Félelem a város felett

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Félelem a város felett
(Peur sur la ville)
1975-ös francia–olasz film
Rendező Henri Verneuil
Műfaj bűnügyi film
Forgatókönyvíró Jean Laborde
Francis Veber
Henri Verneuil
Főszerepben Jean-Paul Belmondo
Charles Denner
Adalberto Maria Merli
Zene Ennio Morricone
Operatőr Jean Penzer
Vágó Pierre Gillette
Henri Lanoë
Jelmeztervező Francesco Smalto
Gyártás
Gyártó Cerito Films
Mondial Televisione Film
Ország Franciaország
Olaszország
Nyelv francia, olasz
Játékidő 125 perc
Forgalmazás
Forgalmazó magyar MOKÉP (mozi)
magyar Fantasy Film (DVD)
Bemutató francia 1975. április 9.
magyar 1978. szeptember 7. (mozi)
Korhatár magyar 16 év
További információk

A Félelem a város felett 1975-ben bemutatott színes, olasz–francia bűnügyi film. Eredeti címe: Peur sur la ville / Il Poliziotto della brigata criminale. Henri Verneuil rendezőnek ez volt az ötödik filmje Jean-Paul Belmondo főszereplésével. (Összesen hét filmben dolgoztak együtt.) A népszerű sztár a Félelem a város felettben játszott először rendőrt.

A cselekmény[szerkesztés]

A kétségbeesett Nora Elmer (Lea Massari)

Késő este van. Nora Elmer a telefon csörgésére ébred. Rettegve veszi fel a kagylót, tudja, mire számíthat. S valóban, az az ismeretlen férfi van a vonal túlsó végén, aki rendszeresen zaklatja őt telefonon keresztül, és erkölcstelenséggel vádolja. A férfi most még merészebb: azzal fenyegetőzik, hogy rövidesen személyesen fog megjelenni a nő lakásán. A rémült Nora azonnal felhívja a portást. Megkéri, hogy ne engedjen fel senkit. A portás ezt meg is ígéri, bár emlékezteti az asszonyt arra, hogy a parkolóból bárki felmehet a házba anélkül, hogy ő látná. Nora ezután a rendőrséget tárcsázza, de a hívott számon senki nem jelentkezik. A halálosan rettegő nő végül az ajtó kulcslyukán keresztül kémleli a folyosót. Rövidesen megáll a lift az emeleten. Egy középkorú, nem túl rokonszenves külsejű férfi lép ki belőle, határozott léptekkel Nora lakása felé indul, majd megnyomja a csengőt. Az asszony nem bírja tovább a feszültséget, rosszul lesz, levegő után kezd kapkodni. Utolsó erejével kinyitja az ablakot, hogy friss levegőt engedjen a lakásba, ám végül kizuhan az emeletről. A dolog érdekessége, hogy az illető férfi nem is akart semmi rosszat Nórának, sőt nem is hozzá érkezett, csak eltévesztette a szoba számát.

E közben Letellier felügyelő és társa, Moissac nyomozó a régóta körözött bűnöző, Marcucci nyomait kutatja, aki annak idején egy bankrablás során véráldozatok árán szökött meg a rendőrök elől. Nora Elmer ügyét is ők kapják meg, de nem tulajdonítanak neki nagy jelentőséget, jóllehet egy különös szempár motoros ruhában már messziről figyeli őket, aki már korábban itt tartózkodott. A portás elmondja, mire kérte őt az asszony, aki arról is beszélt neki, hogy telefonon megfenyegették. A szívrohamot valószínűleg akkor kaphatta, amikor a szomszédos lakásban rendezett bulira érkező vendég tévedésből Elmerhez csengetett be. A rutinmunkát végző nyomozóknak sejtelmük sincs arról, hogy a közelből egy motoros férfi figyeli az épület előtti felhajtást.

Fájl:Peur2.jpg
Letellier és Moissac (Jean-Paul Belmondo és Charles Denner)

