Görög Állam (1941–1944)
Ennek a lapnak a címében vagy szövegében a görög nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket. |
Görög Állam | |||
Tengelyhatalmak bábállama a második világháború alatt. | |||
Ελληνική Πολιτεία 1941 – 1944 | |||
| |||
A Görög Állam 1942-ben | |||
Mottó: Ελευθερία ή θάνατος Nemzeti himnusz: | |||
Általános adatok | |||
Fővárosa | Athén | ||
Hivatalos nyelvek | görög | ||
Vallás | Görög ortodox | ||
Államvallás | görögországi ortodox egyház | ||
Pénznem | Görög drachma | ||
Történelem | Létrehozás 1941. április 30. Krétai csata 1941. május 20. Német kivonulás 1944. október 12. | ||
Kormányzat | |||
Államforma | Kollaboráció | ||
Kormányfő | Georgios Tsolakoglou (1941-42) Konsztandínosz Logothetópulosz (1942-43) Ioannis Rallis (1943-44) | ||
A Wikimédia Commons tartalmaz Görög Állam témájú médiaállományokat. |
Görög állam ( görögül: Ελληνική Πολιτεία) amelyet Hellén Államnak is fordítanak)[1] Görögország kollaboráns kormánya volt az ország tengelyhatalmak általi megszállása idején a második világháborúban.
Létrehozás
[szerkesztés]Görögország bukása után Georgios Tsolakoglou tábornokot 1941. április 30-án nevezték ki az új görög kormány miniszterelnökévé. II. György király a törvényes görög kormánnyal elhagyta az országot. Az új rezsim kerülte a monarchia visszaállítását és a Görög Államot használta az ország hivatalos neveként. A rezsimnek hiányzott a pontos politikai definíciója, bár Tsolakoglou köztársasági tiszt a tengelyhatalmak megszállását a monarchia felszámolásának lehetőségének tekintette, és hivatalba lépésekor be is jelentette annak végét.[2] A tengelyhatalmak szükségesnek tartották a helyi görög kormány meglétét, hogy megszállásuk legitimitásának látszatát megtartsák. Az ország infrastruktúráját tönkretette a háború. Nyersanyagokat és élelmiszereket rekviráltak, és a kormány kénytelen volt kifizetni a német és olasz megszállás költségeit, ami hatalmas inflációhoz vezetett, amit tovább súlyosbított egy "hadikölcsön", amelyet Görögország kénytelen volt a náci Németországnak nyújtani. A rekvirálások és Görögország szövetségesek általi blokádja a Nagy Éhínséget (görögül: Μεγάλος Λιμός) eredményezték 1941–42 telén, amely becslések szerint 300 000 görög ember halálát okozta.
Kormányzat és a politika
[szerkesztés]A rezsimet először Georgios Tsolakoglou tábornok vezette, aki aláírta a görög hadsereg feltétel nélküli átadását a németeknek. Egy évvel később azonban menesztették, és Konstantinos Logothetopoulos váltotta fel, akit pedig 1943-ban menesztettek. A Görög Állam utolsó miniszterelnöke Ioannis Rallis volt, aki a kollaboráns rendszert annak 1944-es felbomlásáig vezette. Georgios Bakos, a görög hadsereg vezérőrnagya, valamint honvédelmi miniszter volt. Ezt a pozíciót Rallis korában is betöltötte. A Görög Államot széles körben bábállamnak tekintették és népszerűtlen volt a görög nép körében.
Adminisztratív körzetek
[szerkesztés]Közigazgatásilag a Görög Állam több prefektúrára oszlott.
Hanyatlás és bukás
[szerkesztés]A görög államnak nem volt megfelelő infrastruktúrája és mozgástere a megszállási időszak nagyobb nehézségeivel való szembenézéshez. Tsolakoglou nagyobb politikai jogokat követelt kormányának, majd ezt követően lemondással fenyegetőzött.[2] A németországi munkaszolgálat kihirdetése a görög állampolgárok számára széles körben népszerűtlennek bizonyult, és felgyorsította Tsolakoglou bukását; 1942. november 17-én menesztették, és helyettese, Konstantinos Logothetopoulos vette át a helyét. Az új kormány bejelentette, hogy 80 000 görög állampolgárt küldenek Németországba. Ez széles körű tüntetésekhez és sztrájkokhoz vezetett, és a döntést végül visszavonták. Logothetopoulost 1943. április 6-án menesztették. A Sotirios Gotzamanis pénzügyminisztert az olaszok akarata ellenére Ioannis Rallis royalista politikus váltotta fel. Rallis a németek Görögországból való kivonulásán túl a háború utáni politikai rend helyreállításán gondolkodott. Megijesztette a többnyire kommunisták uralma alatt álló görög ellenállás növekvése, ezért német jóváhagyást kapott a biztonsági zászlóaljak létrehozásához.
Hadsereg
[szerkesztés]A Rallis vezette kollaboráns rezsim biztonsági zászlóaljakat hozott létre (katonákból álló egységeket) amelyek segítették a német hadsereget az ellenállás elleni harcban. Arról voltak ismertek, hogy atrocitásokat követtek el a polgári lakosság ellen. A honvédelmi miniszteri tisztséget Bakos Georgios töltötte be.
Száműzetés és tárgyalás
[szerkesztés]1944 szeptemberében, Görögország felszabadítása után Bécsben új kollaboráns kormányt hoztak létre, amelyet a korábbi miniszterek alkottak. Vezetője a korábbi miniszter, Ektor Cironikosz volt. A kollaboráns görög kormány a német erők kivonása és az ország 1944 októberi felszabadítása után megszűnt. Tsolakoglout, Rallist és Logothetopoulost letartóztatták, valamint rajtuk kívül még több száz politikust és tisztet. A helyreállított kormány létrehozta az I Diki ton Dosilogon szervezetet, hogy elítélje a kollaboránsokat,[3] 1945-ben Cironikost bíróság elé állították és halálra ítélték. 1945. május 10-én a szövetséges erők Bécsben letartóztatták, és Görögországba küldték, ahol bebörtönözték.[4][5][6] A kormány végül nem teljesítette az ígéretét, vagyis hogy komoly erőfeszítéseket tesz a bűnösök megbüntetésére. Ez hozzájárult a politikai ellenségeskedés eszkalálásához Görögországban, ami viszont szerepet játszott a görög polgárháború kitörésében.[7]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Durand, Yves. Le Nouvel ordre européen nazi: la collaboration dans l'Europe allemande (1938–1945) (francia nyelven). Editions Complexe (1990. november 28.). ISBN 978-2-87027-358-6
- ↑ a b Bernhard R. Kroener, Germany and the Second World War Volume V/II, Oxford University Press, 2003, p. 44
- ↑ Markos Vallianatos, The untold history of Greek collaboration with Nazi Germany (1941–1944)
- ↑ Οι Τσιρονίκος και Ταβουλάρης συνελήφθησαν, Εφημερίδα «Ελευθερία», Παρασκευή 11 Μαΐου 1945, σελίδα 2.
- ↑ Ο Τσιρονίκος παρεδόθη χθες εις τας Ελληνικάς Αρχάς, Εφημερίδα «Εμπρός», Τρίτη 27 Αυγούστου 1946, σελίδα 5.
- ↑ Ο Ε.Τσιρονίκος υπέβαλε αίτηση χάριτος, Εφημερίδα «Εμπρός», Τρίτη 27 Αυγούστου 1946, σελίδα 5.
- ↑ Charles R. Schrader, The withered vine: logistics and the communist insurgency in Greece, 1945–1949, Greenwood Press, 1999, p. 38