Gellért Hugó (műfordító)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gellért Hugó
Tablókép 1907-ből
Tablókép 1907-ből
Született Goldmann Hugó
1890. március 11.
Budapest
Elhunyt 1937. március 30. (47 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
SzüleiGellért (Goldmann) József
Steiner Zsófia
Foglalkozása műfordító
A Wikimédia Commons tartalmaz Gellért Hugó témájú médiaállományokat.

Gellért Hugó Endre, született Goldmann Hugó (Budapest, 1890. március 11.[1] – Budapest, 1937. március 30.[2]) magyar műfordító, hadifogoly, Gellért Oszkár bátyja, Gellért György (1922–1994) műfordító apja.

Életpályája[szerkesztés]

Budapesten született Gellért (Goldmann) József biztosítási hivatalnok és Steiner Zsófia (1865–1936)[3] gyermekeként. A Madách Imre Gimnáziumban /Barcsay utcai Állami Főgimnázium/ érettségizett. Mennyiségtan-fizika tanári diplomát szerzett. 1914-ig egykori iskolájában tanított, ide tért vissza 1922-ben a hadifogságból. Fogolyként anyanyelvi szinten megtanult oroszul. A fogságban szerzett betegségei miatt viszonylag fiatalon halt meg. 1922-ben Budapesten házasságot kötött Guthin[4] Lázár és Markowna Sára lányával, Katalinnal (1897–1973).[5][6]

Munkássága[szerkesztés]

Dolgozott a Nyugat szerkesztőségében, a pénzügyekért felelt. Testvére, Gellért Oszkár révén került kapcsolatba a folyóirattal. Első fordításai ugyanitt jelentek meg. Pénzügyi munkája mellett kevés időt tudott a fordításnak szentelni, de így is tekintélyes és meghatározó az életműve.

Fordításai[szerkesztés]

  • Gorkij Az Artamónovok (Genius kiadásm 1926)
  • Ilf és Petrov 12 szék (Nyugat-kiadás, 1934)
  • Lidia Szejfullina Egy kuruzsló élete
  • Tolsztoj Egy élet önvallomásokban
  • Censzkíj: Színváltozás
  • Orosz Dekameron 1936 /Szerkesztette Illyés Gyula
  • Schalom Asch Motke, a tolvaj
  • Fanny Hurst Mellékutca

Elismerései[szerkesztés]

Méltatás[szerkesztés]

Illyés Gyula[szerkesztés]

„Szívességből orosz nyelvleckéket adott nekem s ezek alatt gyakran beszélt hadifogságáról. Mérhetetlenül sokat szenvedett, de ez nem homályosította el ítéletét: szenvedésének okozóiról is szeretettel beszélt. Életének legsúlyosabb megpróbáltatásai az oroszok körében érték; viszonzásul ő úgy behatolt a nép szellemébe és nyelvébe, ahogy az oroszok közül is kevesen... A magyarság hősi halottja: a hadifogságban szerzett betegség vitte sírba. Koporsóját mégsem katonák, hanem írók, humanisták állták körül.”

Kassák Lajos - Gorkij: "Az Artamónovok"[szerkesztés]

"Nem könnyű feladat volt a regény lefordítása. Mikor Gellért Hugó erre a komoly feladatra vállalkozott, akkor tiszta művészeti feladatra vállalkozott. Kellett, hogy hivatást érezzen magában erre a munkára és elismerjük, hogy hivatást teljesített be elvégzésével."

Bonkáló Sándor[szerkesztés]

Gellért Hugó fordítása a szöveg teljes átértését és Gorkij nyelvét híven tolmácsolja. Nemcsak az értelmet, de a hangulatot és a színeket is híven adja vissza, mint azt a csasztuskák (rögtönzött versikék) és a lakodalmi énekek hű fordítása is bizonyítja.

Bratka László[szerkesztés]

"Pokolra kell annak menni…" - mondhatnánk Galgóczy Árpád életútjának ismeretében. Sok társa volt ebben a pokoljárásban, ha talán ők - amennyiben egyáltalán vannak fokozatok - nem is kerültek ilyen mély bugyrokba. Az első világháborús orosz, szovjet hadifogságból hazatérő Gellért Hugó, a kor talán egyetlen oroszul tudó fordítójaként "örök darabokat" hozott létre; de Galgóczyhoz hasonlóan hurcolták a Szovjetunióba Karig Sárát, a későbbi kiváló műfordítót.

Jegyzetek[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

Wikiforrás
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak