Flavius Dagalaifus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Flavius Dagalaifus
Született 4. század
Állampolgársága római
Foglalkozása
  • tiszt
  • politikus
Tisztség

Flavius Dagalaifus (vagy Dagalaif, görögül Γλαἵφος) 4. századi germán származású római katona, hadvezér, a magister equitum rang birtokosa, a 366. év consulja.

Dagalaifus valamelyik germán törzsből származott, pontos születési ideje és helye ismeretlen. 361-ben tűnik fel a forrásokban, amikor Iulianus császár comes domesticorum rangot („gárdaparancsnok”) adományozott neki. A Sirmiumban letartóztatott, Iulianus ellen fellázadó Lucillianus magister equitum belső embere volt korábban.

363-ban részt vett a balsikerű perzsa-hadjáraton. Dagalaifus és Victor voltak annak az utóvédalakulatnak a parancsnokai, amelynek egyik csetepatéjában Iulianus meghalt. Ők ketten játszották a legnagyobb szerepet – Nevitta és Arintheus mellett – a következő császár megválasztásában, először Saturninius Secundus Salutiust jelölték, majd miután ő visszautasította az ajánlatot, helyette Iovianust.

Iovianus a római szemszögből rendkívül hátrányos, de legalább keleten békét biztosító béke megkötése után adományozta Dagalaifusnak a magister equitum rangot. Iovianus hamarosan bekövetkező halála után részt vett a következő császárválasztáson is, melynek során új császárnak Valentinianust tették meg császárnak. 365366-ban az alemannok ellen harcolt, 366-ban Valentinianus fiával, Gratianusszal együtt consul. Halálának ideje ismeretlen.


Elődei:
Valentinianus
és
Valens
Consul
366
Kollégája:
Gratianus
SPQR
Utódai:
Flavius Lupicinus
és
Flavius Iovinus

Források[szerkesztés]

  • Ammianus Marcellinus: Res Gestae
  • Alexander Demandt: Magister Militum. In: Pauly-Wissowa, Paulys Realencyclopädie der classischen Altertumswissenschaft (neue Bearbeitung). Supplementband XII, Stuttgart 1970. 585.
  • Arnold Hugh Martin Jones – John Robert Martindale – John Morris: Dagalaifus, In: The Prosopography of the Later Roman Empire (PLRE). Band 1, Cambridge University Press, Cambridge 1971. ISBN 0-521-07233-6 239.
  • Klaus Rosen: Julian. Kaiser, Gott und Christenhasser, Klett-Cotta, Stuttgart 2006. ISBN 3-608-94296-3 189, 214, 367, 376.