Fehér torony (Brassó)
| Fehér torony | |
 | |
| Ország | Románia |
| Település | Brassó  |
| Hely | Brassó |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 15. század |
| Típus | torony |
| Elhelyezkedése | |
 Fehér torony
Pozíció Brassó belváros térképén
| |
 é. sz. 45° 38′ 34″, k. h. 25° 35′ 12″45.642900°N 25.586600°EKoordináták: é. sz. 45° 38′ 34″, k. h. 25° 35′ 12″45.642900°N 25.586600°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fehér torony témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Fehér torony (románul: Turnul Alb, németül: Weißer Turm) a brassói városerőd része, egykori őrtorony a falakon kívül, a Belváros felett északkeletre emelkedő Bácsélen, a Brassópojánára vezető műút mellett. Nevét fehér vakolatának köszönheti. A romániai műemlékek jegyzékében a külső védművek részeként a BV-II-m-A-11294.05 sorszámon szerepel.[1]
Története
[szerkesztés]Egyes korabeli krónikák szerint 1460-ban,[2] a brassói falikrónika szerint viszont 1494-ben épült.[3] A Fekete toronyhoz hasonlóan célja a környék felügyelése és a támadók visszaverése volt: őrség hiányában az ellenség könnyen megközelíthette volna a Warthe-domb felől a várost, és sziklák legörgetésével lerombolhatta volna a falakat. A 16. század elején a torony alatt felépítették a Graft-bástyát, mely áthidalta a Köszörű-patak sáncát; innen látták el mozgóhídon keresztül a Fehér-tornyot lőszerekkel és élelemmel, és ostrom idején is biztosított volt a védők cseréje.[4]
A tornyot az ón- és rézöntő céhek tagjai építették és vigyázták, békeidőben is két ember őrködött benne. Egy idő után az ónöntő mesteremberek túl kevesen voltak, így a kötelezettséget 1678-ban visszavásárolták.[5]
Az 1689-es tűzvészben leégett, csak 1723-ban állították helyre. 1888–1960 között a Fehér-tornyot érintve húzódott az Oskar Alesius által létrehozott Királyi sétaút (Promenada Regală), mely rendkívüli rálátást kínált az egész völgyre, azonban a pojánai műút építésekor felszámolták. A tornyot 1902-ben, 1972-ben, és 2000-ben kijavították. 2004–2005-ben nagyszabású felújítást végeztek, lefestették, üvegtetőt helyeztek rá, ajtajához lépcsőt és kilátóerkélyt ácsoltak.[6][7] 2015-ig a megyei múzeum rendezett benne kiállításokat, azonban ezután bezárták, mivel nem volt jövedelmező.[8]
Leírása
[szerkesztés]A város szintjéhez képest 30 méter magasan van, a várfaltól 60 méter távolságra. Zárt félkör alakú (legnagyobb szélessége 19,2 méter), magassága 20 méter, a vakolt mészkő falak vastagsága az alapnál 4 méter. Ötemeletes, belül körbefutó fa galériákkal, falaiba lőréseket és szuroköntő nyílásokat vágtak. A legfelső galériából négy csukott erkély nyílik, ahonnan az ellenségre forró vizet vagy szurkot lehetett önteni: három nagyobb erkély a domb felé, egy kisebb pedig a város felé néz. A toronyban egy kályha is volt, melyet melegedésre, vagy az ellenségre öntendő folyadékok melegítésére használtak.[2][9]
A torony bejárata a város felőli oldalon, 5,4 méter magasan van, így csak létrán lehetett elérni.[9] Jelenleg megközelíthető a Graft-bástyától induló lépcsőn, a Várkert sétányból elágazó ösvényeken, vagy a Brassópojánára vezető országút parkolójából. A Fehér torony a belváros szinte minden pontjáról látható, ugyanakkor erkélyéről átfogható az egész városerőd, Bolonya, Bolgárszeg, a Cenk, sőt még az új városnegyedek egy része is.
A torony melletti egyik öreg fenyőt I. Ferenc József 1852-es brassói látogatásának alkalmával ültették.[10]
Képek
[szerkesztés]-
A Graft-bástya mellől -
A pojánai útról -
A belvárosból -
Részlet -
Kilátóerkély
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- ↑ a b Nussbächer 44–45. o.
- ↑ Orbán Balázs. XVIII. Brassó belvárosa, A Székelyföld leírása, VI. Barczaság. Pest: Ráth Mór (1868)
- ↑ Aldea 62. o.
- ↑ Muntean, Marius. Brașovul la început de secol XX (román nyelven). Temesvár: Asociația Filatelică, 27. o. (2015). ISBN 9789730139532
- ↑ Aldea 48. o.
- ↑ Nussbächer, Gernot: Der Weiße Turm. Allgemeine Deutsche Zeitung, 2012. augusztus 20. (Hozzáférés: 2018. szeptember 24.)
- ↑ Wilk, Elise: Mittelalterliche Wehranlagen versperrt und verriegelt. Allgemeine Deutsche Zeitung, 2017. augusztus 11. (Hozzáférés: 2020. október 10.)
- ↑ a b Jekelius 76. o.
- ↑ Balázs János. Brassó – történelmi városkalauz. Barót: Tortoma, 34. o. (2013). ISBN 978973899509394
Források
[szerkesztés]- ↑ Aldea: Aldea, Vasile. Crâmpeie din Brașovul de ieri și azi (román nyelven). Vidombák: Haco International (2016). ISBN 9789737706416
- ↑ Jekelius: Jekelius, Erich. Das Burzenland III/1 (német nyelven). Brassó: Verlag Burzenlander Sachsischen Museum (1928)
- ↑ Nussbächer: Nussbächer, Gernot. Caietele Corona (román nyelven). Brassó: Aldus (2016). ISBN 9789737822949
| Bástyák |  | |
|---|---|---|
| Kapuk | ||
| Tornyok | ||
| Kapcsolódó | ||
.svg){kind=small}