Fernando Henrique Cardoso
| Fernando Henrique Cardoso | |
| Született | 1931. június 18. (95 éves)[1][2][3][4][5] Rio de Janeiro[6] |
| Állampolgársága | brazil[6] |
| Házastársa |
|
| Foglalkozása | |
| Tisztsége |
|
| Iskolái | São Pauló-i Egyetem (–1952) |
| Kitüntetései | Lista
|
| Fernando Henrique Cardoso aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Fernando Henrique Cardoso témájú médiaállományokat. | |
Fernando Henrique Cardoso (Rio de Janeiro 1931. június 18. -) brazil szociológus, politikus, 1992-93-ban külügy-, 1993-94-ben gazdasági és pénzügyminiszter, majd 1995-2003 között Brazília 34. elnöke.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Cardoso portugál bevándorló szülők gyermekeként született Rio de Janeiroban. 1952-ben diplomázott a São Paulo-i Egyetemen szociológusként, 1968-ig több tudományos fokozatot szerzett, mikor professzorrá nevezték ki.[20]
A katonai diktatúra elől emigrációba vonult: Chilében, majd Franciaországban, végül az Amerikai Egyesült Államokban élt. 1983-ban belépett a Partido do Movimento Democrático Brasileiro (PMDB) nevű pártba, és mint São Paulo szenátora 1994-ig volt parlamenti képviselő. 1995-ben megbukott a São Paulo-i polgármester-választáson. 1988-ban a baloldali PSDB (Partido da Social Democracia Brasileira - Brazil Szociáldemokrata Párt) egyik alapítója volt, majd 1992-ben Itamar Franco kormányában előbb külügyminiszteri, majd 1993-tól pénz- és gazdasági miniszteri tisztséget töltött be.[21]
Pénzügyminiszterként elért legnagyobb eredményének a vágtató brazil infláció megfékezésére 1994-ben bevezetett, a dollárhoz kötött új pénzt, a brazil realt tartják. Ezzel - és a költségvetési kiadások lefaragásával, valamint a Reál Terv elnevezésű programjával - sikerült az akkor havi 50 százalékos inflációt jelentősen visszafogni. Az 1995-ös választási kampányban ellenfele az a Luiz Inácio Lula da Silva volt, aki több mint tíz éven keresztül aspirált az elnöki székre, ám a néptömegek körében élvezett viszonylagos népszerűsége dacára több választásnak is vesztese maradt. Cardoso 1994-ben a pénzügyminiszterként elért eredményeivel tudott már a választás első körében 55 százalékos győzelmet aratni Lula da Silva felett.[22]
Cardosot 1994. október 3-án választották meg, első útja -a sajtónyilvánosság kizárásával, magánemberként - Magyarországra vezetett, ahol 1994. október 23-án találkozott a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) vezetőivel. A megbeszélésen az MVSZ tájékoztatta Cardosot a Brazíliában élő, elsősorban São Paulo körül tömörülő mintegy százezres magyar emigráns közösségről, akik egyébként az újonnan választott elnök támogatóinak számítanak.[23]
Brazíliában (számos amerikai országhoz hasonlóan) az elnök tölti be a kormányfői posztot is, így Cardoso kormányt alakíthatott. Folytatta a pénzügyminiszterként megkezdett inflációfékező politikáját, valamint a privatizációt. Az elnök annak ellenére, hogy szociáldemokrata jelölt volt, - sőt, saját magát marxistaként jellemezte - lényegében neoliberális gazdaságpolitikát folytatott. Legnagyobb eredménye az 1993-ban 2831 százalékosnak mért infláció megfékezése 1995-ös 15 százalékosra. Az ennek érdekében magasan tartott kamatok, és a privatizáció jelentős mértékű külföldi tőkét vonzott az országba. Az elsősorban a bányászatot, a vegyipart, a telekommunikációt és a bankszektort érintő privatizáció 87 milliárd amerikai dollár bevételt eredményezett, ugyanakkor az 1990-es évek végére lecsengő befektetési hullám hatásait csak súlyos adóemelésekkel tudták kompenzálni. Ebből adódóan Cardoso és kormánya az infláció megfékezéséből adódó életszínvonal-emelkedés miatt a kezdeti időben ugyan népszerű volt, sőt, 1998-ban újra is választották, de az adóemelések miatt maga és pártja ellen fordította az ország lakosságát.[24]
Brazília alkotmánya értelmében csak két ciklust tölthet hivatalában az ország elnöke, ezért 2003-ban Cardoso visszaadta hivatalát. Bár a volt elnök Jósé Serrát támogatta, Luiz Inácio Lula da Silva (korábbi riválisa) nyerte meg a választást. Brazíliában negyven év óta először fordult elő, hogy választáson nyertes elnök adta át a hatalmat szintén választás útján megbízáshoz jutó utódjának.[25]
Cardoso visszavonulását követően továbbra is aktív tagja maradt a brazil és nemzetközi közéletnek: számos társaságnak tagja, tisztségviselője, könyvet írt elnöki időszakáról, s ugyanerről egyetemeken előadásokat is tart. Kiemelten küzd a kábítószer-problémák ellen, több ezzel foglalkozó szervezet és bizottság tagja.
