Ugrás a tartalomhoz

Gaál Attila

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gaál Attila
Született1944. június 9.
Nyíregyháza
Elhunyt2021. december (77 évesen)[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • régész
  • kurátor
Tisztségemúzeumigazgató (1993–2011, Wosinsky Mór Megyei Múzeum)
Iskolái
SablonWikidataSegítség

Gaál Attila (Nyíregyháza, 1944. június 9.2021. december 8. vagy előtte) magyar régész, múzeumigazgató.

Életpályája

[szerkesztés]

1950–1959 között a szekszárdi Garay téri fiúiskolába járt. 1959–1963 között a szekszárdi Garay János Gimnáziumban tanult, itt érettségizett. Érettségi után tanított Tengelic-Szőlőhegyen, Mucsiban, Kölesden. 1965–1968 között a Pécsi Tanárképző Főiskola történelem–testnevelés szakos hallhatója volt. 1969–1972 között ELTE történelem szakán tanult.

1969–1974 között a szekszárdi Béri Balog Ádám Múzeum asszisztense, 1974–1981 között a múzeum régészeti gyűjteményének kurátora, 1981–1993 között igazgató-helyettese, 1993–2011 között igazgatója volt.

1980-ban védte meg doktori értekezését. 1987-ben búvárengedélyt kapott, a Duna bölcskei szakaszán irányította a nagyméretű késő római kikötőerőd búvárrégészeti feltárását. 1993-tól a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat Búvárrégészeti Szakosztályának alapító tagja. 2011-ben nyugalomba vonult.

Munkássága

[szerkesztés]

Ásatások

[szerkesztés]
  • 1975–1977 között Dombóvár-Békatópuszta
  • 1975–1986 között Szekszárd-Újpalánk
  • 1986–1994 között Víz alatti kutatások a római Burgus Bölcskénél
  • 1996–1998 között Víz alatti kutatások vezetője az 1806-ban elsüllyedt holland Bato hadihajónál, a dél-afrikai Fokváros közelében[2]
  • 2005: kutatások a Tolna-Selyemgyári 18. századi temetőben

Fő kutatási területe a középkori és török hódoltságkori régészet. Régészeti vezetője volt a dél-afrikai-magyar együttműködésben megkezdett hajófeltárási munkálatoknak Fokvárosban. Igazgatósága idején a szekszárdi múzeum komoly eredményeket ért el az autópályák építéséhez kapcsolódó, több százezer négyzetmétert érintő feltárások és feldolgozások tekintetében, illetve a 2005-ben megnyitott Örökségünk című kiállítás megszervezésében.

Művei

[szerkesztés]
  • Kőhegyi Mihály: Tolna megye Pesthy Frigyes helynévtárában (1972)
  • Tolna vármegye múzeumának megalakulása és közművelődési tevékenysége a század első évtizedeiben (1977)
  • Későrómai sírok Mözs-Kakasdombon (1979)
  • Az ólommegmunkálás eszközei az újpalánki (Tolna megye) török palánkvár régészeti anyagában (Iparrégészeti kutatások Magyarországon, 1981)
  • A Szekszárdi Múzeum hódoltságkori rézedényei (ComArchHung, 1983)
  • Török palánkvárak a buda-eszéki út Tolna megyei szakaszán (Magyar és török végvárak (1663-1684) (Studia Agriensia 5. 1985)
  • Bölcske-Dunameder (Az 1992. év régészeti kutatásai, RégFüz Ser. 1. No. 46., 1994)
  • IV-V. századi kerámiaedények a Duna-meder bölcskei (Tolna m.) szakaszáról (1998)
  • A dombóvár-békatói 16-17. századi temető (In: A hódoltság régészeti kutatása, 2002)
  • Wosinsky Mór emlékezete (In: Wosinsky Mór „…a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós…” 1854–1907 (2005)
  • A bölcskei kikötőerőd kutatástörténete (In: A bölcskei kikötőerőd, 2009)

Díjai

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Attila Gaál című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Marton-Vadas: Alkotások és pályaképvázlatok egy Tolna megyei tudományos és művészeti lexikonhoz. Szekszárd, Wosinsky Mór Megyei Múzeum, 1990.