Fekete Lajos (költő)
| Fekete Lajos | |
| Született | 1900. augusztus 3.[1][2] Újnémet[2] |
| Elhunyt | 1973. július 10. (72 évesen)[1][2] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekete Lajos (Újnémet, 1900. augusztus 3. – Budapest, 1973. július 10.) magyar jogász, költő, újságíró.
Élete[szerkesztés]
Fekete Lajos 1900-ban született a Szilágy vármegyei Újnémeten. Jogi tanulmányait a pesti egyetemen végezte. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg tisztjeként szolgált, Szolnoknál román fogságba esett, szabadulását követően pedig Jugoszláviában telepedett le. 1924-től Újvidéken tisztviselőként dolgozott, emellett a Délbácska című lap irodalmi rovatának szerkesztője volt. Publikált a Revü és a Napló című vajdasági magyar lapokban is, valamint a Vajdasági Írás című folyóirat rovatvezetője is volt. Kezdeti költészetére főként Ady Endre versei hatottak. Az 1920-as évek avantgárd költői közé tartozott. 1929 novemberében kiutasították Jugoszláviából, eztán visszatért Magyarországra és Budapestre költözött. Itt 1930-tól egészen 1961-es nyugdíjazásáig az Államtudományi Intézet, illetve annak jogutódja, az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének előadójaként, majd tudományos munkatársaként dolgozott.[3][4][5]
1930 után számos lapnak volt munkatársa, publikált a Nyugatban, a Kelet Népében, a Budapesti Hírlapban és a Népszavában, írásai, versei megjelentek a kolozsvári Pásztortűz és az újvidéki Kalangya című lapokban, illetve szlovákiai folyóiratokban is. 1945 után közölte verseit a Csillag, a Kortárs, a Jelenkor, a Magyar Nemzet, az Élet és Irodalom és az Irodalmi Újság is. Munkásságát 1934-ben Baumgarten-jutalommal ismerték el. 1938-tól Érdligeten lakott, 1958-ban az Érdi Művelődési Tanács elnöke lett. 1973-ban hunyt el Budapesten. Érdi házában 1990-ben emlékszoba nyílt, amit tíz évvel később felszámoltak, az emléktárgyak pedig a Petőfi Irodalmi Múzeumba kerültek.[3][4][5]
Művei[szerkesztés]
- Béklyózott erők föltámadása (versek, Újvidék, 1926)
- Bilincses gyermekkor (versek, Újvidék, 1927)
- Szent grimasz (versek, Szabadka, 1929)
- Tengerzúgás (versek, Bp., 1931)
- Vassal és fohásszal (versek, Pécs, 1934)
- Delelőnap (válogatott versek, Bp., 1940)
- Szárnyaló idő (válogatott versek, Bp., 1963)
- A bújdosó visszanéz (önéletrajzi jegyzetek, Szabadka, 1971)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b BnF források (francia nyelven)
- ↑ a b c d Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2021. december 9.)
- ↑ a b Fekete Lajos | Magyar életrajzi lexikon | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2024. január 27.)
- ↑ a b FEKETE LAJOS1900 – 1973 – Csermelyi Sándor Irodalmi Asztaltársaság (magyar nyelven), 2022. október 30. (Hozzáférés: 2024. január 27.)
- ↑ a b https://mek.oszk.hu/02200/02227/html/02/140.html
Források[szerkesztés]
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
