Ugrás a tartalomhoz

Gipsz

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gipsz
A sivatagokban, ahol nagy a párolgás, az elpárolgó vízből kiváló gipsz kristályai laposak, kerekdedek, rózsaszirmokra hasonlítanak
A sivatagokban, ahol nagy a párolgás, az elpárolgó vízből kiváló gipsz kristályai laposak, kerekdedek, rózsaszirmokra hasonlítanak
Általános adatok
Kémiai névkalcium-szulfát
KépletCaSO4·2H2O
Kristályrendszermonoklin
Ásványrendszertani besorolás
OsztálySzulfát- és rokon ásványok
AlosztályPótanion nélküli víztartalmú szulfátok és rokonaik
Azonosítás
Megjelenéstáblásak, prizmásak, tű alakúak
Színátlátszó/áttetsző, színtelen, fehér vagy sárgára, barnára, vörösre színezett
Fényüvegfényű, hasadási felületén gyöngyházfényű
Átlátszóságátlátszó és áttetsző
Törésmutatónα = 1,519–1,521

nβ = 1,522–1,523

nγ = 1,529–1,530
Pleokroizmusnincs
Keménység1,5-2
Hasadásegy kristálytani sík mentén kiváló, másik kettő mentén jó
Töréscsak egy hasítási iránya van
Olvadáspont1,460 °C
Oldhatóságforró, híg HCl
Sűrűség2,32 g/cm³
A Wikimédia Commons tartalmaz Gipsz témájú médiaállományokat.

A gipsz a víztartalmú szulfátásványok csoportjába tartozó ásványfaj, a kalcium-szulfát dihidrátja (CaSO4·2H2O).

Megjelenési formái, genetikája

[szerkesztés]

Kristályai többnyire táblásak, prizmásak, tű alakúak. Gyakran ikresedik, többnyire fecskefark alakú ikreket képez. Szemcsés-kristályos tömeges változata az alabástrom, a finom rostos gipszet szelenitnek vagy szaténpátnak nevezik .[1]

A gipsz elsősorban mint tengervízből kivált sóanyag kőzetalkotó ásvány. A betöményülő tengervíz elsőként kicsapódó terméke. 25 °C-nál melegebb tengervízből azonban gipsz helyett anhidrit válik ki. Másodlagosan mindenhol képződik, ahol szulfidásványok oxidálódnak és kalcium is jelen van a környezetben: például Gánton (Vértes) a bauxit pirites fedőagyagában, illetve a budai Kiscelli Agyag Formációban víztiszta, deciméteres nagyságú gipszkristályok, kristályaggregátumok találhatók.

Nagy tömegben s gyakorlatilag vegytisztán keletkezik a füstgázok kén-dioxid tartalmának nedves mészköves technológia alkalmazásával való csökkentése során, amit ipari méretekben ún. kéntelenítő berendezés alkalmazásával végeznek. A technológia részletesebb és közérthető leírása a Mátrai Erőmű honlapján található.[2]

Felhasználása

[szerkesztés]

Finom szemcséjű, áttetsző változatát, az alabástromot dísztárgyak, szobrok készítésére használják, a tömeges gipszkőzetet mint égetett gipsz alkalmazzák.

Az építőipari termékek között például gipszstukkók (díszítés), gipszkarton (szerelt válaszfalak, tűzvédelmi burkolatok, egyes álmennyezetek elemei, szárazpadlók) alapanyagaként használják fel.

Rokon ásványfajok

[szerkesztés]
Commons:Category:Gypsum
A Wikimédia Commons tartalmaz Gipsz témájú médiaállományokat.

A gipsz szó a latin gypsus-on keresztül a görög γύψος (»gypsos«, gipsz, kréta) szóból származik, a görögök pedig a sémi nyelvi környezetből vették át. További ókori eredetű megnevezések még a gipszre: szelenit (holdkő), alabástrom és lapis specularis (tükörkő).

Érdekességek

[szerkesztés]

A 2017-es és 2022-es év ásványának jelöltje is volt, előbbi esetben a kvarc és a malachit-azurit páros mellett, míg az utóbbi esetben a magnetit és a kaolinit mellett. 2017-ben a kvarc került ki győztesen, a 2022-es évre pedig a magnetitet választották.[3][4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Szelenit (Szaténpát). (Hozzáférés: 2019. március 19.)
  2. http://www.mert.hu/gipsz Archiválva 2016. november 21-i dátummal a Wayback Machine-ben Kéntelenítő berendezés és gipsz-előállítás
  3. https://www.mosthallottam.hu/termeszet/ev-asvanya-2017-ben/ Archiválva 2018. december 19-i dátummal a Wayback Machine-ben Év ásványa 2017-ben
  4. F.P.: Év ásványa 2022 (magyar nyelven). Mosthallottam.hu, 2021. november 27. [2022. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 29.)

További információk

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Martin Okrusch, Siegfried Matthes: Mineralogie. 7. Auflage. Springer Verlag, Berlin 2005, ISBN 3-540-23812-3 (németül)
  • Edition Dörfler: Mineralien Enzyklopädie. Nebel Verlag, ISBN 3-89555-076-0 (németül)
  • Stefan Weiß: Das große Lapis Mineralienverzeichnis. 4. Auflage. Christian Weise Verlag, München 2002, ISBN 3-921656-17-6 (németül)