Frangepán IV. István

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hasonló cikkcímek és megnevezések: Frangepán István (egyértelműsítő lap)
Frangepán IV. István
Elhunyt1577
Sablon • Wikidata • Segítség

Frangepán IV. István (horvátul: Stjepan IV. Frankopan, latinul: Stephanus de Frangepanibus, ? – 1577) a Frangepán családból származó horvát főnemes, vegliai és modrusi gróf.

Családja[szerkesztés]

Frangepán Ferdinánd és Branković Mária fia. Frangepán Bernát vegliai és modrusi gróf, valamint Brankovics György szerb despota unokája. Testvére Katalin a szigetvári hős, Zrínyi Miklós első felesége volt. Frangepán István felesége Katalin, a hungersbachi Johann Josef Eck karniolai báró lánya volt. Gyermekei nem születtek.[1]

Élete[szerkesztés]

Szüleit korán elveszítette, apja 1527 körül, anyja 1540-ben halt meg. Nagyapja, az akkor már idős Bernát gróf attól tartva, hogy a kiskorú István vagyonát elorozzák, Ferdinánd király gyámságára hagyta. A király a legjövedelmezőbb javakat a németeknek adta, így Trsat a zenggi kapitányság igazgatása alá került, és a Frangepánok elveszítették. 1530-ban István hiába kérte Novi visszaadását, hogy megvédje a törökök ellen, csak 1534 táján sikerült megszereznie.[2] István nevelői is ki akarták sajátítani ingatlanait és falvait. Közülük is kiemelkedett birtokainak egyik intézője, Juraj Gusić Turanjski, aki rendkívül rossz befolyást gyakorolt rá. A neves horvát történész Vjekoslav Klaić azt állítja, hogy ő volt a felelős azért, hogy 1541-ben István elpusztította Petrovinát, a zágrábi káptalan birtokát, amely ezért beperelte őt.[3]

Zrínyi Miklós horvát bán érdekei miatt a perben István oldalára állt. 1541-ben feleségül vette húgát, Katalint, 1544-ben pedig Zrínyi és Frangepán olyan feltételekkel kötöttek szerződést a javaik közösségéről és a kölcsönös öröklésről, mintha birtokmegosztó testvérek lennének.[4][5] Rokona, II. György szluini gróf hiába tiltakozott a szerződés ellen azzal érvelve, hogy az ellentétes a horvát és magyar joggal. Istvánnak 25 vára és uradalma volt, melyek közül a török támadásokra hivatkozva Zrínyi 17-et birtokolt. A szerződés nemcsak törvénytelen volt, hanem rendkívül káros is a Frangepánok számára. Zrínyi ugyanis azt mondta Ferdinánd királynak, hogy István nem ura cselekedeteinek.[2] A birtokok ténylegesen Zrínyi igazgatása alatt voltak. Ezt felismerve Frangepán hamarosan a birtokközösség megszüntetését kérte, Zrínyi pedig ezt megtagadta, és csak néhány jószágot adott vissza.[2]

István panaszára a király felkérte Zrínyit, hogy állapodjon meg vele. Erre 1550-ben Csáktornyán újra megállapodtak István és testvére, Katalin birtokmegosztásáról és kölcsönös örökléséről. Ez megint a bán érdekeit szolgálta, hiszen ezáltal a legfontosabb várat és uradalmakat (Ozaly, Dubovac, Grobnik, Bakar és Hreljin) kapta.[6][7] István végül bepanaszolta Zrínyit a zágrábi káptalan előtt mondván, hogy őt rabságban tartva kényszerítette a birtokmegosztásra, ezért a szerződést érvénytelennek és semmisnek tekinti. A birtok egy részét úgy próbálta megmenteni, hogy feleségül vette Katalint, hungersbachi Johann Josef Eck karniolai báró lányát és 3000 rajnai forintos hozományáért 1553-ban elzálogosította neki Ribniket.[8] István nővére, Katalin tiltakozott, de Erdődy Péter bán 1558-ban engedélyezte Frangepán feleségének birtokbalépését. Zrínyi ismét ellenkezett.[2]

István céljai érdekében az erőszaktól sem riadt vissza. Kétszer ítélték halálra és vagyonvesztésre erőszakért. 1558-ban Erdődy Péter bán ítélte halálra a Kerecsényi és Vragović család elleni erőszakért (a vita kárpótlással végződött),[9] 1575-ben pedig Draskovich György bán ítélte el Barilovics várának kifosztása és a Barilović család elleni erőszak miatt. 1564. február 2-án, a Gyertyaszentelő Istenanya ünnepén Frangepan és szolgái, Ivan Lipšinović, Petar Radišić és Pavel Kovačić fegyveres csapattal megtámadták és elfoglalták Barilović várát, és birtokainak nagy részét. A várból mindent elvittek Barilović anyját, Orsolyát és nővérét, Annát börtönbe vetették, a vár kasztellánját Blaž Gjuričićot pedig megölték. A vár előtt két házat leromboltak, és István gróf emberét, Pavle Kovačićot helyezték a várba kasztellánnak, aki Frangepán akaratát teljesítette.[10]

A Zrínyiek ügyesen léptek közbe, pénzt kölcsönöztek neki, hogy megválthassa magát, így csaknem minden ingatlanát megszerezték, még a Szluin és Ledenice jogát is, amelyet pedig Szluini Anna, Császár Miklós özvegye birtokolt.[11] István ekkor megadta magát. 1562-ben Nádasdy Tamás nádor előtt megerősítette a korábbi birtokmegosztást, lemondott a birtok egy részéről, és beleegyezett, hogy a többit a Zrínyiekkel közösen igazgassa. Csupán az akkor már kevésbé értékes Ribniket, Skradot és Novigradot tartotta meg.[2]

Engedélyezte az uszkók menekültek letelepedését, sőt felelősségteljes feladatokkal is megbízta őket (például a Cazintól és Ostrošactól keletre fekvő Bila Stinából származó Martin Magdalenić 1550-ben Ribnik kasztellánja volt).[2] Gondoskodott a glagolita ábécéről, még 1572-es végrendeletében is egy glagolita papot Lukša Fabčićot ajánlotta a Zrínyieknek.[12] 1577-ben hunyt el, és az Ozaly feletti Smolčeva Vrh-en (Svetice) temették el a Boldogságos Szűz Mária templomban, amely később a sveticei pálos kolostor temploma volt.[13]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Genealogy
  2. ↑ a b c d e f Strčić
  3. ↑ Lopašić 236. o.
  4. ↑ Klaić 162. o.
  5. ↑ Lopašić 203. o.
  6. ↑ Klaić 163. o.
  7. ↑ Lopašić 238. o.
  8. ↑ Lopašić 237-238. o.
  9. ↑ Lopašić 186, 238. o.
  10. ↑ Lopašić 39. o.
  11. ↑ Lopašić 39, 204. o.
  12. ↑ Lopašić 183. o.
  13. ↑ Lopašić 240. o.

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Frangepán_IV._István&oldid=25847087”