Falégyfélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Falégyfélék
Szagos falégy (Coenomyia ferruginea)
Szagos falégy
(Coenomyia ferruginea)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Öregrend: Endopterygota
Rend: Kétszárnyúak (Diptera)
Alrend: Légyalkatúak (Brachycera)
Alrendág: Falégyalakúak (Xylophagomorpha)
Család: Falégyfélék (Xylophagidae)
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Falégyfélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Falégyfélék témájú kategóriát.

A falégyfélék (Xylophagidae) a légyalkatúak alrendjének (Brachycera), azon belül a falégyalakúak alrendágának egyik és egyben egyetlen családja.

Régebbi és újabb besorolás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korábbi rendszerekben a falegyeket a kószalégyfélék (Rhagonidae) és a bögölyfélék (Tabanidae) legközelebbi rokonainak tartották, és az egyenes-bábrésű legyek (Orthorrapha) közé helyezték. Az újabb kladisztikus és molekuláris biológiai vizsgálatok alapján indokolt külön alrendágba sorolni őket. A legújabb törzsfákon a Xylophagomorphákat a bögölyalakúak (Tabanomorpha) testvércsoportjaként ábrázolják (amennyiben elfogadjuk, hogy a Vermineloidae család a bögölyalakúak közé tartozik – bár ez nemigen támogatott elképzelés). Az összes légyalakú-alrendágra vonatkozó törzsfán tehát a következőképpen helyezkedik el a falégyalakúak alrendága.

Jellemzőik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falegyek nevüket onnan kapták, hogy lárváik a kidőlt fák kérge alatt vagy korhadó farönkben, esetleg humuszgazdag talajban fejlődnek. Azonban a lárvák nem a szerves törmelékkel, hanem a faanyagban illetve a talajban élő kisebb férgekkel és más rovarok lárváival táplálkoznak, tehát jellegzetesen ragadozó életmódot folytatnak.

Jellegzetes fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hazánkban élő legelterjedtebb falégyfaj a szagos falégy (Coenomyia ferruginea), mely onnan kapta nevét, hogy enyhe sajtszagot áraszt magából. Lárvái a humuszgazdag talajban fejlődnek.

Forrás és ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Urania Állatvilág II. – Rovarok, Gondolat Kiadó, Bp., 1970