Ferenczy László (muzeológus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ferenczy László
Született1928. augusztus 25.
Dunakeszi
Elhunyt2015. június 12.
Budaörs
Állampolgárságamagyar
FoglalkozásaMuzeológus, orientalista művészettörténész
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (–1954)
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferenczy László témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Ferenczy László (Dunakeszi, 1928. augusztus 25. – Budaörs, 2015. június 12.) magyar muzeológus, orientalista művészettörténész.

Élete[szerkesztés]

A budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett. Az ELTE Történettudományi karán, középkori régész szakon, okleveles muzeológusként fejezte be egyetemi tanulmányait 1954-ben. Szakdolgozatának első része "A váchartyáni avar kori temető" feldolgozása volt. Gyakorlatait az egri múzeumban, a visegrádi ásatásokon és a Vármúzeumban végezte. Meghatározó professzorai László Gyula, Gerevich Tibor, Oroszlán Zoltán és Germanus Gyula voltak.

Középiskolai évei alatt kitűnt kiváló érzéke az idegen nyelvek iránt. Már ekkor beszélt németül, oroszul. Később angolul, franciául, majd japánul. Egyetemi évei alatt orientalisztikai órákat is hallgatott: oszmán-török, modern török, arab nyelveket történelmet és irodalmat, mohamedán művelődéstörténetet.

Egyértelmű kelet irányú érdeklődése kapcsán került az – akkor az Iparművészeti Múzeumhoz tartozó – Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeumhoz, ahol egész életében, – kényszerű nyugdíjazásáig – dolgozott.

Tanulmányai alapján kezdetben a múzeum kisebb – kaukázusi, dél-szibériai, iszlám, mongol és koreai gyűjteményét – kezelte, .

A később többet foglalkozott a múzeum két legnagyobb gyűjteményével a kínai és japán anyaggal is. Írásainak, előadásainak köre egyre erősebben a japán művészet felé irányult. Ezt dokumentálja a " Japán Iparművészet XVII-XIX. század" című könyve, amely a Tokugawa és a Meidzsi-kor iparművészetének teljes áttekintését nyújtja és a Hopp múzeum mintegy 260 kiemelkedő darabjának, jórészt első, tudományos feldolgozását tartalmazza. A könyv Nívó-díjat kapott.

Egy hosszabb japáni út hivatalos kutatási témája a japán fametszetek voltak. Könyve – Hiroshige három tájképes triptyhonjára utaló „Hó, Hold, Cseresznyevirág” külső címmel jelent meg és a Hopp Múzeum több mint 120 legjobb fametszetének első, tudományos feldolgozását tartalmazza. E munkája alapján a művészettörténet kandidátusa címet szerezte meg.

Utolsó japán tanulmányútján tiszteletbeli vendégprofesszorrá fogadták a tokiói Keio Egyetemen. Folytatta a távol-keleti buddhista művészetre vonatkozó kutatásait, tanulmányozta a művészeti élet és kiállítások sajátos japán támogatási rendszerét. Több tucat várost, múzeumot, művészeti kiállítást, tárlatot volt alkalma megtekinteni. Számos előadást tartott a magyar kultúráról, művészetről és elsősorban a Hopp Múzeumról.

A japán műemléki kerteket látogatta,buddhista kolostorokban, sintó szentélyeknél, palotáknál, teaházaknál járva történetüket tanulmányozta. Eredménye – japán esztétikum e különleges hajtásának ismertetése – a „Régi japán kertek” című munkájában jelent meg. A könyv kiadása a Japan Foundation anyagi támogatásával kerülhetett kiadásra.

Éppen elérte hatvanadik életévét, azonnal nyugdíjba küldték. Tervei között szerepelt még egy buddhista művészetről szóló, és egy egész Ázsia művészetbe bevezető könyv megírása, valamint kisebb áttekintés a japán textilekről. E munkák előkészített anyagai már az íróasztal fiókban maradtak, tekintettel arra, hogy a múzeum tárgyaihoz való hozzáférés az említettek miatt lehetetlenné vált.

Nyugdíjazását követően egy ideig – kényszerből – fordítóként dolgozott tovább. Végül is az oktatásban való részvételi lehetőség némileg kárpótolta a méltatlan mellőzést. Keleti művészetet, ezen belül elsősorban japán művészetet oktatott az Iparművészeti Egyetemen, Károli Gáspár Református Egyetemen, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, a Miskolci Bölcsész Egyesületben, valamint a BÁV. Rt. szaktanfolyamain is. Közel harminc évig szinte állandó előadó volt a TIT József Attila Szabadegyetem kurzusain. Jelentős szaklektori tevékenysége mellett, ismert, sokat foglalkoztatott keleti műtárgy szakértő volt.

