Förster Jenő
Förster Jenő | |
Született | 1879. december 30. Szepesolaszi |
Elhunyt | 1919. november 22. (39 évesen)[1] Budapest VIII. kerülete |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Halál oka | gyomorfekély |
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (jelképes sír, 34-6-12) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Förster Jenő témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Förster Jenő, születési nevén Förster Ödön Jenő (Szepesolaszi, 1879. december 30. – Budapest, Józsefváros, 1919. november 22.) levéltáros, történész.
Élete
[szerkesztés]Förster Ede (1844–1908)[2] ügyvéd és Kosáry Kornélia fiaként született. Testvéreivel (János, Kálmán) együtt az Iglói Evangélikus Főgimnáziumban tanult.[3] A Budapesti Tudományegyetem Bölcsésztudományi karán az Eötvös-kollégium tagja volt, majd Berlinben és Párizsban folytatta tanulmányait. Bölcsészdoktori oklevelevelet szerzett.
1904–1919 között Szepes vármegye levéltárosa volt Lőcsén. 1918-ban a szepességi németség Magyarországon belüli maradásának híve volt, majd a csehszlovák államfordulat alatt a független Szepességi Köztársaság megalakítását szorgalmazta. Emiatt kénytelen volt elhagyni szülőföldjét és Budapestre költözött. 1919-ben az Országos Levéltárban kapott állást, de rövidesen elhunyt.
1909-től a Szepesmegyei Történelmi Társulatnak nyolc éven át volt a titkára. A Közlemények Szepes Vármegye Múltjából című folyóirat alapítója, majd szerkesztője. Kiadta Hain Gáspár Lőcsei Krónikáját. 1911-ben kidolgozta a a szepesi levéltár selejtezési rendjét, majd a szepesi nemesi címerek és címeres levelek alfabetikus jegyzékét.
Förster Kálmán (1885–1971) salgótarjáni polgármester testvére.[4]
Felesége Reisz Klára volt.
Művei
[szerkesztés]- 1909 Szepes vármegye nemes családjainak összeírásai: III. Az 1835. évi összeírás. Közlemények Szepes vármegye múltjából 1.
- 1909 A szepesi nemesi hadak felkelése 1809-ben. Közlemények Szepes vármegye múltjából 1.
- 1910 Czímeres nemeslevelek Szepes vármegye levéltárában. Közlemények Szepes Vármegye Múltjából 2/1, 38-49.
- 1911 Adatok a szepesi zsidók történetéhez. Közlemények Szepes vármegye múltjából 3.
- 1911-1913 Hain Gáspár: Lőcsei krónika. I-II. (társszerző Bal Jeromos - Kaufmann Aurél)
- 1912-1913 Nemességigazoló perek Szepes vármegye levéltárában. Közlemények Szepes vármegye múltjából 4, 41-50, 107-113, 209-225; 5, 37-46, 156-161.
- 1915 Szepes megye a tatárjárás előtt. Közlemények Szepes vármegye múltjából 7.
- 1916 Szepesvármegye a tatárjárás előtt. Közlemények Szepes vármegye múltjából 8.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ FamilySearch (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. november 4.)
- ↑ Förster Ede gyászjelentése. (Hozzáférés: 2021. november 4.)
- ↑ Vö. 1896 Az Iglói Ág. Hitv. Evang. Főgymnasium Értesítője
- ↑ Ablonczy Balázs 2019: Menni vagy maradni? p. 89.
Források
[szerkesztés]- A Magyar Hegymászás és Turizmus Arcképcsarnoka Archiválva 2021. november 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
- Heraldikai lexikon
További információk
[szerkesztés]- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8
- Förster F. 1937: A szepességi Förster család története 1586-1936. Igló.
- Ivan Chalupecký 1975: Dejiny Levoče. Košice.
- Z. Radwańska-Paryska - W. H. Paryski 1995: Wielka encyklopedia tatrzańska. Wydawnictwo górskie, Poronin, 283.