Enrico Letta
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
| Enrico Letta | |
 | |
| Olaszország miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 2013. április 28. – 2014. február 22. | |
| Előd | Mario Monti |
| Utód | Matteo Renzi |
| Ipari miniszter | |
| Hivatali idő 1999. december 22. – 2001. június 11. | |
| Előd | Pier Luigi Bersani |
| Utód | Antonio Marzano |
| Európai ügyek minisztere | |
| Hivatali idő 1998. október 21. – 1999. december 22. | |
| Előd | Lamberto Dini |
| Utód | Patrizia Toia |
| Született |
1966. augusztus 20. (57 éves) Pisa |
| Párt | Demokrata Párt (2007–) |
| Szülei | Giorgio Letta |
| Házastársa | Gianna Fregonara |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái |
|
| Vallás | római katolikus |
| Díjak | Grand Cross of the Order of Civil Merit (2013) |
 | |
| Enrico Letta aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Enrico Letta témájú médiaállományokat. | |
Enrico Letta (Pisa, 1966. augusztus 20. –) olasz politikus, Olaszország miniszterelnöke 2013 áprilisától tíz hónapig. A Demokrata Párt tagja. 1998–99-ben az európai ügyek minisztere, 1999 és 2001 között ipari miniszter volt.
Életrajza[szerkesztés]
Édesanyja Anna Banchi és édesapja Giorgio Letta, a Pisai Egyetem valószínűségszámítás tanszékének professzora, két olasz tudományos akadémia tagja fiaként, Pisában született. Gyermekkora színhelye, Strasbourg (apja állomáshelye, ahol megtanult franciául is) után a Pisai Egyetemen politikatudományokból diplomázott 1994-ben. A Sant'Anna pisai akadémián európai uniós jogból doktorált. 2001 és 2003 között a Carlo Cattaneo egyetem szerződéses oktatója, majd a párizsi gazdasági főiskola tanára volt. Huszonnégy éves korában megnősült, majd hat év után elvált. Második felesége, Gianna Fregonara újságírónő három fiúgyermekkel ajándékozta meg.
Politikai pályája[szerkesztés]
A Fiatal Európai Kereszténydemokraták elnöke volt 1991 és 1995 között, majd 1996–97-ben a Pénzügyminisztérium eurobizottságának főtitkára. 1997–98-ban országos (fő)titkárhelyettes a Olasz Néppártban, majd a társadalmi kapcsolatok minisztere a D'Alema-kormányban (1998–1999), azután iparügyi miniszter Massimo D’Alema és Giulio Amato második kormányában (1999–2001).
2001–2004 között a Margherita pártszövetség országos gazdasági felelőse. A 2004-es EP-választásokon – immár a balközép Ulivo pártszövetség színeiben, annak északkeleti körzetében, 176 000 szavazattal megválasztották.
Feliratkozott az Alleanza dei Liberali e Democratici per l'Europa EU-parlamenti frakcióba, a gazdasági és pénzügyi problémák csoportjának tagja lett; 2007–2013-ra meghosszabbítva az EU Maghreb-országokkal kapcsolatos ideiglenes bizottságába (Libiát is beleértve).
2006-ban a Prodi-kormány államtitkári helyén, nagybátyját, Gianni Lettát követte, és lemondott európai parlamenti tisztségeiről, hogy hazai képviselő lehessen.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Enrico Letta című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Enrico Letta című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
|
Ez az olasz politikusról vagy diplomatáról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
