Füle Antal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Füle Antal
Füle Antal dorogi barátaival tartott összejövetelen 1999-ben
Füle Antal dorogi barátaival tartott összejövetelen 1999-ben
Személyes adatok
Születési dátum 1966november 26. (51 éves)
Születési hely Esztergom, Magyarország
Állampolgárság magyar
Magasság 179 cm
Poszt csatár
Junior klubok
Időszak Klub
?–1981 Magyar 1957-2000 Viscosa SE
19811983 Magyar 1957-2000 Dorogi AC
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
19841986 Magyar 1957-2000 Dorogi Bányász 062 (39)
19861990 Magyar 1957-2000 Bp. Honvéd 029 0(4)
19871988 Magyar 1957-2000 Dorogi Bányász 032 (34)
19901999 Magyar 1957-2000 Vác FC Samsung[1] 194 (71)
19951996 Magyar 1957-2000 MTK 016 0(4)
1996 Magyar 1957-2000 MTK 005 0(1)
Válogatottság
1993 Magyar 1957-2000 Magyarország 001 0(0)
Edzőség
Időszak Klub
? Magyar 1957-2000 Vác FC (utánpótlás)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Füle Antal témájú médiaállományokat.

Füle Antal (Esztergom, 1966. november 26. –) válogatott labdarúgó, csatár, edző.

Pályafutása[szerkesztés]

Klubcsapatban[szerkesztés]

A Doroghoz közeli Nyergesújfaluról származik. Pályafutását a helyi Viscosa SE utánpótlás csapatában kezdte. Középiskolásként került Dorogra 1981-ben, majd a Dorogi Gimnáziumban érettségizett 1985-ben. Tanulmányaival párhuzamban a Dorogi AC utánpótlás csapatában játszott, ahol edzője Varga János volt. Tehetségének köszönhetően igen fiatalon, két akkori ifjúsági csapattársával, Belányi Istvánnal és Filip Györggyel együtt meghívást kapott Gabala Ferenc vezetőedzőtől a felnőtt keretbe az 1983-1984-es bajnoki évadban. Első hivatalos bajnoki mérkőzésén, 17 évesen a Székesfehérvári MÁV Előre elleni találkozón lépett pályára, mégpedig kezdőjátékosként. A mérkőzés 3-1-s dorogi győzelemmel zárult. A korán kapott lehetőséggel kiválóan élt, és hamarosan bejátszotta magát a csapatba. Az 1984-1985-ös évadban már a dorogiak egyik meghatározó játékosává vált és a gólszerzésből is rendre kivette részét. Rövidesen a szurkolók első számú kedvence lett, akiről külön rigmust és énekeltek a mérkőzéseken. Szerepelt Peszeki Jenő emlékezetes búcsúmérkőzésén is. A következő évadban a Dorog komoly bajnokesélyessé lépett elő. A rutinos, NB I-et megjárt Magos Gyulával nagyszerű ékpárost alkottak. Az őszi szezon derekán az Esztergom elleni szomszédvár-rangadón 5000 néző előtt parádés győzelmet arattak, ám nem volt felhőtlen az öröm, mivel több durva és kíméletlen belépőt követően súlyosan megsérült és le kellett cserélni. Helyére Szedlacsek István állt, akivel a dorogi ifjúsági csapatban is együtt játszottak, majd később Vácott is csapattársak lettek. Sérülése miatt három fordulót kellett kihagynia, köztük a nagy ellenlábas, egyben éllovas Budafok elleni rangadót. A dorogiak azonban nélküle is győzni tudtak és helyet cserélve, a Dorog ugrott az élre. Bizakodva várták a tavaszi folytatást, azonban bejelentkezett érte a Bp. Honvéd, így 1986 év elején már Kispesten készült az új idényre. Egy év elteltével visszatért Dorogra, ahol oroszlánrészt vállalt a sikeres NB II-be jutásában. A csapat végig imponáló magabiztossággal haladt a végső cél felé, miközben a Videotonból visszatért, szintén egykori saját nevelésű Szabó Józseffel egymást múlták felül a gólszerzésben is. Számos kiváló adottsága mellett kitűnő fejjátéka emelte ki teljesítményét. Mérkőzésről mérkőzésre iskola példáját mutatta a labda pályájával ellentétes irányú mozgásával történő megjátszásában és kapura fejelés terén. Fejeseinek egy másik jellegzetessége volt, hogy egyes beadásoknál a rövid oldalra lendületből érkezve veszélyeztetett. Az 1986-1987-es bajnoki idény után visszavitte a Honvéd, és innentől kezdve teljes pályafutását az élvonalban játszotta. A Honvédban két bajnoki éven át szerepelt, ahol 1989-ben bajnoki címet és Magyar Kupa-győzelmet is szerzett, 1990-ben pedig a Magyar kupában ezüstérmes lett. Ezt követően, 1990-től a Vác csapatában szerepelt, ahol közel 200 első osztályú bajnoki mérkőzést játszott. 1991 és 1994 között három egymást követő évben dobogós helyen végeztek. Előbb két ezüstérmet nyertek, majd megnyerték a bajnokságot is. Ezen felül 1991-ben Magyar kupa-döntős is volt. A döntőbe vezető úton, a negyeddöntőben összekerült egykori nevelő egyesülete ellen. A dorogi visszavágón éppen az ő góljával szerzett vezetést a Vác. Az igen szoros küzdelmet követően az idegenben lőtt több góljával jutottak tovább. Szerepelt a Vác UEFA-kupa és BL mérkőzésein, ahol többek között a Dinamo Moszkva, a Groningen, a Benfica és az Apollon Limassol, valamint a Paris SG ellen játszottak. Menet közben hívták külföldre is játszani, végül az MTK-hoz igazolt, ahol az 1996-1997-es évadban bajnoki címet nyert. 1998-ban visszatért Vácra, majd ezt követően 2000-ben fejezte be az aktív játékot.[2][3][4]

