Esztergályos Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Esztergályos Ferenc
Született1927. március 4.
Szeged
Elhunyt2002. július 31. (75 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztsége
  • magyar nagykövet Svédországban (1963–1969)
  • magyar nagykövet Norvégiában (1963–1967)
  • magyar nagykövet az Amerikai Egyesült Államokban (1975–1981)
  • magyar nagykövet az ENSZ-nél, New Yorkban (1986–1990)
IskoláiMSZMP Politikai Főiskola (–1971)
SablonWikidataSegítség

Esztergályos Ferenc (Szeged, 1927. március 4.Budapest, 2002. július 31.[1]) magyar diplomata, nagykövet, külügyminiszter-helyettes.

Pályafutása[szerkesztés]

Tisztviselőcsaládban született Szegeden, 1945-ben érettségizett, ezt követően belépett a Magyar Kommunista Pártba, ahol a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség szervezőtitkára lett. 1947-től a rendőrség Államvédelmi Osztályánál (ÁVO) dolgozott, majd 1950-től 1952-ig az ÁVH Hírszerzési Főosztályának vezetői tisztét töltötte be. 1952-56 között a Magyarok Világszövetsége főtitkár-helyettese volt.[2]

1957-60-ig Magyarország bécsi nagykövetsége beosztott diplomatájaként a hazatelepítési bizottság vezetője,[1] feladata az 1956-ban disszidált, de külföldön megkapaszkodni nem tudó, politikailag vállalható magyarok hivatalos visszatelepítésének megszervezése volt.[3] 1960-63 között a Külügyminisztérium II. osztályának vezetőhelyetteseként dolgozott, majd 1963. június 14-től Magyarország stockholmi nagykövetsége vezetője lett kezdetben követi, majd 1964. március 11-től nagyköveti rangban 1969. augusztus 4-ig. Akkreditálva volt Izlandon 1963-69-ig, és 1963-tól Norvégiában az oslói nagykövetség 1967-es megnyitásáig. Hazatértét követően 1969-ben a minisztérium skandináv államokkal foglalkozó VI. Területi Osztályának vezetőjének nevezték ki. 1973-ban a vietnámi háború Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottságának magyar delegációját vezette, ekként a nemzetközi bizottság elnöki tisztét is betöltötte egy rövid ideig. Visszatérése után ismét elfoglalta osztályvezetői pozícióját 1975-ig, amikor április 8-án kinevezték a washingtoni nagykövetség élére.[1] Személyiségét utólag Carl W. Schmidt amerikai diplomata - aki 1988-ban az amerikai külügyminisztérium nemzetközi kereskedelmi, majd kelet-európai osztályát vezette - úgy értékelte, hogy Esztergályos következetesen képviselte a magyar érdekeket, jól ismerte és értette Washingtont, hitele volt az ottani politikai körökben.[4] 1981. szeptember 2-ig volt amerikai nagykövet, majd a külügyminisztériumban főosztályvezetőként dolgozott,[1] ahonnan 1983. augusztus 11-én[5] külügyminiszter-helyettesnek nevezték ki. E tisztében Házi Vencelt és Szarka Károlyt váltotta.[6]

1986. április 30-án mentették fel külügyminiszter-helyettesi pozíciójából (utóda Kovács László lett).[7] 1986. május 8-tól Magyarország New York-i ENSZ-képviseletének a vezetője volt nagyköveti rangban a rendszerváltozásig: 1990. április 4-én megbízatását - érdemei elismerése mellett - visszavonták, az év végén nyugállományba vonult.

Búcsúztatására 2002. augusztus 14-én az Új köztemető szóróparcellájában került sor.[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos: Főkonzulok, követek és nagykövetek: 1945–1990. Budapest: MTA BTK Történettudományi Intézet. 2015. 161. o. arch Hozzáférés: 2019. június 7.  
  2. Martonyi János (szerkbiz. eln.): Diplomáciai lexikon. Budapest: Éghajlat Kiadó. 2018. 689. o.  
  3. MÚLTUNK. Népszava, CXLIV. évf. 25. sz. (2017. január 30.) 6. o. (fizetős hozzáférés)
  4. Ereklyék alku nélkül: Nem a kormány, a nép kapta • Kaland a palásttal. Vasárnapi Hírek, IX. évf. 19. sz. (1993. május 9.) 2. o. (fizetős hozzáférés)
  5. Minisztertanácsi határozatok. Magyar Közlöny, 35. sz. (1983. augusztus 11.) 572. o., ugyanakkor a Diplomáciai Lexikon 1984. január 1-jét ír a kinevezés dátumára: Martonyi János (szerkbiz. eln.): Diplomáciai lexikon. Budapest: Éghajlat Kiadó. 2018. 689. o.  
  6. Közélet-diplomácia. Magyar Hírlap, XVI. évf. 189. sz. (1983. augusztus 11.) 4. o.
  7. Felmentés és kinevezés. Magyar Nemzet, XLIX. évf. 105. sz. (1986. május 6.) 3. o.
  8. Halálozás. Népszabadság, LX. évf. 185. sz. (2002. augusztus 9.) 16. o.