Letellier és Moissac felkeresik Nora Elmer szeretőjét, hogy információkat szerezzenek tőle. A férfi sietve csomagol, hogy elutazzon. Nem engedi be a csengető rendőröket, sőt rálő Letellier-re, aki az ablakon keresztül próbál a lakásba hatolni. Letellier viszonozza a tüzet, a férfi megsebesül, ám rövidesen kiderül, hogy semmi köze Nora Elmer halálához. Ezt rövidesen egy névtelen levél is bizonyítja, amit a rendőrség kap, újságokból kivágott betűkből összeragasztva: „Megöltem Nora Elmert. Minósz”. Nem marad más nyom, mint felkeresni azokat a nőket, akik szintén panaszt tettek a rendőrségen amiatt, hogy valaki telefonon zaklatja és erkölcstelen életmóddal vádolja őket. Az egyik zaklatott egy kórházi asszisztens, Hélène Grammon, akiről sokan tudják, hogy egy családos sebész szeretője. Letellier és Moissac őt is felkeresik a munkahelyén. A kórház mellett ott áll annak a személynek a motorbiciklije is, aki Elmer lakása közelében volt. Mikor a két nyomozó kilép a kocsiból, egy ismeretlen alak egy könyvet dob be a kocsi ablakán át, mialatt Letellier Grammonnal beszélgetnek és a titokzatos telefonálóról kérdezik. Összetalálkoznak még Grammon kollégájával, Pierre Waldeckkel, aki napszemüveget visel. Waldeck udvariasnak tűnik, aggódását fejezi ki kolleginája iránt. A két nyomozó ezután egy Germaine Doizon nevű nőhöz tart, egy özvegy középkorú asszonyhoz, de valaki előttük már belép Doizon házába és nyomozóként mutatkozik. Letellier és Moissac megtalálják a könyvet, ami nem más mint az Isteni színjáték. Moissac érdeklődését felkelti, hisz Minószról szóló idézetek párhuzamot sejtettnek a zaklató gondolkodásában. Ezalatt Doizon nemcsak készséges, hanem egyenesen kacér a felügyelővel. Sajnos azonban könnyelmű is, hiszen igazából a magát nyomozónak kiadó gyilkost engedte be a lakásába, aki nem más mint maga Pierre Waldeck, alias Minósz. Végez is vele, amikor az épp kávét főz neki, ám megérkeznek az igazi nyomozók is. Minósz menekülőre fogja és magával viszi Diozon pisztolyát, ami egykor annak férjéé volt, aki ékszerészként dolgozott. Letellier a nyomába ered és Lövöldözéssel tarkított hajsza kezdődik a párizsi háztetőkön. Letellier a tetőről lecsúszik és nem tud azonnal Minósz után menni, míg Waldeck elveszti a szemüvegét. Ekkor látható, hogy jobb szeme nagyobbnak tűnik a balhoz képest, ezért takargatja napszemüveggel. Mialatt a szemüveg után erőlködik, balszeméből kiesik üvegszeme, amely a teljesen bevörösödött szemgolyót takarta. Letellier elkapja a lehulló üvegszemet, csakhogy az összetörik a kezében, mindenesetre a szilánkokat zsebre teszi. Üldözött és üldözője végül a La Fayette áruházban kötnek ki, de Minósznak sikerül kereket oldania. Letellier ugyanis felhagy az üldözésével, mikor rádión értesítik, hogy régi ellenfele, Marcucci feltűnt a színen. Vele sem könnyű a helyzet: a bűnöző metróval menekül, Letellier pedig a szerelvény tetején araszolgatva próbál eljutni hozzá. A küzdelem során Marcucci az ellenkező irányból érkező szerelvény elé zuhan. Ennek ellenére Letellier főnöki dorgálásban részesül: az újságok ugyanis közölték Minósz nyilatkozatát, hogy a nyomában lévő rendőr már-már elkapta őt, de aztán mégis futni hagyta.

Az rendőrségi pszichológus szerint, aki meghallgatta a Minósszal készült telefonbeszélgetéseket, a gyilkos paranoid skizofréniában szenved. Környezete előtt becsületes, másokat tisztelő egyén, de lelke mélyén kész halálra ítélni bárkit, ha nem értenek egyet az elveivel. Letellier felettese Sabin dühös, mivel Minósz a hatóságokkal kekeckedik és az újságoknak külön beszámol tetteiről. A lapok némelyike Letellier-t támadja, aki viszont megveti Minószt, noha bosszantja ez az őrült. Sabin viszont megfenyegeti, hogyha nem keríti kézre Minószt, akkor elbánik vele is. Nincs más esély a beteges gyilkos elfogására, mint az újabb potenciális áldozat, a fiatal és csinos ápolónő, Hélène Grammont 24 órás védelme. Előtte még Letellier átadja a szakértőknek az üvegdarabokat, amiket a tetőn talált.

Letellier őrzi a lányt, akinek szüksége is van a védelemre, hiszen zaklatója újra felhívja őt. Grammon és Letellier között kezdetben feszült a viszony, mert mind a ketten eléggé hezitáltak. Grammon zaklatója miatt, Letellier pedig emiatt a kéretlen ügy miatt, mert meggyőződése, hogy elmebetegek üldözése nem az ő stílusa. Közben szeretője is aggódva telefonál neki és megjelenik Waldeck is, akik látszólag nyugtatni próbálja kolléganőjét és mozilátogatásra invitálja egyszer. Lassacskán azonban a feszültség Letellier és Grammon között feloldódik, amikor kezdik jobban megismerni egymást. Rövidesen telefonál Minósz, miközben Hélène masszírozza a felügyelőt. Letellier javasolja Hélène-nek, hogy minél hosszabban beszélgessen vele. De a nő nemcsak beszélget, hanem provokálja is Minószt, beszámolva neki hogyan került majdnem annyira közel a felügyelőhöz, hogy ágyba is bújjon vele. Minósz feldühödik, egyrészt mert az általa mélységesen gyűlölt pornográfiával traktálta a nő, s mialatt ő forrt a dühtől mód nyílt a hívás lokalizációjára. A következő telefonhívás megint Waldecktől jön, de egy másik kollégaként mutatkozik be és kéreti Hélène-t a korházba, egy fontos műtétre. Az ápolónő besiet a kórházba, de az öltözőben Waldeck vár rá, kiszámíthatatlan vigyort vágva. Közben felidézi a beszélgetés tartalmát, amit Hélène Letellier-ről mondott, majd ráveti magát a szerencsétlen nőre, akit megfojt, a gyilkosság végrehajtása alatt még el is élvez a férfi. Ezalatt az egyik öltöző szekrény ajtaja is kinyílik, melybe tükör is van állítva, ezalatt Waldeck láthatja gyilkos dühtől eltorzult arcát, amelybe a kéjes élvezet is vegyül, majd feltűnik visszataszító külseje, amit beteg szeme okoz…

