Görög Állam (1941–1944)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

 

Görög Állam
Tengelyhatalmak bábállama a második világháború alatt.
Ελληνική Πολιτεία
19411944
A Görög Állam címere
A Görög Állam címere
A Görög Állam zászlaja
A Görög Állam zászlaja
A Görög Állam 1942-ben
A Görög Állam 1942-ben
Mottó: Ελευθερία ή θάνατος
Nemzeti himnusz:
Ὕμνος εἰς τὴν Ἐλευθερίαν
Általános adatok
FővárosaAthén
Hivatalos nyelvekgörög
VallásGörög ortodox
Államvallásgörögországi ortodox egyház
PénznemGörög drachma
TörténelemLétrehozás
1941. április 30.

Krétai csata
1941. május 20.

Német kivonulás
1944. október 12.
Kormányzat
ÁllamformaKollaboráció
KormányfőGeorgios Tsolakoglou
(1941-42)
Konsztandínosz Logothetópulosz
(1942-43)
Ioannis Rallis
(1943-44)
ElődállamUtódállam
 Görög KirályságGörög Királyság 
A Wikimédia Commons tartalmaz Görög Állam témájú médiaállományokat.

Görög állam ( görögül: Ελληνική Πολιτεία) amelyet Hellén Államnak is fordítanak)[1] Görögország kollaboráns kormánya volt az ország tengelyhatalmak általi megszállása idején a második világháborúban.

Létrehozás[szerkesztés]

Georgios Tsolakoglou a Wehrmacht-tisztekkel megérkezik a szaloniki Anatolia College Macedonia termébe, hogy aláírja a feladást (1941. április)

Görögország bukása után Georgios Tsolakoglou tábornokot 1941. április 30-án nevezték ki az új görög kormány miniszterelnökévé. II. György király a törvényes görög kormánnyal elhagyta az országot. Az új rezsim kerülte a monarchia visszaállítását és a Görög Államot használta az ország hivatalos neveként. A rezsimnek hiányzott a pontos politikai definíciója, bár Tsolakoglou köztársasági tiszt a tengelyhatalmak megszállását a monarchia felszámolásának lehetőségének tekintette, és hivatalba lépésekor be is jelentette annak végét. [2] A tengelyhatalmak szükségesnek tartották a helyi görög kormány meglétét, hogy megszállásuk legitimitásának látszatát megtartsák. Az ország infrastruktúráját tönkretette a háború. Nyersanyagokat és élelmiszereket rekviráltak, és a kormány kénytelen volt kifizetni a német és olasz megszállás költségeit, ami hatalmas inflációhoz vezetett, amit tovább súlyosbított egy "hadikölcsön", amelyet Görögország kénytelen volt a náci Németországnak nyújtani. A rekvirálások és Görögország szövetségesek általi blokádja a Nagy Éhínséget (görögül: Μεγάλος Λιμός) eredményezték 1941–42 telén, amely becslések szerint 300 000 görög ember halálát okozta.

Kormányzat és a politika[szerkesztés]

A rezsimet először Georgios Tsolakoglou tábornok vezette, aki aláírta a görög hadsereg feltétel nélküli átadását a németeknek. Egy évvel később azonban menesztették, és Konstantinos Logothetopoulos váltotta fel, akit pedig 1943-ban menesztettek. A Görög Állam utolsó miniszterelnöke Ioannis Rallis volt, aki a kollaboráns rendszert annak 1944-es felbomlásáig vezette. Georgios Bakos, a görög hadsereg vezérőrnagya, valamint honvédelmi miniszter volt. Ezt a pozíciót Rallis korában is betöltötte. A Görög Államot széles körben bábállamnak tekintették és népszerűtlen volt a görög nép körében.

Adminisztratív körzetek[szerkesztés]

Közigazgatásilag a Görög Állam több prefektúrára oszlott.

