Ugrás a tartalomhoz

Fernando Henrique Cardoso

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fernando Henrique Cardoso
Született1931. június 18. (95 éves)[1][2][3][4][5]
Rio de Janeiro[6]
Állampolgárságabrazil[6]
Házastársa
  • Ruth Cardoso (1953–2008)
  • Patrícia Kundrát (2014–)
Foglalkozása
Tisztsége
  • São Paulo senator (1983. március 15. – 1992. október 5.)
  • Brazília pénzügyminisztere (1993. május 19. – 1994. március 30.)
  • Brazília elnöke (1995. január 1. – 1998. december 31.)
  • Brazília elnöke (1999. január 1. – 2002. december 31.)
IskoláiSão Pauló-i Egyetem (–1952)
Kitüntetései
Lista
  • Grand Collar of the Order of Prince Henry[7]
  • Románia Csillaga érdemrend nagykeresztje lánccal
  • Fehér Sas-rend
  • Bath-rend lovagja nagykereszttel
  • Az Országos Tudományos Rend Nagykeresztje
  • a francia Becsületrend nagykeresztje
  • Order of the Condor of the Andes
  • Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic
  • Grand Cross of the Order of Merit of Portugal[7]
  • Grand Cross of the Order of the Southern Cross
  • a Lengyel Köztársasági Érdemrend nagykeresztje
  • Grand Cross of the Military Order of the Tower and Sword[7]
  • Officier de l'Ordre national des Palmes académiques (France)
  • a Portoi Egyetem díszdoktora
  • a Cambridge-i Egyetem díszdoktora
  • Grand Collar of the Order of Liberty[7]
  • Grand Collar of the Military Order of Saint James of the Sword[7]
  • Order of Juan Mora Fernández
  • Troféu Juca Pato (1984)[8]
  • Grand Cross Special Class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany (1995)
  • Medal of the Oriental Republic of Uruguay (1995. július 4.)[9]
  • honorary doctorate from University of Lyon-II (1996. május 30.)[10]
  • Grand Cross with Collar of the Order of the White Rose of Finland (1997. február 20.)[11]
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje aranylánccal (1998)[12]
  • a Salamancai Egyetem díszdoktora (1998)[13]
  • Gold medal of Galicia (1998)
  • Elefántrend (1999)[14]
  • Premio Princesa de Asturias de Cooperación Internacional (2000)
  • Grand Cross of the Order of the White Double Cross‎ (2001. június 29., Rudolf Schuster, Szlovákia elnöke)[15]
  • honorary doctor of the Constantine the Philosopher University in Nitra (2002)[16]
  • J. William Fulbright Prize (2003)
  • Kluge Prize (2012)
  • a Harvard Egyetem díszdoktora (2016)[17]
  • honorary doctor of the University of Miami (2019. május 9.)[18]
  • The City of Athens Democracy Award (2020)[19]
Fernando Henrique Cardoso aláírása
Fernando Henrique Cardoso aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Fernando Henrique Cardoso témájú médiaállományokat.

Fernando Henrique Cardoso (Rio de Janeiro 1931. június 18. -) brazil szociológus, politikus, 1992-93-ban külügy-, 1993-94-ben gazdasági és pénzügyminiszter, majd 1995-2003 között Brazília 34. elnöke.

Élete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cardoso portugál bevándorló szülők gyermekeként született Rio de Janeiroban. 1952-ben diplomázott a São Paulo-i Egyetemen szociológusként, 1968-ig több tudományos fokozatot szerzett, mikor professzorrá nevezték ki.[20]

A katonai diktatúra elől emigrációba vonult: Chilében, majd Franciaországban, végül az Amerikai Egyesült Államokban élt. 1983-ban belépett a Partido do Movimento Democrático Brasileiro (PMDB) nevű pártba, és mint São Paulo szenátora 1994-ig volt parlamenti képviselő. 1995-ben megbukott a São Paulo-i polgármester-választáson. 1988-ban a baloldali PSDB (Partido da Social Democracia Brasileira - Brazil Szociáldemokrata Párt) egyik alapítója volt, majd 1992-ben Itamar Franco kormányában előbb külügyminiszteri, majd 1993-tól pénz- és gazdasági miniszteri tisztséget töltött be.[21]

Pénzügyminiszterként elért legnagyobb eredményének a vágtató brazil infláció megfékezésére 1994-ben bevezetett, a dollárhoz kötött új pénzt, a brazil realt tartják. Ezzel - és a költségvetési kiadások lefaragásával, valamint a Reál Terv elnevezésű programjával - sikerült az akkor havi 50 százalékos inflációt jelentősen visszafogni. Az 1995-ös választási kampányban ellenfele az a Luiz Inácio Lula da Silva volt, aki több mint tíz éven keresztül aspirált az elnöki székre, ám a néptömegek körében élvezett viszonylagos népszerűsége dacára több választásnak is vesztese maradt. Cardoso 1994-ben a pénzügyminiszterként elért eredményeivel tudott már a választás első körében 55 százalékos győzelmet aratni Lula da Silva felett.[22]

Cardosot 1994. október 3-án választották meg, első útja -a sajtónyilvánosság kizárásával, magánemberként - Magyarországra vezetett, ahol 1994. október 23-án találkozott a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) vezetőivel. A megbeszélésen az MVSZ tájékoztatta Cardosot a Brazíliában élő, elsősorban São Paulo körül tömörülő mintegy százezres magyar emigráns közösségről, akik egyébként az újonnan választott elnök támogatóinak számítanak.[23]

