkesztés]
1932. augusztus 29-én hunyt el Budapesten, 51 évesen. 1932. augusztus 31-én délután 4 órakor temették a Kerepesi temetőben található családi kriptába.
Családja[szerkesztés]
Szülei: Gschwindt György (1854–1919) és Fauser Ernesztina (1858–1918) voltak. 1910. június 10-én házasságot kötött Budapesten. Felesége Thőry Edit volt. Mindketten római katolikusok voltak.[4] Három gyermekük született: Edit, Edina és György.[5] Gschwindt Edit (1911–1982) az FTC profi teniszjátékosa lett, akit Hadik János fia vett feleségül.
Díjai, kitüntetései[szerkesztés]
- Károly-csapatkereszt
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Forbes.hu. [2017. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 7.)
- ↑ Fradi.hu. [2015. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 7.)
- ↑ Velencei virilisták
- ↑ Házassága bejegyezve a Bp. II. ker. állami házassági akv. 356/1910. folyószám alatt.
- ↑ Gyászjelentése
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Tempofradi.hu
- Országgyűlési almanach 1922-1926
- Országgyűlési almanach 1927-1931
- Magyar Politikai Lexikon
További információk[szerkesztés]
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Németek Budapesten. Szerkesztette: Hambuch Vendel. Írta Soós István [és mások]. Budapest, Fővárosi Német Kisebbségi Önkormányzat, 1998.
- Kempelen Béla: Magyar nemes családok. Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1911-1932.
- Révai új lexikona VIII. (Gal–Gyi). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2001. ISBN 963-901-517-2
- Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8