1953-ban nősült, felesége Ruth Cardoso antropológus volt, aki 2008-ban hunyt el. Második felesége 2014 óta Patrícia Kundrát. Négy leánygyermeke van.
Elismerései
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
: Order of the Bath
:
- Ordem do Infante Dom Henrique
- Ordem da Liberdade
: Elefántrend
: Románia Csillaga érdemrend
: Darjah Utama Seri Mahkota Negara (1995)[26]
: A Magyar Érdemrend nagykeresztje (1997)
: Rad Bieleho dvojkríža (2001)[27]
: Kluge Prize, 2012[28][29]
: Fehér Sas-rend (2002)
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 27.
- ↑ "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus.
- ↑ "Proleksis enciklopedija". Proleksis Encyclopedia (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute. 2005.
- ↑ "Munzinger Personen" (német nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 "acervo.museudapessoa.org/pt/conteudo/pessoa/152563". Hozzáférés: 2021. november 25.
- 1 2 3 4 5 "www.ordens.presidencia.pt/?idc=154".
- ↑ "TODOS OS VENCEDORES" (portugál nyelven). Hozzáférés: 2024. október 31.
- ↑ "Resolución N° 758/995. ENTREGA DE MEDALLA DE LA REPUBLICA ORIENTAL DEL URUGUAY. FERNANDO HENRIQUE CARDOSO". National Directorate of Official Printings and Publications. 1995. július 17. Hozzáférés: 2020. július 9.
- ↑ "www.univ-lyon2.fr/universite/bourses-prix-et-distinctions/dhc".
- ↑ The orders of the White Rose of Finland and the Order of the Lion of Finland, 499
- ↑ BOE-A-1998-9302
- ↑ "www.usal.es/doctorados-honoris-causa".
- ↑ "kongehuset.dk/modtagere-af-danske-dekorationer".
- ↑ "archiv.prezident.sk/schuster/index24b1.html?372" (szlovák nyelven). Hozzáférés: 2021. október 24.
- ↑ "Fernando Henrique Cardoso (2002)" (szlovák nyelven). Hozzáférés: 2025. április 15.
- ↑ "www.harvard.edu/on-campus/commencement/honorary-degrees". Hozzáférés: 2019. május 2.
- ↑ "commencement.miami.edu/about-us/archives/honorary-degree-recipients/index.html".
- ↑ "www.athensdemocracyforum.com/about/city-of-athens-democracy-award/".
- ↑ "Biography - Fernando Henrique Cardoso" (PDF). Brown University. 2009. március 5. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2014. november 12.
- ↑ Petra Zwickert: Officina világévkönyv '94/95. Dortmund-Budapest: Officina Nova. 1994. 286. o.
- ↑ A szanáló szocdem diadala. Respublika, I. évf. 22. sz. (1994. október 14.) 77. o.
- ↑ Endreffy Iván: Titkos volt-e Brazília és az MVSZ elnökeinek találkozója? Kapu, VIII. évf. 1. sz. (1995. január) 54. o.
- ↑ Lehoczki, Bernadett: A felemelkedés mátrixa. Brazília a Lula-érában. Köz-gazdaság, 6. sz. (2011) 39–41. o.
- ↑ Elekes Éva: Lula új utakra vezeti Brazíliát. Népszava, CXXXI. évf. 2. sz. (2003. január 3.) 9. o.
- ↑ "Semakan Penerima Darjah Kebesaran, Bintang, dan Pingat Persekutuan". 2019. július 19. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2018. július 21.
- ↑ A szlovák köztársasági elnök honlapja: Rad bieleho dvojkríža, I. trieda Archiválva 2018. július 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Rohter, Larry (2012. május 13.). "Brazil's Ex-Leader Honored as Scholar". The New York Times. Hozzáférés: 2014. november 11.
- ↑ "Library of Congress to Award President Fernando Henrique Cardoso Kluge Prize for Study of Humanity". The Library of Congress (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. február 15.