Gáti Ödön

Gáti Ödön
Született	Grossman Ödön 1913. augusztus 14. Sátoraljaújhely
Elhunyt	1978. április 4. (64 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikai aktivista szakszervezeti tisztségviselő
Sírhelye	Kozma utcai izraelita temető (B-11-37)
Sablon • Wikidata • Segítség

Gáti Ödön született Groszman (Sátoraljaújhely, 1913. augusztus 14. – Budapest, 1978. április 4.) magyar sütőmunkás, kommunista politikus. A második világháború alatt részt vett a függetlenségi mozgalomban. Büntetőszázadba sorozták be, ahonnan megszökött. Elfogása után a dachaui, majd a buchenwaldi koncentrációs táborba került. A több száz fogvatartott gyermek, köztük Kertész Imre és Elie Wiesel életét megmentő buchenwaldi lázadás egyik szervezője és vezetője.

Élete

Groszman Adolf cipészmester és Roszt Szabina fia. 1932-től az Élelmezésipari Munkások Országos Szövetségének tagja. 1937-ben Spanyolországba ment és szakaszparancsnokként részt vett a polgárháborúban, harcolt Franco tábornok ellen. 1939. februártól francia internálótáborok foglya volt, ahonnan Németországon keresztül visszaszökött Budapestre.

Részt vett a függetlenségi mozgalomban. 1942. májusban letartóztatták és hétévi börtönbüntetésre ítélték. Büntetőszázaddal a frontra vitték (1944. május), de útközben megszökött. Miután elfogták, a dachaui koncentrációs táborba, majd a buchenwaldi koncentrációs táborba került. Mint helyettes barakkparancsnok a gondjaira bízott 800 gyermek ellátását irányította. A buchenwaldi koncentrációs táborban a gyermekeknek március 15-ei ünnepséget szervezett, ahol emlékezetből írták le a 48-as verseket és meghívták a lengyel, szlovák és román foglyokat is.

A buchenwaldi ellenállási mozgalom egyik vezetője volt. Az SS-től alkatrészenként lopták el a fegyvereket és a 6-os barakk padlója alatt kialakított 1,5 m*1m*1,5m mély gödörben tárolták azokat, és készültek arra, hogy minél előbb kiszabadulhassanak. Mikor az SS már tudta, hogy az angol és amerikai csapatok napokon belül elérik a tábort, kiadták a parancsot, hogy minden gyerek menjen az Appelplatzra, mert továbbszállítják őket. Ekkor döntött Kroó László és Gáti Ödön, hogy a gyermekeket nem adják ki, és megkezdődött a táborban a felkelés. A fogvatartott gyermekek között volt a Nobel-díjas Kertész Imre és a Nobel-békedíjas Elie Wiesel is.

A tábor felszabadulása után 1945 májusában hazatért Budapestre. A háborút követő államosításokban aktív szerepet vállalt, államosított Balatonföldváron és a környező településeken. Meggyőződéses kommunista volt. Ennek ellenére nagyon sok párton kívüli „ellenállónak” segített. Sokáig volt a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének elnöke. Nemzetközi kapcsolatainak segítségével sok zsidónak segített elhagyni az országot a Vöröskereszt családegyesítési programjának keretein belül.

Az Élelmezési Munkások Szakszervezete Központi Vezetőségének tagja lett. 1946-ig a szakszervezetben üzemszervező, majd az MDP székházának gondnoka. 1949-től üdülővezető, majd az Országos Sporthivatal gazdasági osztályának vezetője. 1957–1978 között a Magyar Rádió üzemgazdasági osztályának vezetője. Egyik szerkesztője volt a Memento Magyarország 1944 című antológiának (Budapest, 1975).

Sátoraljaújhelyen emlékét a róla elnevezett utca őrzi.

Források

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
• Magyar Rádió archívuma
• Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének adattára