Facsar-rózsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Facsar-rózsa
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Rózsafélék (Rosaceae)
Alcsalád: Rosoideae
Nemzetség: Rózsa (Rosa)
L.
Faj: R. facsarii
Tudományos név
Rosa facsarii
Kerényi-Nagy

A Facsar-rózsa (Rosa facsarii) a rózsafélék (Rosaceae) családján belül a rózsa (Rosa) növénynemzetségbe tartozó faj, melyet 2010-ben írtak le Pomáz mellől, s Facsar Géza botanikusról neveztek el.

Előfordulása[szerkesztés]

Magyarország bennszülött (endemikus) rózsafaja. Jelenlegi ismereteink alapján Pomáznál, Dunabogdánynál és Diósdnál vannak populációi.

Jellemzése[szerkesztés]

Magas cserje (2–2,5 m körüli) kevés tő- és gyökérsarjjal (kevéssé tarackol). Ágain csak erős, széles alapú, oldalról lapított tüskék fejlődnek: az ívesen hajlítottól a horgasig (90˚-ban görbült). Lombozata tavasszal erősebben zöldalma illatú, míg nyár közepén a terpentin illat az erősebb.

Levelei többnyire 5 tagúak. Levélkéi aprók, oválisak (ritkábban kerekdedek), ék vagy lekerekített vállúak, csúcsuk hosszan kihegyezett. Levélkeszélük kétszeresen mirigyesen fűrészes. Levélkefonákuk dúsan mirigyes és kopasz, csak a főéren ritkásan szőrös. Sok levele a levélkeszínén is mirigyes, de nem mindegyik. Levélgerince tüskés és mirigyes, néha röviden-ritkásan szőrös. A pálhák által közrefogott levélgerinc-része gazdagon tüskés és mirigyes. A pálha fonáka gazdagon mirigyes, a pálha csúcsa hosszan kihegyezett. Murvalevele nagy, takarja a kocsányokat, fonákának csúcsi része mirigyes.

Virága fehér, 4,5–5,5 cm átmérőjű. Kocsánya ritkásan nyeles-mirigyes vagy mirigytelen, rövid (a termés hosszát nem éri el). A vacok hosszúkás-tojásdad. A csészelevelei keskenyek, gazdagon mirigyesek és nyeles-mirigyesek, illetve sok sallangúak (sallangjai szintén mirigyesek). Csészelevelei visszahajlók és korán lehullók.

Termése közepesen nagy (14–20 mm hosszú, 9–12 mm széles), ovális (a középsők és a magánosak), a szélsők körte alakúak. Diszkusza kissé vagy erősebben domború. Bibéi kissé kiemelkedők (0,5–1 mm hosszú oszlop), gyapjas. Aszmagjai az érett csipkebogyóból kifejtve csak 1 évig elfekvők (átfekvők), már a következő évben közel 90 %-osan kicsíráznak.

Források[szerkesztés]

  • Kerényi-Nagy Viktor (2010): „Ritka rózsafajok és hibridek – Rosa spp.” Tilia 15 (Magyarország ritka fa- és cserjefajai II.), 191-270. o., ISSN 1219-3003, Sopron. – Elektronikus változat. (pdf)(magyar nyelven)(Hozzáférés: 2013. január 20.)
  • Kerényi-Nagy Viktor (2012): A Történelmi Magyarország területén élő őshonos, idegenhonos és kultúr-reliktum rózsák kismonográfiája - A small monograph of autochton, allochton and cultur-relict roses of Historical Hungary - Nyugat-Magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron, p 434. http://mek.oszk.hu/11700/11769/