Érdekességek[szerkesztés]

Fájl:Peur4.jpg
Minósznak még a szeme se áll jól (Adalberto Maria Merli). Nem derül ki a filmből, hogy Waldeck/Minósz jobb szemére minek okán kényszerül üvegszemet viselni és ha kihatással lenne a lelki állapotára.
  • Mintegy ötezer ember figyelte annak a jelenetnek a felvételét, melynek során Belmondo egy szabadban közlekedő metrószerelvény tetején egyensúlyozva egyik kocsiról a másikra ugorva haladt előre. A jelenet végén a tömeg tapsviharban tört ki. A felvételt több tucat próba előzte meg, hogy Belmondo mozgását összhangba hozzák a szerelvény sebességével. Ugyanakkor felkészültek arra, hogy valamilyen váratlan esemény miatt azonnal kikapcsolják az áramot a járat útvonalán. Az eredeti elképzelés szerint a jelenet metrókocsiban játszódott volna, Belmondo ötlete volt, hogy a bűnöző legyen a szerelvényben, ő viszont a metrókocsi tetején. A felvételhez a metró 15–20 km-es sebességgel indult. Belmondo visszajelzései alapján fokozatosan növelték a sebességet 10–10 km-rel. 60 km-nél azonban megálltak, ám később a felvétel képsoraihoz 80 km-rel közlekedő metrószerelvény hangját keverték.
  • A fentebb említett jelenet sikeres befejezése után valaki állítólag odakiáltott a színésznek: „Bravó, Bebel! Ezt én még ötezerért se csináltam volna meg!” A színész erre így felelt: „Annyiért én se.”
  • A film elsöprő siker volt Franciaországban, mindjárt az első héten 186 000 néző látta.
  • A Félelem a város felett plakátját René Chateau tervezte Steve McQueen világsikerű akciófilmje, a Bullitt (1968) plakátjának mintájára. A plakátot szinte teljes egészében Belmondo alakja tölti ki, aki fekete pulóvert visel a képen. Szándékosan van rajta olyan öltözet, amilyenben nem látható a filmben. A plakát felső részét a színész vezetékneve tölti ki, nagybetűkkel: BELMONDO. Ezzel a plakáttal kezdődött a színész és Chateau tartós együttműködése, melynek jegyében a grafikus olyan logót dolgozott ki a Belmondo név betűiből, melyet attól kezdve minden reklámanyagban felhasználtak.
  • A filmben látható Papp László magyar ökölvívó fotója, akit az egyik színész nevén is említ.
  • A Pamela Sweetet játszó Germana Carnacina olasz fotómodell, ritkábban vállalt el kisebb filmszerepeket. A filmben, mint erotikus film plakátjaiként látható meztelen képei is egy korábbi akt fotózásáról származtak.
  • Az üvegszemű Minósz jobb szeme teljesen vörös színű. Természetesen egy imitált szembetegségről van szó, mivel Merli szemei a valóságban teljesen egészségesek. A beteg szemet latexből készítették a trükkmesterek.
  • A film végén Letellier a francia csendőrség helikopteréről ereszkedik le a Minósz által megszállt épületbe, majd amíg verekszik a gyilkossal, emberei is leereszkednek, hogy segítsenek neki. A jelenetben használt helikopter is eredetileg a hatóság tulajdonát képezte és elit kiképzésű francia csendőrök statisztáltak a leereszkedésnél.

Főszereplők[szerkesztés]

Fájl:Peur3.jpg
Életveszélyben a párizsi háztetőkön (Jean-Paul Belmondo)
  • Jean-Paul Belmondo (Jean Letellier felügyelő)
  • Charles Denner (Moissac nyomozó)
  • Adalberto Maria Merli (Pierre Valdeck / Minósz)
  • Rosy Varte (Germaine Doizon)
  • Roland Dubillard (a pszichológus)
  • Jean Martin (Sabin főfelügyelő)
  • Catherine Morin (Hélène Grammont)
  • Germana Carnacina (Pamela Sweet)
  • Giovanni Cianfriglia (Marcucci)
  • Henry Djanik (rendőrfelügyelő)
  • Jacques Paoli
  • Jean-François Balmer (Julien Dallas)
  • Georges Riquier (a prefektus)
  • Lea Massari (Nora Elmer)

Külső hivatkozás[szerkesztés]