Fernando Henrique Cardoso

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Fernando Henrique Cardoso
Fernando Henrique Cardoso (1999).jpg
Született 1931. június 18. (88 éves)[1][2]
Rio de Janeiro
Állampolgársága brazil
Házastársa
  • Ruth Cardoso (1953–2008)
  • Patrícia Kundrát (2014–)
Foglalkozása
Tisztség
  • Brazília szenátusának tagja (1983. március 15. – 1992. október 5.)
  • Brazília pénzügyminisztere (1993. május 19. – 1994. március 30.)
  • Brazília elnöke (1995. január 1. – 2003. január 1.)
Iskolái São Pauló-i Egyetem
Kitüntetései
  • Guggenheim-ösztöndíj
  • Grand Collar of the Order of Prince Henry[3]
  • Románia Csillaga érdemrend nagykeresztje lánccal
  • Grand Cross of the Order of the White Double Cross‎
  • Fehér Sas-rend
  • Bath-rend lovagja nagykereszttel
  • Az Országos Tudományos Rend Nagykeresztje
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének nagykeresztje
  • Grand Cross Special Class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany
  • Order of the Condor of the Andes
  • Grand Cross of the White Rose of Finland with Collar
  • Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic
  • Grand Cross of the Order of Merit of Portugal[3]
  • Grand Cross of the Order of the Southern Cross
  • Lengyel Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje
  • Grand Cross of the Military Order of the Tower and Sword[3]
  • Officer of the French Order of Academic Palms
  • a Portoi Egyetem díszdoktora
  • honorary doctor of the University of Cambridge
  • Grand Collar of the Order of Liberty[3]
  • Grand Collar of the Military Order of Saint James of the Sword[3]
  • Grand Cross special issue of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany, special issue (1995)
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje aranylánccal (1998)[4]
  • a Salamancai Egyetem díszdoktora (1998)[5]
  • Elefántrend (1999)[6]
  • Premio Princesa de Asturias de Cooperación Internacional (2000)
  • Fulbright Prize (2003)
  • Kluge Prize (2012)
  • honorary doctor of Harvard University (2016)[7]

Fernando Henrique Cardoso aláírása
Fernando Henrique Cardoso aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Fernando Henrique Cardoso témájú médiaállományokat.

Fernando Henrique Cardoso (Rio de Janeiro 1931. június 18. -) brazil szociológus, politikus, 1992-93-ban külügy-, 1993-94-ben gazdasági és pénzügyminiszter, majd 1995-2003 között Brazília 34. elnöke.

Élete[szerkesztés]

Cardoso portugál bevándorló szülők gyermekeként született Rio de Janeiroban. 1952-ben diplomázott a São Paulo-i Egyetemen szociológusként, 1968-ig több tudományos fokozatot szerzett, mikor professzorrá nevezték ki.[8]

A katonai diktatúra elől emigrációba vonult: Chilében, majd Franciaországban, végül az Amerikai Egyesült Államokban élt. 1983-ban belépett a Partido do Movimento Democrático Brasileiro (PMDB) nevű pártba, és mint São Paulo szenátora 1994-ig volt parlamenti képviselő. 1995-ben megbukott a São Paulo-i polgármester-választáson. 1988-ban a baloldali PSDB (Partido da Social Democracia Brasileira - Brazil Szociáldemokrata Párt) egyik alapítója volt, majd 1992-ben Itamar Franco kormányában előbb külügyminiszteri, majd 1993-tól pénz- és gazdasági miniszteri tisztséget töltött be.[9]

Pénzügyminiszterként elért legnagyobb eredményének a vágtató brazil infláció megfékezésére 1994-ben bevezetett, a dollárhoz kötött új pénzt, a brazil realt tartják. Ezzel - és a költségvetési kiadások lefaragásával, valamint a Reál Terv elnevezésű programjával - sikerült az akkor havi 50 százalékos inflációt jelentősen visszafogni. Az 1995-ös választási kampányban ellenfele az a Luiz Inácio Lula da Silva volt, aki több mint tíz éven keresztül aspirált az elnöki székre, ám a néptömegek körében élvezett viszonylagos népszerűsége dacára több választásnak is vesztese maradt. Cardoso 1994-ben a pénzügyminiszterként elért eredményeivel tudott már a választás első körében 55 százalékos győzelmet aratni Lula da Silva felett.[10]

