Gáztörvény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A gáztörvények az ideális gáz (fizikai kémiában célszerűen a tökéletes gáz kifejezést használják) abszolút hőmérséklete (T), nyomása (p) és térfogata (V) – ún. állapotjelzők – közötti matematikai összefüggések. A három gáztörvényt: Boyle–Mariotte-törvényt, a Gay-Lussac-törvényt és a Charles-törvényt összevonva az egyesített gáztörvényt kapjuk:

\frac {p_1V_1} {T_1} = \frac {p_2V_2} {T_2}.

E gáztörvénynél figyelembe véve az Avogadro-törvényt a tökéletes viselkedésű gázokra érvényes egyetemes, vagy általános gáztörvény vezethető le:

\qquad\qquad p V = n R T

ahol

A gáztörvény természetesen bármely koherens mértékegységrendszerben igaz. Az SI mértékegységek csak tájékoztató jelleggel szerepelnek.

Azokat a gázokat, melyek ezen törvények szerint viselkednek, tökéletes (ideális) gázoknak hívják. Ténylegesen tökéletes gázok nem léteznek, a valóságos gázok csak többé-kevésbé követik a gáztörvényeket.

Más fontos gáztörvényt fogalmaz meg a Dalton-törvény a gázok parciális nyomásáról.

Más gáztörvények, mint a Van der Waals-egyenlet az ideális gáztörvényt helyesbíti a valóságos gázok viselkedésének megfelelően.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pattantyús Gépész és villamosmérnökök kézikönyve. Műszaki könyvkiadó, Budapest, 1961.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]