Lóriformák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lóriformák
Bíborhasú szivárványlórik (Trichoglossus haematodus)
Bíborhasú szivárványlórik
(Trichoglossus haematodus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Öregcsalád: Papagájszerűek (Psittacoidea)
Család: Szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae)
Alcsalád: Lóriformák (Loriinae)
Selby, 1836
Nemek
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Lóriformák témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lóriformák témájú kategóriát.

Hullámos papagáj (Melopsittacus undulatus)
Edwards-fügepapagáj (Psittaculirostris edwardsii)
Josefina-pápualóri (Charmosyna josefinae)
Zafírkék pálmalóri (Vini peruviana)
Fekete lóri (Chalcopsitta atra)
Bíborhasú szivárványlóri (Trichoglossus haematodus)
Malukui vöröslóri (Eos bornea)
Zöldfarkú lóri (Lorius chlorocercus)
Pézsmalóri (Glossopsitta concinna)
Barnafejű szivárványlóri (Trichoglossus euteles)

A lóriformák (Loriinae) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe tartozó szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjához tartozó alcsalád. Összesen három nemzetség, 21 nem és 67 faj tartozik az alcsaládba.

Származásuk, elterjedésük[szerkesztés]

Celebesz szigetétől keletre fordulnak elő. Elterjedésük legdélibb pontja Tasmania, legészakibb a Fülöp-szigetekhez tartozó Mindanao. A valódi papagájoknál messzebbre nyomultak be a Csendes-óceán szigetvilágába, egészen a Marquises- és a Pitcairn-szigetekig.

Különösen sok fajuk él Új-Guineában, ahol csak a galléros pálmalóri (Phygis) és a Vini nemnek nincs képviselője.

Megjelenésük[szerkesztés]

Kis termetű vagy középnagy papagájok. Toll ruhájuk feltűnően színes, ragyogó. Csőrük többnyire megnyúlt, keskeny, a felső káva felett viaszhártyával. Fogkimetszésük nincs. Nyelvük végén kefeszerű képződmény található. Nyelvük végén lévő szemölcsök hosszúkásak, a táplálék felvételekor felemelkednek, jobbra, balra, illetve fel-le mozgathatóak így az eleség nemcsak hullámszerűen hátra, a nyelőcső felé, hanem a csőrben minden irányban szétpermetez, majd a nyelv végén egyetlen nyalábot alkotva összerendeződik. Csőrük a táplálék aprításában nem vesz részt, és miután zúzájuk alig tartalmaz izmokat, a táplálék gyorsan bejut a viszonylag rövid bélcsatornába.

Életmódjuk[szerkesztés]

Táplálékuk zömmel virágpor és nektár, amit ecsetvégű nyelvükkel gyűjtenek be. Megesznek még egyes gyümölcsöt, magvakat és rügyeket is.

Szaporodásuk[szerkesztés]

Faüregekbe készítik fészküket.

Rendszerezésük[szerkesztés]

Több korábbi rendszerben a lórifélék (Loriidae) néven különálló családként szerepelt, de a modern molekuláris biológiai alapokon alapuló rendszertani vizsgálatok kimutatták, hogy különálló családként való besorolása nem indokolt.

Legutoljára 2020-ban zajlottak filogenetikai kutatások, mely több taxon helyét rendezték az alcsaládon belül.[1][2][3] A magyar névjegyzék is ezeket az eredményeket követi.[4] Ezek szerint három különálló nemzetségbe (tribusz) csoportosíthatóak a nemek és a fajok. A hullámospapagáj-rokonúak (Melopsittacini) nemzetséget a hullámos papagáj (Melopsittacus undulatus) alkotja egymagában. A fügepapagáj-rokonúak (Cyclopsittini) nemzetségbe két nem tartozik. Végül a korábban is idesorolt - általánosan lóriknak nevezett - madarak alkotják a lórirokonúak (Lorini) nemzetségét.

Hullámospapagáj-rokonúak (Melopsittacini)[szerkesztés]

Fügepapagáj-rokonúak (Cyclopsittini)[szerkesztés]

Lórirokonúak (Lorini)[szerkesztés]

A 2020-ban zajlottak filogenetikai kutatások, több taxon helyét rendezték az alcsaládon belül.[1][2][3] Főleg ebben a nemzetségben történtek jelentős változások a vizsgálatok során. Számos új nemet különítettek el - részben régebben már használt nemeket élesztettek újra, részben új nemeket hoztak létre - és a meglevő nemeken belül is soroltak át fajokat egyik nemből a másikba.

  • Charminetta (Iredale, 1956) – 1 faj
    • Vilma-lóri (Charminetta wilhelminae), korábban Charmosyna wilhelminae vagy Glossopsitta wilhelminae
  • Hypocharmosyna (Salvadori, 1891) – 2 faj
    • Pirostorkú lóri (Hypocharmosyna placentis), korábban Charmosyna placentis vagy Glossopsitta placentis
    • Pirosfoltos lóri (Hypocharmosyna rubronotata), korábban Charmosyna rubronotata vagy Glossopsitta rubronotata
  • Charmosynopsis (Salvadori, 1877) – 2 faj
    • Tündérlóri (Charmosynopsis pulchella), korábban Charmosyna pulchella vagy Glossopsitta pulchella
    • Toxopeus-lóri (Charmosynopsis toxopei), korábban Charmosyna toxopei vagy Glossopsitta toxopei
  • Synorhacma (Joseph et al, 2020) – 1 faj
    • Sokcsíkú lóri (Synorhacma multistriata), korábban Charmosyna multistriata vagy Glossopsitta multistriata
  • Charmosynoides (Joseph et al, 2020) – 1 faj
    • Margit-lóri (Charmosynoides margarethae), korábban Charmosyna margarethae vagy Glossopsitta margarethae
  • Glossoptilus (Hartert, 1896) – 1 faj
    • Ibolyalóri (Glossoptilus goldiei), korábban Psitteuteles goldiei vagy Trichoglossus goldiei

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Smith, B.T., Mauck, W.M.I., Benz, B.W., Andersen, M.J. (2020). „Uneven missing data skew phylogenomic relationships within the lories and lorikeets”. Genome Biology and Evolution 12 (7), 1131-1147. o. DOI:10.1093/gbe/evaa113.  
  2. ↑ a b Joseph, L., Merwin, J., Smith, B.T. (2020). „Improved systematics of lorikeets reflects their evolutionary history and frames conservation priorities”. Emu - Austral Ornithology 120 (3), 201-215. o. DOI:10.1080/01584197.2020.1779596.  
  3. ↑ a b Parrots, cockatoos. IOC World Bird List Version 13.2. International Ornithologists' Union, 2023. DOI:10.14344/IOC.ML.13.2. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  4. ↑ Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.  

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lóriformák&oldid=26578354”