Fütyülős üveg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
fütyülös üvegek

A fütyülős üveg egy alul hasas, vállal összeszűkülő, testéhez képest kétszer-négyszer hosszabb (párhuzamos) nyakú, 0,1 - 1 liter űrtartalmú üvegkorsó (karaf). Ismert füles vagy fül nélküli változata is. Elnevezését azért kapta, mert a dugó kirántásakor a nyakból kiszabadult levegő füttyre hasonló hangot hallatott. Napjainkban a csavaros kupakok elterjedésével a fütyülős palack már nem adja ezt a jellegzetes hangot így lassan az elnevezés is értelmét veszti.

A jellegzetes, "fütyülős" palackforma a XVIII-XIX. században a kocsmákban vált divatossá, kezdetben bort kínáltak benne, később praktikus okok miatt lett keresett: az ivóalkalmatosság stabil, ami a kocsmák világában nem volt elhanyagolható szempont, és a szűk szájrészben összegyűlt illatok koncentráltabban árulkodtak az ital minőségéről.

Elsősorban a Tiszántúlon, Észak-Magyarországon és Erdélyben használták.

A Dél-Alföldön, Bácskában (a mai Vajdaságban is) inkább a fityók tájszót használják.

juhász a csárdában

Később már a fütyülős üvegbe palackozták az italt, és az űrtartalma is megnőtt, akár 2 literig is. A 20. század második felében a magyar likőripari vállalatok fütyülős üvegbe palackozták a nyugati exportra is gyártott, úgynevezett Fütyülős barackpálinkát, amely fahordóban érlelt, valódi barackpárlat volt.[1]

A 2000-es évek elején a Zwack Unicum Nyrt. egy 25% barackpárlatból, aromából és finomszeszből álló barack ízű szeszes italt, a Fütyülős Barackot dobta piacra fütyülős üvegben.[2] További hasonló termékek is forgalomba kerültek fütyülős palackban a termékcsalád tagjaként, majd később ágyas vegyespálinkák, ezután pedig tiszta szilva- körte- és almapálinka is.

A „fütty” szó eredete[szerkesztés]

A német der Pfiff (fütty), die Pfeife (pipa) és a pfeifen (fütyülni, pipázni) szavak (és azok másodlagos értelme) tükörfordításaként került be a magyar nyelvbe. A kis mennyiségű ital maga is megkapta a fütty nevet (pl.: a kisfröccs, 2 dl sör ~pikoló, ezek „egy füttyre” megihatók. A hosszú, karcsú söröspohár neve: „pipa”.

Források[szerkesztés]

  1. szerk.: dr. Sólyom Lajos: Likőripari Kézikönyv. Mezőgazdasági Kiadó, 190. o. (1978). ISBN 963-203-411-X 
  2. Benke Zsófia Genovéva: Vedd magad komolyan! A Fütyülős újjászületése (magyar nyelven) (PDF). elib.kkf.hu. (Hozzáférés: 2010. október 30.)