Gasparich Márk Kilit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gasparich Márk Kilit
Született 1810. április 2.
Drávaegyház
Elhunyt 1853. szeptember 2. (43 évesen)
Pozsony
Nemzetisége magyar
Foglalkozása szerzetes,
hitszónok,
tábori lelkész

Gasparich Márk Kilit (Drávaegyház, Zala vármegye, 1810. április 2.Pozsony, 1853. szeptember 2.) ferences szerzetes, hitszónok, az 1848–49-es szabadságharcban tábori lelkész, a szabadságharcot követő függetlenségi szervezkedések résztvevője és vértanúja.

Élete[szerkesztés]

Egy muraközi faluban horvát parasztcsalád gyermekeként született. Tanulmányait a nagykanizsai piarista gimnáziumban végezte, majd 1827-ben belépett a ferences rendbe. 1833-ban pappá szentelték. 1833-tól Szentantalon, 1834-től Türjén volt segédlelkész, majd 1835-től Pesten hitszónokként gyakorolta hivatását. Az 1838-as árvíz idején részt vett a mentési munkákban. 1841-től Székesfehérvárott, 1844-től Szombathelyen, majd 1846-tól Németújváron volt hitszónok és hitoktató.

1848-ban a magyar függetlenség lelkes híveként részt vett a zalai nemzetőrség szervezésében. Tábori lelkészként ott volt a pákozdi csatában, majd októbertől csatlakozott Perczel Mór hadtestéhez. Ettől kezdve a világosi fegyverletételig tábori lelkészként Perczel vezérőrnagy törzskarában szolgált . 1849. április 3-ai szenttamási ütközetben ő vezette rohamra a szerb tábort bevevő magyar honvédeket. Az ütközet után Perczel címzetes őrnaggyá nevezte ki.

A szabadságharc bukása után illegalitásban élt. 1850-től Budán a Császár-fürdőben lakott és álnéven cikkeket írt a Pesti Naplóba. Ekkor ismerkedett meg az utópista szocialista eszmékkel, melyeknek később lelkes hirdetőjévé vált. 1851-től Balatonfüreden élt. Kapcsolatba került a Makk József és Jubál Károly vezette függetlenségi szervezkedéssel, feladata egy vidéki ellenálló csoport létrehozása volt. Ennek szervezése közben 1852 februárjában elfogták. Részvétele sem a szabadságharcban, sem az illegális szervezkedésben nem volt jelentős, de tekintettel utópista szocialista nézeteire, kötél általi halálra ítélték és kivégezték.

Emlékezete[szerkesztés]

1943-ban, Muraköz és Csáktornya a perlaki emlékművön kívül Csáktornyán is megörökítetette a lánglelkű magyar szerzetes emlékét ércbe öntött szoborral. A szobrot Margitai József volt tanítóképző-intézeti igazgató unokája, Boldogfai Farkas Sándor szobrászművész készítette teljesen díjtalanul.[1]


Gasparichról, a vértanúról tudvalévőén semmi ábrázolás nem maradt fenn. így teljesen az elképzelésemre és tanulmányomra voltam utalva. A Gasparich-család élő tagjaiból sem ismertem senkit. Én a franciskánus barátban tüzes magyar embert akartam ábrázolni, az arc kemény jellegzetességével, erős, határozott kiállással. A keresztet akartam kezében különösen hangsúlyozni, a hithirdetés jelképét, értvén azon tántoríthatatlan magyarságának hirdetését is. Mindent csupán az elképzelésemből alakítottam, de eljártam a Hadtörténeti Múzeumba, hogy a 48-as szabadsághősnek korhű kardját megszerkeszthessem.

Boldogfai Farkas Sándor szobrászművész.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

Felhasznált források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]