Fecskepapagáj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fecskepapagáj
Az antwerpeni állatkertben
Az antwerpeni állatkertben
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Öregcsalád: Papagájszerűek (Psittacoidea)
Család: Szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae)
Alcsalád: Rozellaformák (Platycercinae)
Nemzetség: Rozellarokonúak (Platycercini)
Nem: Lathamus
Gould, 1840
Faj: L. discolor
Tudományos név
Lathamus discolor
White, 1790
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fecskepapagáj témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fecskepapagáj témájú médiaállományokat és Fecskepapagáj témájú kategóriát.

A fecskepapagáj (Lathamus discolor) a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjében a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó Lathamus nem egyetlen faja.[1]

Elterjedése[szerkesztés]

Egyike a két, évszakosan vonuló papagájfajnak. Tasmaniaban költ a déli nyár során, míg a telet az Ausztrál kontinensen tölti.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Alakja a rozellaformák és a lórik közötti, átmeneti jellegű: csőre és nyelve a lórikéra emlékeztet, egyéb vonásai azonban a rozellákéra. Egyesek fecskelórinak nevezik.

Alapszíne zöld, homloka, torka és szárnyának orma vörös, a kis szárnyfedők és az evezőtollak egy része világos-, némelyike viszont sötétkék.

Írisze sárga, a csőre barnás, a lába hússzínű.

Életmódja[szerkesztés]

Gyors röptű, társas madár; szinte megállás nélkül röpköd az erdő lombkoronájában. Jellemzően lágy táplálékon él; széklete is a lórikéhoz hasonlóan lágy.

Szaporodása[szerkesztés]

Fészkelési ideje mintegy öt hét; ebből kb. 3 hétig költ. Egy fészekalja 2–3 tojás.

Természetvédelmi státusz[szerkesztés]

A faj demográfiai adatainak modellezése azt találta, hogy a fecskepapagáj súlyosan veszélyeztetett.[2] További modellezések kimutatták, hogy a nemi arány eltolódása és a tojók több hímmel való kopulációja az előre jelzettnél drasztikusabban csökkenti az egyedszámot.[3] Genetikai vizsgálatok azt mutatták, hogy csak egyetlen populációja létezik a fajnak a vadonban, így a különböző időpontokban és helyeken előforduló fenyegetések potenciálisan az egész fajt érinthetik.[4] Szakértői vélemények egyedszámukat körülbelül 2000 egyedre becsülték.[5] A legújabb populációgenetikai eredmények azt sugallják, hogy ez túlzottan optimista, és a faj egyedszáma inkább a százas nagyságrendben mozoghat.[6]

A faj költőterületén folyó súlyos erdőirtását régóta elismerik, mint a faj fő veszélyeztető tényezőjének.[7] A fakitermelés az elmúlt évtizedekben már súlyos hatással volt az élőhelyekre, és bizonyítékok vannak arra, hogy az elmúlt 20 évben a fecskepapagájok költőterületeinek akár 23%-át is kivágták Tasmania déli régiójában.[8] A behurcolt törpe erszényesmókusok tovább károsítják a fecskepapagájokat, különösen a tojások és a fészekben költő tojók predációja által.[9]

Tartása[szerkesztés]

Lágy eleséggel, apró magvakkal, lisztkukaccal etethető.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. [2023. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5. (Hozzáférés: 2023. május 24.)  
  2. Heinsohn, Robert, Webb, Matthew; Lacy, Robert; Terauds, Aleks; Alderman, Rachael; Stojanovic, Dejan (2015. június 1.). „A severe predator-induced population decline predicted for endangered, migratory swift parrots ( Lathamus discolor )” (angol nyelven). Biological Conservation 186, 75–82. o. DOI:10.1016/j.biocon.2015.03.006.  
  3. Heinsohn, Robert, Olah, George; Webb, Matthew; Peakall, Rod; Stojanovic, Dejan (2019. április 1.). „Sex ratio bias and shared paternity reduce individual fitness and population viability in a critically endangered parrot” (angol nyelven). Journal of Animal Ecology 88 (4), 502–510. o. DOI:10.1111/1365-2656.12922. ISSN 0021-8790.  
  4. Stojanovic, D., Olah, G.; Webb, M.; Peakall, R.; Heinsohn, R. (2018. augusztus 1.). „Genetic evidence confirms severe extinction risk for critically endangered swift parrots: implications for conservation management” (angol nyelven). Animal Conservation 21 (4), 313–323. o. DOI:10.1111/acv.12394. ISSN 1367-9430.  
  5. Garnett ST, Szabo JK,Dutson G. (2011) Action Plan for Australian Birds 2010. CSIRO, Melbourne
  6. Olah, G., Stojanovic D, Webb M, Waples R, Heinsohn R (2021. június 1.). „Comparison of three techniques for genetic estimation of effective population size in a critically endangered parrot” (angol nyelven). Animal Conservation 24 (3), 491–498. o. DOI:10.1111/acv.12655. ISSN 1367-9430.  
  7. Saunders DL,Tzaros C (2011) National Recovery Plan for the Swift Parrot Lathamus discolor. Birds Australia, Melbourne
  8. Webb, Matthew H., Stojanovic, Dejan; Heinsohn, Robert (2019. február 28.). „Policy failure and conservation paralysis for the critically endangered swift parrot” (angol nyelven). Pacific Conservation Biology 25 (2), 116. o. DOI:10.1071/PC18020. ISSN 1038-2097.  
  9. Stojanovic, Dejan, Webb, Matthew H.; Alderman, Rachael; Porfirio, Luciana L.; Heinsohn, Robert (2014. október 1.). „Discovery of a novel predator reveals extreme but highly variable mortality for an endangered migratory bird” (angol nyelven). Diversity and Distributions 20 (10), 1200–1207. o. DOI:10.1111/ddi.12214. ISSN 1366-9516.  

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]