Fővárosi Csatornázási Művek

Fővárosi Csatornázási Művek
Típus	vállalat
Alapítva	1945
Székhely	Budapest
Cím	1087 Budapest, Asztalos Sándor út 4.
Forma	zártkörűen működő részvénytársaság
Fővárosi Csatornázási Művek Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 50″, k. h. 19° 06′ 01″47.49721, 19.10027
A Fővárosi Csatornázási Művek weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Fővárosi Csatornázási Művek témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. egy budapesti vállalat, amely a magyar főváros csatornázását látja el.

Székhely

• 1087 Budapest, Asztalos Sándor út 4.

Története

Előzmények

A mai Budapest területén korábban több település, elsősorban Buda, Óbuda, és Pest osztozott. A legkorábbi csatornázási nyomok Óbuda területéről, a római Aquincumból kerültek elő. Később, a középkor folyamán más, független csatornarendszerek épültek, ezek azonban a legtöbb esetben nyitottak voltak, csak járványok idején fedték be őket. Az első pesti csatornázási terv 1840-ben, az első csatornázási szabályrendelet 1847-ben készült. Ezt követően elkezdték a csatornák kiépítését, majd 1869-ben két főgyűjtő csatorna kiépítését határozta el a város.

A bal parti, 26,3 km hosszúságú főcsatorna 1889-re épült ki 11 millió koronás beruházással, ekkor adták át a Ferencvárosi szivattyútelepet is. 1893-ban a Soroksári szivattyútelepet, 1896-ban a Nagykörúti és a Dunaparti főcsatornát adták át. 1916-ban újabb, a Hungária körút felől induló csatornázási tervek készültek.

Buda és Óbuda csatornázást megnehezítették az emelkedő terepviszonyok, itt nagy szerep jutott a természetes vízelvezetőknek (Ördög-árok, Szépvölgyi-árok). A budai főgyűjtő csatornát csak 1913-ban kezdték el építeni a Zsigmond téri szennyvízátemelő teleppel együtt. A kelenföldi szivattyútelep 1933–1935-ben, az angyalföldi az 1940-es években épült ki.

A Fővárosi Csatornázási Művek létrejöttétől

A második világháború alatt a budapesti csatornázási rendszer súlyosan, 150 helyen, összesen körülbelül 3300 méter hosszúságban megsérült, a Soroksári szivattyútelep pedig teljesen elpusztult. Az újjáépítésre alakult meg 1945-ben a Székesfővárosi Csatornázási Művek. 1949-től Községi Vállalatként működött tovább.

Az 1950-es városegyesítéskor számos olyan települést csatoltak Budapesthez, amelyek csatornázási viszonyai sok kívánnivalót hagytak maguk után. A következők években ezeknek a településeknek a csatornázási kiépítése zajlott. Ebben az időben az egész főváros kb. 75%-a volt csatornázva, de ez a belső területéknél 97%, míg a külsőknél alig 31-32%-ot jelentett.

1964-ben kezdte meg működését a nagy Dél-pesti szennyvíztisztító telep napi 30.000 m³-es teljesítménnyel. 1974-ben indult meg a Palotai-sziget szennyvíztisztító telepének kiépítése, amely az előbbinél is jóval nagyobb, napi 560.000 m³ víz megtisztítását tette lehetővé.

Az újabb fejlesztéseknek köszönhetően az 1990-es évekre a következő viszonyok jellemezték Budapest csatornázását:

• 3 db szennyvíztisztító telep
• 10 db szivattyútelep
• 119 db átemelőállomás
• 100.102 db csatornabekötés

Ez a 2020-as évekre a következőre módosult:

• 3 db szennyvíztisztító telep
• 9 db szivattyútelep
• 226 db átemelőállomás
• 822 db beemelő telep

A vállalat napjainkban a környezetvédelem kérdését tartja fontos területnek, telephelyein pedig előre egyeztetett időpontokban fogad látogatókat.

Szolgáltatási kör

A következő szolgáltatásokat biztosítja:

• Szenny- és csapadékvíz-elvezetés
• Szennyvíztisztítás
• Csatornarekonstrukciók
• Bioenergia-termelés
• Ár- és belvízvédelem
• Nyilvános illemhelyek üzemeltetése
• Szerveshulladék-kezelés
• Laboratóriumi szolgáltatások
• Házi csatornával kapcsolatos szolgáltatások

Telepei

Kép	Név	Építés	Cím	Honlap	Megjegyzés
	Észak-pesti Szennyvíztisztító Telep	1974	1044 Budapest, Tímár u. 1.	[1] Archiválva 2022. január 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
	Dél-pesti Szennyvíztisztító Telep	1964	1238 Budapest, Meddőhányó u. 1.	[2] Archiválva 2022. január 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
	Zsigmond téri szennyvízátemelő telep	1912–1917	1023 Budapest, Zsigmond tér 1-4.
	Káposztásmegyeri szivattyútelep	1893–1896	1044 Budapest, Váci út 120.
	Békásmegyeri szivattyútelep	1975	1039 Budapest, Pünkösdfürdő u. 1-3.
	Pók utcai szivattyútelep		1036 Budapest, Pók utca
	Kelenföldi szivattyútelep	1933–1935	1117 Budapest, Budafoki út 74.
	Albertfalvai szivattyútelep		1116 Budapest, Hunyadi János utca 16.
	Angyalföldi szivattyútelep	1936–1944	1138 Budapest, Vizafogó utca 6.
	Ferencvárosi szivattyútelep	1889	1095 Budapest, Soroksári út 31.
	Vas Gereben utcai szivattyútelep		1214 Budapest, Vas Gereben utca 10.

Források

• Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 456. o. ISBN 963-05-6410-6  
• A budapesti csatornázás története. fcsm.hu. (Hozzáférés: 2022. január 20.)
• Szolgáltatások. fcsm.hu. (Hozzáférés: 2022. január 20.)
• Műszaki adatok. fcsm.hu. (Hozzáférés: 2022. január 20.)
• Kiss Katalin: Ipari műemlékek, Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatala, Budapest, 1993, ISBN 963-8376-16-3, 22-23. o.

Egyéb irodalom

• (szerk.) Lesenyei József: Magyarország csatornázása és szennyvízkezelése, Magyar Mérnök és Építészegylet, Budapest, 1943
• Mattyasovszky János – Dr. Gőbel József – Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára, Fővárosi Csatornázási Művek, Budapest, 1972
• (szerk.) Mattyasovszky János – Dr. Paizs Iván – Párnay Zoltán: Budapest csatornázása 1972–1986, Fővárosi Csatornázási Művek, Budapest, 1986
• (szerk.) Mattyasovszky János – Ódor István – Rymorz Pál: Budapest csatornázása 1987–1996, Fővárosi Csatornázási Művek, Budapest, 1996
• Dubecz István: Budapest – Csatornázás-történeti Gyűjtemény, TKM Egyesület, Budapest, 1989, ISBN 963-555-654-3 (Tájak–Korok–Múzeumok Kiskönyvtára-sorozat)
• Zaitz László: Budapest csatornázása, Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala, Budapest, 1937 (Statisztikai közlemények- sorozat)