Brazíliában (számos amerikai országhoz hasonlóan) az elnök tölti be a kormányfői posztot is, így Cardoso kormányt alakíthatott. Folytatta a pénzügyminiszterként megkezdett inflációfékező politikáját, valamint a privatizációt. Az elnök annak ellenére, hogy szociáldemokrata jelölt volt, - sőt, saját magát marxistaként jellemezte - lényegében neoliberális gazdaságpolitikát folytatott. Legnagyobb eredménye az 1993-ban 2831 százalékosnak mért infláció megfékezése 1995-ös 15 százalékosra. Az ennek érdekében magasan tartott kamatok, és a privatizáció jelentős mértékű külföldi tőkét vonzott az országba. Az elsősorban a bányászatot, a vegyipart, a telekommunikációt és a bankszektort érintő privatizáció 87 milliárd amerikai dollár bevételt eredményezett, ugyanakkor az 1990-es évek végére lecsengő befektetési hullám hatásait csak súlyos adóemelésekkel tudták kompenzálni. Ebből adódóan Cardoso és kormánya az infláció megfékezéséből adódó életszínvonal-emelkedés miatt a kezdeti időben ugyan népszerű volt, sőt, 1998-ban újra is választották, de az adóemelések miatt maga és pártja ellen fordította az ország lakosságát.[24]

Brazília alkotmánya értelmében csak két ciklust tölthet hivatalában az ország elnöke, ezért 2003-ban Cardoso visszaadta hivatalát. Bár a volt elnök Jósé Serrát támogatta, Luiz Inácio Lula da Silva (korábbi riválisa) nyerte meg a választást. Brazíliában negyven év óta először fordult elő, hogy választáson nyertes elnök adta át a hatalmat szintén választás útján megbízáshoz jutó utódjának.[25]

Cardoso visszavonulását követően továbbra is aktív tagja maradt a brazil és nemzetközi közéletnek: számos társaságnak tagja, tisztségviselője, könyvet írt elnöki időszakáról, s ugyanerről egyetemeken előadásokat is tart. Kiemelten küzd a kábítószer-problémák ellen, több ezzel foglalkozó szervezet és bizottság tagja.

1953-ban nősült, felesége Ruth Cardoso antropológus volt, aki 2008-ban hunyt el. Második felesége 2014 óta Patrícia Kundrát. Négy leánygyermeke van.

Elismerései

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 27.
  2. ↑ "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  3. ↑ "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus.
  4. ↑ "Proleksis enciklopedija". Proleksis Encyclopedia (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute. 2005.
  5. ↑ "Munzinger Personen" (német nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  6. 1 2 "acervo.museudapessoa.org/pt/conteudo/pessoa/152563". Hozzáférés: 2021. november 25.
  7. 1 2 3 4 5 "www.ordens.presidencia.pt/?idc=154".
  8. ↑ "TODOS OS VENCEDORES" (portugál nyelven). Hozzáférés: 2024. október 31.
  9. ↑ "Resolución N° 758/995. ENTREGA DE MEDALLA DE LA REPUBLICA ORIENTAL DEL URUGUAY. FERNANDO HENRIQUE CARDOSO". National Directorate of Official Printings and Publications. 1995. július 17. Hozzáférés: 2020. július 9.
  10. ↑ "www.univ-lyon2.fr/universite/bourses-prix-et-distinctions/dhc".
  11. ↑ The orders of the White Rose of Finland and the Order of the Lion of Finland, 499
  12. ↑ BOE-A-1998-9302
  13. ↑ "www.usal.es/doctorados-honoris-causa".
  14. ↑ "kongehuset.dk/modtagere-af-danske-dekorationer".
  15. ↑ "archiv.prezident.sk/schuster/index24b1.html?372" (szlovák nyelven). Hozzáférés: 2021. október 24.
  16. ↑ "Fernando Henrique Cardoso (2002)" (szlovák nyelven). Hozzáférés: 2025. április 15.
  17. ↑ "www.harvard.edu/on-campus/commencement/honorary-degrees". Hozzáférés: 2019. május 2.
  18. ↑ "commencement.miami.edu/about-us/archives/honorary-degree-recipients/index.html".
  19. ↑ "www.athensdemocracyforum.com/about/city-of-athens-democracy-award/".
  20. ↑ "Biography - Fernando Henrique Cardoso" (PDF). Brown University. 2009. március 5. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2014. november 12.
  21. ↑ Petra Zwickert: Officina világévkönyv '94/95. Dortmund-Budapest: Officina Nova. 1994. 286. o.
  22. ↑ A szanáló szocdem diadala. Respublika, I. évf. 22. sz. (1994. október 14.) 77. o.
  23. ↑ Endreffy Iván: Titkos volt-e Brazília és az MVSZ elnökeinek találkozója? Kapu, VIII. évf. 1. sz. (1995. január) 54. o.
  24. ↑ Lehoczki, Bernadett: A felemelkedés mátrixa. Brazília a Lula-érában. Köz-gazdaság, 6. sz. (2011) 39–41. o.
  25. ↑ Elekes Éva: Lula új utakra vezeti Brazíliát. Népszava, CXXXI. évf. 2. sz. (2003. január 3.) 9. o.
  26. ↑ "Semakan Penerima Darjah Kebesaran, Bintang, dan Pingat Persekutuan". 2019. július 19. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2018. július 21.
  27. ↑ A szlovák köztársasági elnök honlapja: Rad bieleho dvojkríža, I. trieda Archiválva 2018. július 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
  28. ↑ Rohter, Larry (2012. május 13.). "Brazil's Ex-Leader Honored as Scholar". The New York Times. Hozzáférés: 2014. november 11.
  29. ↑ "Library of Congress to Award President Fernando Henrique Cardoso Kluge Prize for Study of Humanity". The Library of Congress (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. február 15.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Fernando_Henrique_Cardoso&oldid=25599803”