Cardosot 1994. október 3-án választották meg, első útja -a sajtónyilvánosság kizárásával, magánemberként - Magyarországra vezetett, ahol 1994. október 23-án találkozott a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) vezetőivel. A megbeszélésen az MVSZ tájékoztatta Cardosot a Brazíliában élő, elsősorban São Paulo körül tömörülő mintegy százezres magyar emigráns közösségről, akik egyébként az újonnan választott elnök támogatóinak számítanak.[11]

Brazíliában (számos amerikai országhoz hasonlóan) az elnök tölti be a kormányfői posztot is, így Cardoso kormányt alakíthatott. Folytatta a pénzügyminiszterként megkezdett inflációfékező politikáját, valamint a privatizációt. Az elnök annak ellenére, hogy szociáldemokrata jelölt volt, - sőt, saját magát marxistaként jellemezte - lényegében neoliberális gazdaságpolitikát folytatott. Legnagyobb eredménye az 1993-ban 2831 százalékosnak mért infláció megfékezése 1995-ös 15 százalékosra. Az ennek érdekében magasan tartott kamatok, és a privatizáció jelentős mértékű külföldi tőkét vonzott az országba. Az elsősorban a bányászatot, a vegyipart, a telekommunikációt és a bankszektort érintő privatizáció 87 milliárd amerikai dollár bevételt eredményezett, ugyanakkor az 1990-es évek végére lecsengő befektetési hullám hatásait csak súlyos adóemelésekkel tudták kompenzálni. Ebből adódóan Cardoso és kormánya az infláció megfékezéséből adódó életszínvonal-emelkedés miatt a kezdeti időben ugyan népszerű volt, sőt, 1998-ban újra is választották, de az adóemelések miatt maga és pártja ellen fordította az ország lakosságát.[12]

Brazília alkotmánya értelmében csak két ciklust tölthet hivatalában az ország elnöke, ezért 2003-ban Cardoso visszaadta hivatalát. Bár a volt elnök Jósé Serrát támogatta, Luiz Inácio Lula da Silva (korábbi riválisa) nyerte meg a választást. Brazíliában negyven év óta először fordult elő, hogy választáson nyertes elnök adta át a hatalmat szintén választás útján megbízáshoz jutó utódjának.[13]

Cardoso visszavonulását követően továbbra is aktív tagja maradt a brazil és nemzetközi közéletnek: számos társaságnak tagja, tisztségviselője, könyvet írt elnöki időszakáról, s ugyanerről egyetemeken előadásokat is tart. Kiemelten küzd a kábítószer-problémák ellen, több ezzel foglalkozó szervezet és bizottság tagja.

1953-ban nősült, felesége Ruth Cardoso antropológus volt, aki 2008-ban hunyt el. Második felesége 2014 óta Patrícia Kundrát. Négy leánygyermeke van.

Elismerései[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b c d e http://www.ordens.presidencia.pt/?idc=154
  4. BOE-A-1998-9302
  5. https://www.usal.es/doctorados-honoris-causa
  6. http://kongehuset.dk/modtagere-af-danske-dekorationer
  7. 2019. május 2., https://www.harvard.edu/on-campus/commencement/honorary-degrees
  8. Biography - Fernando Henrique Cardoso. Brown University. [2009. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 12.)
  9. Petra Zwickert: Officina világévkönyv '94/95. Dortmund-Budapest: Officina Nova. 1994. 286. o.  
  10. A szanáló szocdem diadala. Respublika, I. évf. 22. sz. (1994. okt. 14.) 77. o.
  11. Endreffy Iván: Titkos volt-e Brazília és az MVSZ elnökeinek találkozója? Kapu, VIII. évf. 1. sz. (1995. jan.) 54. o.
  12. Lehoczki, Bernadett: A felemelkedés mátrixa. Brazília a Lula-érában. Köz-gazdaság, 6. sz. (2011) 39–41. o.
  13. Elekes Éva: Lula új utakra vezeti Brazíliát. Népszava, CXXXI. évf. 2. sz. (2003. jan. 3.) 9. o.
  14. Semakan Penerima Darjah Kebesaran, Bintang, dan Pingat Persekutuan.
  15. A szlovák köztársasági elnök honlapja: Rad bieleho dvojkríža, I. trieda
  16. Rohter, Larry. „Brazil’s Ex-Leader Honored as Scholar”, The New York Times, 2012. május 13. (Hozzáférés ideje: 2014. november 11.) 
  17. Library of Congress to Award President Fernando Henrique Cardoso Kluge Prize for Study of Humanity” (en nyelvű)