Frank Ödön

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Frank Ödön
SzületettFrank Éliás
1859. február 17.[1]
Nádudvar
Elhunyt1941. július 3. (82 évesen)[1]
Budapest V. kerülete
Állampolgárságamagyar
GyermekeiFrank Miklós
Foglalkozása
  • higiénikus orvos
  • egyetemi oktató
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1883, orvostudomány)
SírhelyeKozma utcai izraelita temető (17A-2-23)
A Wikimédia Commons tartalmaz Frank Ödön témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Sírja a Kozma utcai izraelita temetőben

Frank Ödön, született Frank Éliás (Nádudvar, 1859. február 17.[2]Budapest, 1941. július 3.)[3] magyar orvos, higiénikus, Frank Miklós balneológus apja és Frank Miklós katolikus pap nagyapja.

Élete[szerkesztés]

Frank Izrael és Breuer Eszter fia. Középiskoláit Karcagon és Nagyváradon végezte. 1877 és 1882 között a Budapesti Tudományegyetemen orvosi tanulmányokat folytatott. 1881-ben a közegészségtanból tett vizsgálat alapján ösztöndíjban részesült. 1882-ben A gáznemű anyagok dezinficiáló képességéről című munkájával pályaművet nyert. 1882 májusától az egyetem közegészségtani intézetében gyakornok volt, majd ugyanazon év októberétől tanársegédnek választották. 1883-ban orvosdoktorrá avatták. 1885-ben iskolaorvosi és egészségtan tanári oklevelet nyert. 1887-ben kinevezték egy erzsébetvárosi állami gimnázium iskolaorvosának és egészségtan tanárának. Erről az állásáról azonban 1891-ben lemondott. 1888 májusában az emberi járványok tanából egyetemi magántanári képesítést nyert. 1889-ben közegészségtani tanársegédi állásától megvált és ösztöndíjjal külföldre utazott. Két évig tanulmányozta az európai közegészségügyi intézményeket. 1890-ben belépett a honvédség orvosi karába. 1894-től a belügyminisztériumban dolgozott közegészségügyi felügyelőként. 1919-ben helyettes államtitkári címet kapott. Kutatásai főleg a fertőtlenítésre vonatkoztak. Közreműködött az iskolaorvosi-egészségtan tanári intézmény megvalósításában. Megszervezte a belügyminisztérium bakteriológiai állomását. Jelentős szerepe volt a kolera, malária és pellagra elleni küzdelemben. Foglalkozott település-egészségügyi kérdések megoldásával is. Irodalmilag önálló egészségtani vizsgálatokkal, és statisztikai tanulmányokkal foglalkozott, melyek részben a tudományos egyesületekben tartott előadásai után közzé tétettek. Munkatársa volt A Pallas nagy lexikonának és szerkesztője az Egészség című lapnak.

Magánélete[szerkesztés]

Felesége Fischer Szeréna volt, Fischer Móric kereskedő és Sugár Hani lánya, akivel 1895. február 24-én Miskolcon kötött házasságot.[4]

Gyermekei

  • dr. Frank Miklós (1895–1971)[5] belgyógyász főorvos.[6] Felesége dr. Pogány Alice Mária (1896–1963) fogorvos volt.[7]
  • dr. Palásthy Ágostonné dr. Frank Lívia (1904–1945) gyermekorvos.[8][9]

Főbb művei[szerkesztés]

  • A gáznemű anyagok dezinficiáló képességéről (1883)
  • A lakások fertőtlenítése (1883)
  • Gyermektelepek az iskolai szünetek alatt (1884)
  • A tápszerek hamisítása s hatósági vizsgálata Párisban (1884)
  • Adatok a himlőoltás ügyéhez (1887)
  • A vakságról Magyarországon (1887)
  • Himlő és védőoltás (1887)
  • Levél egy fiatal anyához (1888)
  • Közegészségügyi mozgalmak (1891)
  • A levegővel, talajjal s vízzel egészségügyi vonatozásban álló közművek… (Budapest, 1898)
  • Betegségek és egészségügyi tekintetben hiányos lakások (Budapest, 1900)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]