A Görög Állam körzetei

Hanyatlás és bukás[szerkesztés]

A görög államnak nem volt megfelelő infrastruktúrája és mozgástere a megszállási időszak nagyobb nehézségeivel való szembenézéshez. Tsolakoglou nagyobb politikai jogokat követelt kormányának, majd ezt követően lemondással fenyegetőzött. [2] A németországi munkaszolgálat kihirdetése a görög állampolgárok számára széles körben népszerűtlennek bizonyult, és felgyorsította Tsolakoglou bukását; 1942. november 17-én menesztették, és helyettese, Konstantinos Logothetopoulos vette át a helyét. Az új kormány bejelentette, hogy 80 000 görög állampolgárt küldenek Németországba. Ez széles körű tüntetésekhez és sztrájkokhoz vezetett, és a döntést végül visszavonták. Logothetopoulost 1943. április 6-án menesztették. A Sotirios Gotzamanis pénzügyminisztert az olaszok akarata ellenére Ioannis Rallis royalista politikus váltotta fel. Rallis a németek Görögországból való kivonulásán túl a háború utáni politikai rend helyreállításán gondolkodott. Megijesztette a többnyire kommunisták uralma alatt álló görög ellenállás növekvése, ezért német jóváhagyást kapott a biztonsági zászlóaljak létrehozásához.

Hadsereg[szerkesztés]

A Rallis vezette kollaboráns rezsim biztonsági zászlóaljakat hozott létre (katonákból álló egységeket) amelyek segítették a német hadsereget az ellenállás elleni harcban. Arról voltak ismertek, hogy atrocitásokat követtek el a polgári lakosság ellen. A honvédelmi miniszteri tisztséget Bakos Georgios töltötte be.

Száműzetés és tárgyalás[szerkesztés]

1944 szeptemberében, Görögország felszabadítása után Bécsben új kollaboráns kormányt hoztak létre, amelyet a korábbi miniszterek alkottak. Vezetője a korábbi miniszter, Ektor Cironikosz volt. A kollaboráns görög kormány a német erők kivonása és az ország 1944 októberi felszabadítása után megszűnt. Tsolakoglout, Rallist és Logothetopoulost letartóztatták, valamint rajtuk kívül még több száz politikust és tisztet. A helyreállított kormány létrehozta az I Diki ton Dosilogon szervezetet, hogy elítélje a kollaboránsokat, [3]. 1945-ben Cironikost bíróság elé állították és halálra ítélték. 1945. május 10-én a szövetséges erők Bécsben letartóztatták, és Görögországba küldték, ahol bebörtönözték. [4] [5] [6] A kormány végül nem teljesítette az ígéretét, vagyis hogy komoly erőfeszítéseket tesz a bűnösök megbüntetésére. Ez hozzájárult a politikai ellenségeskedés eszkalálásához Görögországban, ami viszont szerepet játszott a görög polgárháború kitörésében. [7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Durand, Yves. Le Nouvel ordre européen nazi: la collaboration dans l'Europe allemande (1938–1945) (francia nyelven). Editions Complexe (1990. március 20.). ISBN 978-2-87027-358-6 
  2. a b Bernhard R. Kroener, Germany and the Second World War Volume V/II, Oxford University Press, 2003, p. 44
  3. Markos Vallianatos, The untold history of Greek collaboration with Nazi Germany (1941–1944)
  4. Οι Τσιρονίκος και Ταβουλάρης συνελήφθησαν, Εφημερίδα «Ελευθερία», Παρασκευή 11 Μαΐου 1945, σελίδα 2.
  5. Ο Τσιρονίκος παρεδόθη χθες εις τας Ελληνικάς Αρχάς, Εφημερίδα «Εμπρός», Τρίτη 27 Αυγούστου 1946, σελίδα 5.
  6. Ο Ε.Τσιρονίκος υπέβαλε αίτηση χάριτος, Εφημερίδα «Εμπρός», Τρίτη 27 Αυγούστου 1946, σελίδα 5.
  7. Charles R. Schrader, The withered vine: logistics and the communist insurgency in Greece, 1945–1949, Greenwood Press, 1999, p. 38

Külső hivatkozások[szerkesztés]