Energiahatékonyság

Bár a mennyiségek és mértékek, amelyekből a fogalom levezethető, régóta ismertek, az energiahatékonyság súlya csak a üvegházhatás és a globális felmelegedés tudományos és társadalmi jelentőségének növekedésével, valamint az ellátásbiztonsági kérdések előtérbe kerülésével vált széles körben meghatározóvá. Az ökológia és a gazdaságpolitika mára kiterjedten vizsgálja az energiahatékonyság szerepét a kibocsátáscsökkentésben, a versenyképességben és a költséghatékonyságban.

Fogalma

A hatékonyság

A teljes eredmény és a teljes ráfordítás hányadosa a hatékonyság. Többféle ráfordítást – például energiát, élőmunkát, pénzt – vizsgálhatunk; ennek megfelelően többféle hatékonyságot különböztetünk meg. Az egyes hatékonyságok nem feltétlenül korrelálnak egymással: előfordulhat, hogy az energiahatékonyság és a befektetési (pénz-)hatékonyság között fordított arányosság áll fenn. A fogalom mai értelmezése szorosan kapcsolódik a környezetvédelemhez és a fenntarthatósághoz.

A Magyar Nyelv Kéziszótára a „hatékony” szót így határozza meg: „a kívánt hatást elérő”.

A Magyar Szókincstár (Tinta Könyvkiadó) a hatékony szó szinonimáit így adja meg: „hatásos, hathatós, eredményes, hasznos, célravezető, efficiens, gyümölcsöző”. Megjegyzi, hogy ellentéte a „hatástalan, eredménytelen”. A „hatás” fogalma azonban csak az eredményre vonatkozik, a befektetett mennyiségekre nem.

Gazdasági értelemben a „vállalati hatékonyság, szervezeti hatékonyság” szókapcsolatban használjuk leggyakrabban – bár egész iparágakra is értelmezhető. Nem tekinthető szinonimának a termelékenység, a jövedelmezőség, a gazdaságosság vagy a nyereségesség, noha részben összefüggnek vele.

A jövedelmezőség a hatékonyság egyik speciális esete, amely a profitot emeli ki: azt mutatja, hogy a profitorientált vállalatban a nyereség hogyan aránylik az összes költséghez.

Az energiahatékonyság

Jogilag az energiahatékonyság a teljesítményben, szolgáltatásban, termékben vagy energiában kifejezett eredmény és a befektetett energia hányadosa. A teljesítmény, szolgáltatás, árumennyiség vagy energia aránya a befektetett energiához – a 2012/27/EU irányelv, valamint az annak megfelelő 2015. évi LVII. törvény meghatározása szerint – írja le a fogalmat. Nemzetgazdasági szinten gyakori mutató a GDP/energiaráfordítás (termék/költség), amely megmutatja, egységnyi energia felhasználásával mekkora nemzeti össztermék keletkezik. Vállalkozási szinten használható például az AEE/energiaráfordítás, amely azt jelzi, egységnyi energia felhasználásával mekkora adózás előtti eredményt ér el a vállalkozás. Mértékegységekben: Ft/PJ, USD/GJ stb.

Környezetvédelmi szempontból különbséget kell tenni üvegházhatást növelő és az arra nézve kedvezőbb (zöld) energiaforrások között. Teljes mértékben „zéró hatású” megújuló energia gyakorlatilag nem létezik, mert az eszközök előállítása is járhat kibocsátással, de a napenergia és a szélenergia életciklusos megközelítésben alacsony kibocsátásúnak tekinthető. Az atomenergia klímamérlegét illetően élénk szakmai vita folyik; a vízenergia környezeti hatása jelentősen függ a helyszíntől és a létesítmény típusától. A fosszilis tüzelőanyagokból termelt energia egyértelműen üvegházhatású. A bioszférából származó szenek (például szalma, tűzifa) égetésének „zöld” jellege feltételekhez kötött; az anaerob emésztés során keletkező gázok hasznosítása és a CO₂ kezelése mérsékelheti a kibocsátásokat. Fejlesztési koncepciók között szerepel a metanol-gazdaság és a DMFC-technológia emlegetése is, ám ezek alkalmazhatóságát és kibocsátási hatását mindig rendszer-szinten kell értékelni.

Értelmezés

Fizikai értelemben:

Az energiaátalakítási folyamatokban az energiahatékonyság a kimenő energia aránya a bemenő, felhasznált energiához. A fogalom összefügg a tevékenység hatásosságával, de nem azonos a „hatásfok” szűk fizikai értelmével. Példa a mérésére a fizikai energetikai megtérülési idő: egy berendezés gyártásakor befektetett energia és az általa egy év alatt megtermelt energia hányadosa.

Termékek és épületek jellemzője az energiahatékonyság, amelyet többek között energiacímkék fejeznek ki. Egy üzem energiafelhasználásáról az energetikai audit, egy épületéről az energetikai tanúsítvány ad áttekintést. Az energiahatékonyságot a folyamatban részt vevő elemek (például hőcserélők, szűrők, energiahordozók minősége, a hőszigetelés állapota, az energiafejlesztő fajtája, energiafelhasználó technológiák) beállításai és minősége alapvetően befolyásolják.

