Szarka Károly (diplomata)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A magyar Wikipédia 500 000. szócikke[1]

Szarka Károly
Született 1923. augusztus 15.[2]
Újpest[2]
Elhunyt 2005. szeptember 1. (82 évesen)[3]
Budapest[2]
Állampolgársága magyar
Foglalkozása diplomata
Tisztsége
  • követ (1953–1956, Magyarország washingtoni nagykövetsége)
  • magyar nagykövet Egyiptomban (1968–1970)
  • magyar nagykövet Líbiában (1968–1971, Magyarország kairói nagykövetsége)
  • magyar nagykövet az ENSZ-nél, New Yorkban (1970. július 9. – 1974. június 13.)
  • magyar nagykövet a Fülöp-szigeteken (1983–1986, Magyarország tokiói nagykövetsége)
  • magyar nagykövet Japánban (1983–1988)
  • magyar nagykövet Ausztráliában (1986–1986, Magyarország tokiói nagykövetsége)
Sírhelye Új köztemető (53-as szóróparcella)[4]

Szarka Károly (Újpest, 1923. augusztus 15.Budapest, 2005. szeptember 1.[5]) magyar vasmunkás, diplomata, számos országban a Magyar Népköztársaság nagykövete, két ízben külügyminiszter-helyettes.

Pályafutása[szerkesztés]

Eredeti szakképzettsége vasesztergályos volt, 1938-tól a Láng Gépgyárban dolgozott, közben esti tagozaton gimnáziumi érettségi vizsgát tett. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, párttagságát élete végéig megőrizte: MDP-, majd MSZMP-tag volt. 1948-ig működött eredeti szakmájában, amikor a Külügyminisztériumba került.[6] A Külügyi Akadémia első végzettjeinek egyike volt, ekként azok között végzett a Sík Endre által szervezett diplomataakadémián, akiket Rákosi Mátyás által kiadott „Suszterekből kell diplomatákat csinálni!” jelmondat hatására válogattak ki a munkás-paraszt származásúak közül.[7] Szarkát utóbb a tehetségesebb végzettek közt tartották számon.[8]

1949-ben már a londoni követségen dolgozott beosztott diplomataként, majd 1950-ben visszatért a Külügyminisztériumba, ahol a politikai főosztályt vezette. 1951–53 között ideiglenes ügyvivőként az 1948-ban nyitott újdelhi nagykövetség első vezetője volt, majd követi rangban a washingtoni követség vezetője lett, ahol 1956 májusáig dolgozott.[5] Magyarországot 1955-ben vették fel az ENSZ-be; az előkészítő tárgyalások során megfigyelőként delegálva Szarka 1954-től – mint washingtoni követ – képviselte a Magyar Népköztársaságot[9] (az első ENSZ-követ majd 1956 májusában Kós Péter lett). 1956-tól 1968-ig külügyminiszterhelyettes, ezen belül 1963-tól az – akkori szóhasználattal – a fejlődő országokkal foglalkozó osztályok felügyeletét látta el. 1968-ban lett a kairói nagykövetség vezetője nagykövetként, akkreditálva a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságban és Észak-Jemenben, továbbá Szudánban és Líbiában. 1970. július 9-én nevezték ki a New York-i ENSZ-képviselet vezetőjévé szintén nagykövetként, de a két jemeni megbízatása az év végéig megmaradt, Líbiában pedig csak 1971 januárjában váltotta fel őt Randé Jenő. 1974 júniusában hazatért New Yorkból a központba, ahol második külügyminiszter-helyettesi kinevezése során a nemzetközi szervezetek területét felügyelte. Még 1959-ben – első külügyminiszter-helyettesi időszakában – maga is figyelemmel kísérhette Magyarország és Japán kapcsolatainak rendezését, a diplomáciai kapcsolatok ismételt felvételét,[10] 1983-ban pedig megkapta kinevezését Magyarország tokiói nagykövetsége vezetésére. Ekként akkreditálva volt 1986-ig a Fülöp-szigeteken, valamint Ausztráliában és Új-Zélandon, mely utóbbi országokban a megbízólevél átadására végül nem került sor, mivel kinevezése után két hónnappal Ipper Pál lett a nagykövet. Tokiói missziója 1988 júliusában lejárt, s még az év szeptemberében nyugállományba vonult.[5]