A válogatottban[szerkesztés]

1993-ban egy alkalommal szerepelt a válogatottban.

Edzőként[szerkesztés]

Sikerei, díjai[szerkesztés]

  • Magyar bajnokság
    • bajnok: 1988–89, 1993–94, 1996–97
    • 2.: 1987–88 (NB III), 1991–92, 1992–93
  • Magyar kupa
    • győztes: 1989
    • döntős: 1990, 1991
  • Pro Urbe-díj, 1994

Statisztika[szerkesztés]

Mérkőzése a válogatottban[szerkesztés]

 Magyarország
# Dátum Helyszín Hazai Eredmény Vendég Kiírás Gólok Esemény
1. 1993. október 27. Budapest, Üllői úti Stadion Magyarország  1 – 0  Luxemburg vb-selejtező - lecserélve 46'
Összesen 1 mérkőzés 0 gól

Családja[szerkesztés]

Két leány gyermek édesapja. Apósa, Bartalos József, a Dorogi Bányász egykori legendás balszélsője. Felesége, Bartalos Ágota és sógornője, Bartalos Edina az NB II-es dorogi kézilabdacsapat játékosai voltak. Sógornője első férjével, Harmat Józseffel Dorogon csapattársak voltak. Edina jelenlegi férje, Faragó Szabolcs személyében újabb dorogi labdarúgóval került rokonságba. Családjával Vácott telepedtek le, azonban gyakran megfordul Dorogon, és ha teheti ellátogat a dorogi csapat mérkőzéseire is. Alkalmanként a Dorogi Öregfiúk csapatában is játszik.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 1991-ig Váci Izzó MTE volt a klub neve
  2. Petrik József-Péntek Sándor: A Dorogi Bányász SC 75 éves Jubileumi Emlékkönyve/ A Dorogi Bányász labdarúgói
  3. Varga Lajos: A Dorogi Bányász SC Labdarúgó Almanach/1983-84, 1984-85, 1985-86
  4. Solymár Judit - Kovács Lajos: Dorogi lexikon p/94

Források[szerkesztés]