Gornji Ribnik (Ribnik)
| Gornji Ribnik | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| Község | Ribnik |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 50 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 697 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 42,7 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 311 m |
| Terület | 16,33 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
Gornji Ribnik (szerbül: Горњи Рибник) falu Bosznia-Hercegovinában, a Szerb Köztársaságban, Ribnik községben.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Bosznia-Hercegovina északnyugati részén, Banja Lukától légvonalban 50, közúton 73 km-re délnyugatra, községközpontjától 3 km-re délre a Šiša-hegység lábánál, a Szana bal partján, a Ribnik-folyó torkolatánál fekszik.
Népessége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
|---|---|---|
| Szerb | 683 | 686 |
| Bosnyák | 5 | 0 |
| Horvát | 0 | 6 |
| Jugoszláv | 8 | 0 |
| Egyéb | 0 | 5 |
| Összesen | 696 | 697 |
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A szomszédos Donji Ribnik-i Palička nevű lelőhely régészeti leletei alapján ezen a vidéken már a római korban is éltek emberek. Az itteni villagazdaság maradványai a felszínen nagy területen szóródtak szét, a felszín alatt pedig az alapfalak is megtalálhatók.[4] A falu területe a középkorban is lakott volt, ezt bizonyítja az itteni két középkori temető maradványa.[4] Az itt talált stećak sírkövek a 14-15. században terjedtek el Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Horvátország és Montenegró területén, és a 10. századi Bulgáriában feltűnt, a kereszténység főáramlatának behódolni nem akaró, Boszniában élő bogumilok sírkövei voltak. A bogumilok többsége az oszmán-törökök európai hódítása során áttért az iszlám hitre.[5]
Ribnik mint település a Ribnik folyó bal partján jött létre, amely magától a településtől néhány kilométerre délre ered. A falu területe 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, majd az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a településnek 138 háza és 1075 ortodox lakosa volt.[6] 1910-ben a településen 278 házat és 1921 ortodox szerb, 1 muszlim és 76 katolikus horvát lakost számláltak.[7] A monarchia szétesésével 1918-ben előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben 278 házat és 1749 lakost számláltak itt.[8] 1945-től a falu a szocialista Jugoszlávia része volt. A Jugoszláv Királyságban a Vrbaska banovina része volt. Különféle közigazgatási változatokban Ribnik község státusza 1965-ig fennmaradt, amikor is az akkori Bosznia-Hercegovinai Köztársaság racionalizálása miatt Ribnik község területét Sanicával együtt Ključ községhez csatolták. Ez lelassította Ribnik gazdasági és mezőgazdasági fejlődését.
A település 1995 szeptemberéig a boszniai szerb katonai egységek ellenőrzése alatt állt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között, ennek során a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Ribnik községhez került. Lakossága főként mezőgazdasággal és erdőgazdálkodással foglalkozik.
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "www.statistika.ba/?show=12&id=20508".
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20508
- 1 2 "Popis 2013 u BiH – Ribnik" (bosnyák nyelven). statistika.ba. Hozzáférés: 2024. május 26.
- 1 2 3 4 "Arheološki leksikon BiH Tom. 2". Sarajevo: Zemaljski Muzej Bosne i Hercegovine Sarajevo. 1988. Hozzáférés: 2024. május 7.
- ↑ "Történelmi vázlat Boszniáról Ferenc pápa szombati szarajevói útja elé". Hozzáférés: 2020. június 20.
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 49. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 256. o.
- ↑ Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beogradu, Sarajevo, 1924. 122. o.

