Epitácio Pessoa

Epitácio Pessoa
Brazília 11. elnöke
Hivatali idő 1919. július 28. – 1922. november 15.
Előd	Delfim Moreira
Utód	Artur Bernardes
Született	1865. május 23. Brazília
Elhunyt	1942. február 13. (76 évesen) Brazília
Párt	Mineiro Republican Party
Foglalkozás	bíró diplomata politikus jogász
Iskolái	Faculdade de Direito do Recife
Halál oka	Parkinson-kór
Díjak	Royal Order of the Seraphim Grand Cross of the Order of the Southern Cross Fehér Sas-rend Supreme Order of Christ Grand Cross of the Sash of the Three Orders (nincs megerősítve)
Epitácio Pessoa aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Epitácio Pessoa témájú médiaállományokat.

Epitácio Lindolfo da Silva Pessoa (1865. május 23. ‑ 1942. február 13.) brazil politikus, elnök.

Élete

Ifjúkora

Pessoa 1865-ben született Brazília Paraiba nevezetű államában. Korán árvaságra jutott. Csupán hétéves volt, amikor szüleit himlőben elvesztette. Ezt követően nagybátyja, Henrique de Lucena nevelte. Nagybátyja később Pernambuco város polgármestere lett, azonban ez sem javított jelentősebb mértékben életszínvonalukon. Pessoa minden erőfeszítésével tanult, ugyanis csupán az oktatás által remélt kiemelkedést sanyarú helyzetéből. Kitartó szorgalmának hála, felvették az egyetemre és sikeresen letette a jogi diplomát. Gyakorlatai elvégzése után a Pernambucoi Egyetem jogi tanszékének professzora lett. Ekkor nyílt meg útja Rio de Janeiro, az ország fővárosa és a karrier felé.

Pályafutása

Venâncio Neiva Paraiba állam kormányzója ekkoriban hívta meg, hogy legyen Brazília kormányának főtitkára. Ezen megtiszteltetést valószínűleg magas szintű jogi képzettségének és rutinjának köszönhette. A nemzetgyűlés tagjává választották. Egy 1894-es beszédében hosszasan taglalta a köztársasági elnök feladatait és felelősségét. Ezt követően megromlott a kapcsolata Floriano Peixoto elnökkel és rövid időn belül a politikai pályával is felhagyott. A századforduló környékén feleségül vette Maria da Conceição Manso Saião-t, majd Európába távozott.

Hazatérése után Campos Sales kormányában mint igazságügyi miniszter tevékenykedett. Később több miniszteri címben is szolgált (közlekedésügyi miniszter, állami főügyész). 1919-ben Brazília elnökévé választották. Elnöksége alatt az északi országrészben több mint 200 gát épült, ő állíttatta fel Brazília első rádióállomását, és az ő hivatali ideje alatt ünnepelték először a brazil nemzeti függetlenség napját. Továbbá 1000 kilométernél is több vasút épült ki a déli országrészben.

A Párizs környéki békeszerződéseken Brazíliát a Pessoa vezette küldöttség képviselte.

További élete

Politikai élettől való visszavonulása után Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála, s 1942-ben Rioban elhunyt.

Kritikák

Hibái között tartják számon, hogy kisebb rasszista érzelmekkel rendelkezett, például az 1921-es futball Amerika Kupára nem engedett el egyetlen fekete bőrű játékost sem.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Epitácio Pessoa című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Por Julio Ribeiro Xavier: A história do racismo no futebol brasileiro, Armazém Literário, 10/04/2012 na edição 689, observatoriodaimprensa.com.br(portugálul)

Kapcsolódó szócikkek

• Brazília az első világháborúban
• Brazil Expedíciós Hadsereg
• Brazília