Szarka hosszú diplomáciai pályafutása során mindvégig megbízható közvetítője volt a népköztársasági érdekeknek, ugyanakkor jelentős döntés nem köthető nevéhez. Számos, az ország nemzetközi kapcsolatait érintő eseménnyel kapcsolatban felmerül a neve: az 1956-os szuezi válság idején az egyiptomi nagykövettel való kapcsolattartás,[11] francia–magyar kulturális kapcsolatok (francia könyvkiállítás 1959-ben), Magyarország és Japán (1959),[10] majd Magyarország és Kuba diplomáciai kapcsolatainak felvétele (1960).[12]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozat (1952)[13]
  • Munka Érdemrend (1958, 1963)[14][15]
  • Köztársasági Rend nagy szalagja; Egyesült Arab Köztársaság (1966)[16]
  • Etióp Becsület Csillagrend (1966)[17]
  • Tengerész Henrik Érdemrend nagy keresztje; Portugália (1982)[18]
  • Munka Érdemrend arany fokozat (1983)[19]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Megszületett a magyar Wikipédia ötszázezredik szócikke feol.hu
  2. a b c Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos: Főkonzulok, követek és nagykövetek 1945-1990, 2015. (Hozzáférés: 2022. február 4.)
  3. Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2022. február 3.)
  4. Népszabadság, 2005. szeptember 29., 21
  5. a b c Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos: Főkonzulok, követek és nagykövetek: 1945–1990. Budapest: MTA BTK Történettudományi Intézet. 2015. 264. o. arch Hozzáférés: 2022. feb. 16.  
  6. Szarka Károly. Történelmi Tár (2018) (Hozzáférés: 2022. feb. 15.)
  7. Szabó Juliet: Fellazítási politika a Kádár-rendszerben.: Az MSZMP propagandatevékenysége 1958 és 1963 között. Múltunk, LIV. évf. 2. sz. (2009) 189. o.
  8. Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos: Főkonzulok, követek és nagykövetek: 1945–1990. Budapest: MTA BTK Történettudományi Intézet. 2015. 35. o. arch Hozzáférés: 2022. feb. 16.  
  9. Gömbös Ervin: Magyarok az ENSZ apparátusában. Külügyi Szemle, VII. évf. 2. sz. (2008) 224. o.
  10. a b Wintermantel Péter: A magyar–japán diplomáciai kapcsolatok felújításának története (1945–1959). Külügyi Szemle, VIII. évf. 2. sz. (2009) 141. o.
  11. A szuezi válság és Magyarország 1956: Diplomáciai iratok az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc, illetve a szuezi válság történetéhez. Budapest: Veritas/Magyar Napló. 2016.  
  12. A magyar–kubai diplomáciai kapcsolatok létrejöttének sajátos fordulatai: 1959-1961. Aetas, XXXIII. évf. 1. sz. (2018) 55–62. o.
  13. Személyi rész. Magyar Közlöny, 78. sz. (1952. nov. 7.) 665. o.
  14. Személyi rész. Magyar Közlöny, 32. sz. (1958. ápr. 12.) 272. o.
  15. Személyi rész. Magyar Közlöny, 24. sz. (1963. ápr. 17.) 154. o.
  16. Személyi rész. Magyar Közlöny, 19. sz. (1966. márc. 13.) 177. o.
  17. Személyi rész. Magyar Közlöny, 19. sz. (1966. márc. 13.) 178. o.
  18. Személyi rész. Magyar Közlöny, 69. sz. (1982. nov. 16.) 1194. o.
  19. Személyi rész. Magyar Közlöny, 14. sz. (1983. ápr. 10.) 157. o.

További információk[szerkesztés]

  • Protokoll-és sajtófotók Szarka Károlyról az MTVA archívumában [1], [2], [3], [4]