Filippo Parlatore

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Filippo Parlatore

Filippo Parlatore (Palermo, 1816. augusztus 8.Firenze, 1877. augusztus 9.) olasz botanikus. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Parl.”.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Orvosi állását az 1837. évi kolera idején önfeldáldozásból töltötte be, hanem inkább szülőfőldje növényzetét tanulmányozta és erről Flora Panormitana című művét 1838-ban kezdte füzetekben kibocsátani. 1840-ben a félszigetre és innen De Candolle meghívására Genfbe ment, hogy a Prodromus számára a gnetaceák és tobzosak leírását elkészítse. E mű érdekében Párizsba, onnan Londonba is utazott. Az olasz természettudósok 1841. évi nagygyűlésére abbeli fölszólalását küldte, állítsanak föl Firenzében olasz központi növénygyűjteményt. Ehhez a toszkánai nagyherceg, Humboldt ajánlatára őt nevezte ki, sőt 1842-ben növénykert igazgatásával és az egyetemen szakjára katedrával bízta meg. Parlatore a gyűjteményt 800 fajjal vette át és 11 000-rel hagyta hátra utódjának. Növényirodalmi működésének legszebb tanúbizonysága a Flora italiana, melyből ő maga 6 kötetet adott ki (Firenze, 1848-77). A Magyar Tudományos Akadémiának külső tagja volt. Életét Haynald írta meg.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]