Magyarországon másodikként lett a Mensa International (a világ legintelligensebb embereinek közössége) tagja.

Munkája egyben hivatása volt. Rajongásig szerette a Hopp Múzeumot. Egész életét a múzeum ismertetésének, bemutatásának szentelte itthon és külföldön egyaránt. A tárgyak gyarapítása, tudományos feldolgozása, publikálása és a keleti művészet oktatása, bemutatása és népszerűsítése volt a fő célja.

Rendkívül művelt, széles érdeklődési körű, szerény, halk szavú ember volt. Tudását boldogan osztotta meg az érdeklődőkkel. Munkáján kívül a zene, a fotózás és a tenisz voltak a legfontosabbak számára.

Munkássága[szerkesztés]

Könyvek[szerkesztés]

Fontosabb publikációk[szerkesztés]

Részben területenként szakozva az ázsiai országok művészetéről és régészetéről: Ann. = Annuiaire du Musée des Arts Decoratifs et du Musée d'Art d' Etreme Orient Ferenc Hopp, Budapest. Magyar címe: Az Iparművészeti Múzeum és a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum Évkönyve, és 1973-tól Ars Decoratíva.

Egyes publikációi különböző nyelveken jelentek meg a magyaron kívül: angolul, németül, oroszul, japánul, grúz és koreai nyelven.

Közel-Kelet[szerkesztés]

  • Daghestan bronze cauldrons. Ann...BudapestVol. VI. 1963.pp. 183-196
  • Bronzes of Luristan. Ann....Budapest Vol.VII.1964.pp.171-177.
  • A Saljuk bronz from Iran, a present from Sir Aurel Stein. Ann....Budapest, Vol. VIII. 1965. pp. 131-144.
  • Régiségek könyve. Az iszlám iparművészete c. fejezet. Gondolat kiadó, Budapest, 1983, 449-458, 57-59. ISBN 963 281 274 3
  • A Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum Emlékkönyve 1919-1969, 1970, Közel-keleti gyűjtemény. 105-109.

Kína[szerkesztés]

Japán[szerkesztés]

Korea[szerkesztés]

Egyéb területek, témák[szerkesztés]

Recenziók[szerkesztés]

Kiállítások[szerkesztés]

Kiállítások tudományos rendezésében való részvétel, vezetők írása a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeumban, a Kína Múzeumban és az Iparművészeti Múzeumban 1960- és 1988 között.

Fontosabb önálló kiállítások rendezése:

  • Japán művészet a Meidzsi korban. Kína Múzeum, 1971
  • Állandó Japán művészeti kiállítás, Kína Múzeum, 1974-től
  • Kelet-ázsiai bronzok, fametszetek és Tunhuangi képek. Több városban, így Szentendrén, Pápán, Szombathelyen 1960-1970 között.
  • Néprajzi Múzeum Budapest az állandó kiállítás keleti – indiai, kínai, japán- részének rendezése, 1965-1970.
  • Déri Múzeum, Debrecen: Állandó kiállításhoz a teljes keleti anyag – kínai, japán, közel-keleti – új meghatározással 1980 körül.

Konferenciák[szerkesztés]

  • Mongólia, Ulan.bator / Urga/: A Hopp Ferenc Múzeum keleti gyűjteményei, 1962
  • Halle, Egyetem: A mongol-magyar régészeti expedíció, 1963
  • Cambridge, III. International Conress of Turkish.A Saljuk bronze from Irán, 1967
  • MTA., A Népvándorlás kori nomád népek rangjelző övei, Budapest, 1972 k.
  • London, The patronage of decorative art sin Momoyama and Tokugawa period. Megjelent : Colloquies on art... in Asia, no.6.1976 .pp. 15–25
  • Kőrösi Csoma S. szimpózium: A Hopp Ferenc Múzeum buddhista gyűjteményei. Visegrád, 1978, k.
  • Szöul, Dél Korea, Népvándorláskori nomád övek, 1985
  • Szöul. A Hopp.F. Múzeum koreai gyűjteménye, 1988. Megjelent angol és koreai nyelven.

Utazások[szerkesztés]

Keleti gyűjtemények, múzeumok tanulmányozása Európában, többek között: Bécs, Halle, Lipcse, Berlin, München,Hamburg, Páris, Genf, Zürich, Amszterdam, London, Oxford, Cambridge, Moszkva, Leningrád, Prága.Amerikában: USA és Mexikó. Ázsiában:Japán, Mongólia, Kína, Észak-Korea, Dél-Korea. Elsősorban könyv és műtárgy csere érdekében nemzetközi kapcsolatot – tartott ca. 30-35 európai, ázsiai (főképp japáni) és amerikai intézménnyel és kutatóval.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.