Közgazdasági, használati értelemben:

Az energiahatékonyság egy adott termék vagy szolgáltatás előállítása és a ráfordított energia aránya. Közgazdasági kérdés a visszapattanó hatás: mikroszinten az energiahatékonyság javulása a költségek csökkenésén keresztül többletfogyasztást válthat ki, ami makroszinten részben ellensúlyozhatja a megtakarításokat. Hazai becslések szerint a háztartásoknál ez a hatás nagyságrendileg 10% körüli lehet, a fogyasztási szokásoktól függően.

„2011-ben elkészült a Magyarország II. Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terve 2016-ig, kitekintéssel 2020-ra” című dokumentum, amely a háztartási szektorban évi 21 PJ megtakarítást irányzott elő 2016-ig. Azóta az uniós célrendszer 2030-ra frissült; a tagállami intézkedések értékelése az új célokhoz és mutatókhoz igazodik.

Az „energiatakarékosság” tágabb fogalom: magában foglalja a fogyasztói magatartást és a tudatos döntéseket is. Ha megvalósul, a környezetvédelmi és üzemeltetési költségek csökkenéséhez vezet.

Vizsgálata

Az energiahatékonyság többféleképpen vizsgálható:

• energiafajtánként (hőenergia, villamos energia, mechanikai energia);
• folyamatonként (készülék, technológiai sor);
• termelési egységenként (üzem, iparág);
• területi egységenként (város, régió, ország, globális);
• személyekre, háztartásokra és országos összesítésben;
• szűkebb, egyszerűsített modellben a kimenő és bemenő energia hányadosaként. Ilyen például a hatásfok becslése, amely nem kezeli külön a környezeti mellékhatásokat.

Tágabb értelemben a főtermék és a melléktermékek összesített hatását is vizsgáljuk; ide tartozik a veszteségek, a károsanyag-kibocsátás és a melléktermékek értékelése. Az összesítést támogató módszerek közé tartozik az LCA és az életciklus-költség (LCC). Az energiamérleg-szemlélet az összes tényezőt rendszerszinten kezeli. A gyakorlatban elterjedt indikátorok: kWh/m²·év (épületek), kWh/termékegység (ipar), l/100 km vagy kWh/100 km (közlekedés), illetve energiaintenzitás (energia/GDP).

Nagy fogyasztók

Az ipar igen nagy mennyiségű hő- és mechanikus energiát igényel. Többféle energiaforrást használ (például földgáz, villamos energia, másodlagos hőforrások). Számos energiahatékonyság-növelő lépés ismert: erőművekben a kombinált ciklus és a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés; elektromos motoroknál az elektronikus fordulatszám-szabályozás és a magasabb hatásfokú motorok (IE3–IE4); ipari technológiákban a hulladékhő-hasznosítás, az elektrifikáció és a hőszivattyúk. Villanymotoroknál jelentős megtakarítás érhető el fékezési energia visszatáplálásával a közlekedésben és az ipari hajtásoknál. Számos elemzés szerint a motorhajtások optimalizálása európai szinten évi több tíz TWh nagyságrendű fogyasztáscsökkentésre képes.

Hasonlóan nagy fogyasztók az épületek és a közlekedés. A nemzetközi értékelések szerint 2030-ig a globális energiaintenzitás-javulás ütemét a 2010–2020 közötti évi ~2%-ról évi 4% fölé kell emelni ahhoz, hogy a klímacélok elérhetők legyenek. Az EU-ban az épületek adják a végső energiafogyasztás mintegy 40–42%-át, és az épületállomány közel 75%-a energetikai szempontból nem hatékony; a korszerűsítés ezért kiemelt beavatkozási terület. A megtakarított energia rendszerint beruházásokat is kivált az ellátási oldalon.

Energiahatékonyság-növelő lehetőségek, politikai célok

Az országok céljai az egyes fogyasztási területek energiahatékonyságának növelésére irányulnak. A forrásválaszték olyan kialakítása a cél, hogy csökkenjen a károsanyag-kibocsátás, és bővüljenek az alacsony szén-dioxid-intenzitású források. Kiemelt szempont a CO₂-kibocsátás mérséklése és az energiahatékonyság elsőbbségének (energy efficiency first) elve.

Az EU 2012/27/EU irányelve keretet adott a 2020-as célokhoz; ezt a 2018/2002/EU módosítás követte a 2030-as célszámokkal. A 2023/1791/EU irányelv átfogó újrakodifikálása 2030-ra kötelező uniós célt határoz meg: a végső energiafogyasztás legalább 11,7%-os csökkentését a 2020-as referenciaforgatókönyvhöz képest, továbbá fokozódó éves megtakarítási kötelezettséget ír elő (a közszférára külön, évi 1,9%-os fogyasztáscsökkentési irányszámmal és évi 3%-os felújítási kötelezettséggel). Az épületekre vonatkozó, 2024-ben kihirdetett új irányelv (EPBD, 2024/1275/EU) a legrosszabb energiahatékonyságú épületek felújítására, a beltéri környezetminőségre, a digitalizációra és a megújulók, valamint az e-mobilitás épületekben történő elterjesztésére összpontosít; célja, hogy 2050-re közel zéró kibocsátású épületállomány jöjjön létre, és 2030-tól az új épületek zéró kibocsátású követelményeknek feleljenek meg.

