Felszeghy Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Felszeghy Béla
Született 1882. március 22.
Melegföldvár
Elhunyt 1951. június 28. (69 évesen)
Budapest
Foglalkozása jogász,
szakíró

Felszeghy Béla (Melegföldvár, 1882. március 22.Budapest, 1951. június 28.) magyar jogász, közigazgatási, államjogi és pszichológiai szakíró.

Munkássága[szerkesztés]

Közigazgatási kérdésekkel foglalkozó szakmunkái 1919 előtt jelentek meg, így a magyar, német és román nyelven kiadott A községi igazgatás körében felmerülő legfontosabb teendők és tudnivalók (Beszterce, 1910), majd A községi illetőség (Beszterce 1911), Fegyelmi jog a közigazgatási szakban (Beszterce 1912), A magyar földközösségek igazgatóságának összes szabályai I-III. (Budapest, 1914) és Hadműveleti területek közigazgatása (Budapest, 1918) c. munkák.

Egy mélylélektani tanulmányát a pánikról az Imago c. bécsi pszichoanalitikai folyóirat közölte (1920). A két világháború között jelentős még az Erdélyi Múzeum 1933/4-6-os számában megjelent tanulmánya: A közjogi önkormányzat elve és egy elfelejtett régi erdélyi államjogász. Ebben Balia Sámuelnek, a XVIII. század második felében élt táblai asszesszornak állított emléket, aki "Erdélyország Közönséges Nemzeti Törvényeinek" szentelt munkájával 1791-ben mesterén, Werbőczyn túlmenően a király és a (nemesi) nép között létrejött szerződésről írt.

Jegyzetek és források[szerkesztés]