Snares-szigeti pingvin

Snares-szigeti pingvin
	Állatkerti példány
	Természetvédelmi státusz
	Sebezhető;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Ardeae;
Csoport:	Aequornithes;
Rend:	Pingvinalakúak (Sphenisciformes);
Család:	Pingvinfélék (Spheniscidae);
Alcsalád:	Spheniscinae;
Nem:	Eudyptes; Vieillot, 1816
Faj:	E. robustus;
Tudományos név
	Eudyptes robustus; Oliver, 1953
Szinonimák
	Horgascsőrű pingvin;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Snares-szigeti pingvin témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Snares-szigeti pingvin témájú médiaállományokat és Snares-szigeti pingvin témájú kategóriát.

A Snares-szigeti pingvin vagy horgascsőrű pingvin (Eudyptes robustus) a madarak (Aves) osztályának pingvinalakúak (Sphenisciformes) rendjébe, ezen belül a pingvinfélék (Spheniscidae) családjába és a Spheniscinae alcsaládjába tartozó faj.^[1]

Előfordulása[szerkesztés]

Fészkelő telepei kizárólag az Új-Zéland déli szigetétől 120 kilométerre délre található Snares-szigeten vannak.

A költési időszakon kívül a madarak elhagyják a szigetet és elvándorolnak másfelé az óceánon, így megtalálhatók Új-Zélandon, a Déli-sziget partvidékén, a Chatham-szigetek, a Macquarie-sziget illetve Tasmania környékén. Egyetlenegyszer észlelték a fajt ettől a területtől távol, a Falkland-szigeteken.

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 55 centiméter, testtömege 3,4 kilogramm. Feje, háta és szárnyai fekete színűek, hasa fehér. Fején sárga bóbitát visel, csőre a többi pingvinhez képest horgasabb.

Életmódja[szerkesztés]

Tápláléka 60%-át krillek, 40%-át tintahalak és halak teszik ki.

Szaporodása[szerkesztés]

Augusztusban kezdődik a költési szezon, melynek során kialakul a kolónia a sziget erdeiben. A tojó szeptember és október során 4-5 nap eltéréssel 2 tojást rak, melyek közül az első mindig kisebb. A fiókák mintegy négy hét kotlás után bújnak ki a tojásokból. Néhány kivételtől eltekintve egy-egy szülőpár többnyire csak egyetlen fiókát képes egy költési szezonban felnevelni, a kettő közül a nagyobbat. A másik tojás amolyan tartaléknak számít, sokszor már a költési időszak során megsemmisül (vagy halfarkasok zsákmánya lesz vagy a szomszédokkal való állandó torzsalkodás során törik össze). Ha ki is kel a második fióka is, az többnyire elpusztul a növekedési időszak során, mivel ritka az olyan év, amikor annyi a zsákmány, hogy mindkét fiókának jusson elég táplálék.

A kikelést követő 3-4 héten belül a fiókák nagy csoportokba verődnek.