Az energiatermeléssel kapcsolatban a készletek szűkössége és a környezeti hatások indokolják az energiatakarékosság, energiahatékonyság és a megújuló energiák együttes erősítését. A piaci megoldások hatékonyságát is segíti a lakosság és a vállalkozások megfelelő tájékoztatása, az átlátható adatok és a célzott ösztönzők.

Nemzetközi együttműködések keretében szervezetek és programok biztosítanak partnerséget, tudásmegosztást és közös fellépést.

Épületek esetén uniós szinten az összes végső energiafogyasztás mintegy 40%-áért felelős szektor korszerűsítése kiemelt cél. Az EU-szabályozás 2024-ben tovább szigorodott; az intézkedések célja a felújítási ráta emelése és az energiahatékonysági beruházások akadályainak lebontása.

A Magyar Energiahatékonysági Intézet korábbi becslése szerint a hazai energiafelhasználás nagy hányada importból származik; az EU-átlagos energiaimport-függőség 2023-ban mintegy 58% volt. A magyar lakásállomány jelentős része energetikailag elavult, a korszerűsítés a lakossági energiaigény jelentős – akár 40–50% – csökkentését eredményezheti.

Tágabb politikai vonzatai: az energiahatékonyság befolyásolja a kereskedelmet, a centralizáció–decentralizáció viszonyát, az energiamixet, a globális felmelegedés mérséklését és a környezetbarát gazdasági szerkezet kialakulását.

Környezetvédelmi szempontból a természetben lebomló anyagok és az alacsony életciklus-kibocsátású energiák jelentik a mintát; ehhez kapcsolódik a újrahasznosítás és az erőforrás-hatékonyság. Az energiahatékonyság növelése e célok elérésének egyik legfontosabb eszköze.

Az átfogó termelésmenedzsment és a környezeti menedzsment szabványok (LCA, LCC) révén a költségek – beleértve a melléktermékek, hulladékok, bontás és újrahasznosítás költségeit – beépíthetők a termékárakba, ami az energiahatékonysági és üzleti döntésekre (profit) is hat.

A hulladékok hasznosítása és a keletkezésük megelőzése szintén energiamegtakarítást eredményez.

Rendeletek, szabványok, cselekvési tervek, időrendben

Az EU 2006/32/EG sz. irányelve az energiahatékonyságról és energiaszolgáltatásról (Energy Service Directive, ESD)

Magyarország II. Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terve 2016-ig, kitekintéssel 2020-ra c. dokumentum.

Energiairányítási rendszer (EIR) tanúsítása: az MSZ EN ISO 50001:2019 (ISO 50001:2018) szabvány írja le az energiagazdálkodási irányítási rendszerek követelményeit és alkalmazási útmutatóját, támogatva az energiateljesítmény, az energiahatékonyság, az energiafelhasználás és az energiafogyasztás javítását szolgáló rendszerek és folyamatok létrehozását.

Az új, 2012. október 25-i 2012/27/EU energiahatékonysági irányelv a 2008-hoz viszonyított 20%-os hatékonyságjavítás eléréséhez kötelező energiamegtakarításokat ír elő; ezt a 2018/2002/EU módosítás frissítette a 2030-as uniós célokkal.

2015. évi LVII. törvény az energiahatékonyságról

176/2017. (VII. 4.) Korm. rendelet az energiahatékonysági beruházások adókedvezményéről

A 2023/1791/EU (energiahatékonysági) irányelv átfogó újrakodifikálásként kötelező uniós 2030-as célt és növekvő éves megtakarítási kötelezettséget határoz meg; a közszférában évi 1,9%-os fogyasztáscsökkentési irányt tűz ki.

A 2024/1275/EU (épületek energiahatékonysága, EPBD) irányelv a felújítási ráta növelését, a legrosszabbul teljesítő épületek előnyben részesítését és a zéró emissziós épületállomány 2050-ig való elérését célozza; 2030-tól az új épületek zéró emissziós követelményeknek feleljenek meg.

Március 6-án ünnepeljük az energiahatékonysági világnapot.

Környezetvédelmi szempontból kapcsolódó fogalmak találhatók az MSZ EN ISO 14001 környezetközpontú irányítási rendszer c. szabványban.

További információk

• Környezetmenedzsmen
• Energiahatékonyság és visszapattanó hatás
• MEHI hírek: Az energiahatékonyság jövője: a legolcsóbb energiaforrás Archiválva 2018. március 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Energiagazdálkodás 2018/1-2 szám, Energiahatékonyság növelése visszatáplálással közlekedési vállalatoknál (Vajda Szabolcs)
• Zöld András–Szalay Zsuzsa–Csoknyai Tamás: Energiatudatos építészet 2.0; Terc, Bp., 2016

Kapcsolódó szócikkek

• Energiagazdálkodás
• ISO 14001