Újrahasznosítás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Újrahasznosítás jel

Az újrahasznosítás a gyűjtőneve mindazon tevékenységeknek, amelyek célja, hogy

  • az ember által készített, tartós, nem természetes, főleg hulladékká váló anyagokat nyersanyaggá alakítsa át és
  • olyan másodlagos, újra hasznosítható anyagokat állítson elő, amelyek segítik a természetes anyagok felhasználásának csökkentését.

A tevékenységre használt angol szó, a recycling, jobban kifejezi, hogy anyagok környezettudatos körforgásáról van szó, a nyersanyag – késztermék – hulladék – nyersanyag stb. folyamatban. Ezen tevékenységen belül megkülönböztetjük a felhasznosítás (upcycling) és a lehasznosítás (downcycling) fogalmát, melyek az újrahasznosított anyagnak az eredetihez képesti minőségét fejezik ki.

Az újrahasznosítás célja a Föld erőforrásainak kímélése, például, hogy kevesebb fát kelljen kivágni papírgyártás céljára, vagy kevesebb vasércet kibányászni acélgyártásra (pl. autógyártáshoz). Emellett fontos cél, hogy a természetbe kerülő hulladék mennyisége is csökkenjen [1].

Az újrahasznosítás iránti igény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jelenség attól vált kritikussá, hogy a korábbi méretű falusi gazdaságokkal ellentétben a városok nem tudnak mit kezdeni a saját maguk által termelt szennyel és szeméttel, az mérgezi a környezetet. Első lépésként a városok igyekeznek az ivóvizet kímélni, a szennyezett folyadékokat nem a természetes vizekbe bevezetni, illetve a szilárd hulladékokat a hasznosítás és feldolgozás szempontjai szerint szétválasztva gyűjteni.

A három fő hulladék-kategória

A hulladékgyűjtés korábban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A MÉH[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháború után MÉH (Melléktermék és Hulladékhasznosító Vállalat) néven állami vállalatot hoztak létre. Társadalmi munkaakcióknak is többször volt a tárgya például a papírgyűjtés. Az ócskavas- és színesfém gyűjtésnek főleg az 1950-es években kitüntetett szerepe volt, mivel a nehézipar nyersanyag-szükségletének fedezését szolgálta.

Komposztálás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ugyanakkor a szerves, növényi eredetű hulladék gyűjtése is szervezett formában folyik, de a háztartás szintjén is létezik komposztálás formájában. Legjobb megoldás, ha helyben hagyjuk/hasznosítjuk a zöld javakat, mert ennek külön gyűjtése, vagy szállítása felesleges környezetterheléssel jár. Építsünk magunknak komposztáló kast: Komposztálás és magaságyás egyben!

A szelektív hulladékgyűjtés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szelektív hulladékgyűjtés a különféle hulladéktípusok anyagfajta szerinti különválogatása. Ezek az anyagok: fém, fehér üveg, színes üveg, papír, műanyag. A szelektív hulladékgyűjtés után következő „fázis” a válogatás, bálázás, darálás, majd az újrahasznosítás, melynek során az összegyűjtött anyagból új anyagot hoznak létre, ezáltal elősegítve az erőforrások megóvását. A szelektív hulladékgyűjtésnek létezik egy különleges fajtája is, melyben a használt elektronikai termékeket hasznosítják újra.

A nem szerves háztartási hulladék szelektív gyűjtése viszonylag kis költséggel kialakítható.

A fogalmi tisztázatlanságra jellemző, hogy az italos kartonokat néhány helyen a műanyag hulladékokat gyűjtő konténerbe kell helyezni, míg azokat máshol a papírhulladék között gyűjtik. A keveredés elsődleges oka, hogy ezen csomagolóanyag valójában többrétegű, papírt, műanyag- és fémfóliát egyaránt tartalmaz.[2]

A Nyílt Társadalom Alapítvány által kidolgozott program keretében Macedóniában műanyaghulladék-gyűjtő segédmunkásokat képeztek ki.[3] [4]

Budapesten a házhoz menő gyűjtéshez 200.000 gyűjtőedényt biztosítanak

A szelektív hulladékgyűjtés Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon a szelektív hulladékgyűjtés rendszere már igen elterjedt, akár a világ többi országában, például Dániában, Svédországban, ahol a hulladék 80-90%-át így dolgozzák fel. Nálunk azonban közel sem olyan kihasznált a rendszer, mint az említett országokban, mert a lakosság mindössze a háztartási hulladék 17%-át gyűjti szelektíven. Ennek javulása érdekében Magyarországon már több városban bevezették a házhoz menő gyűjtést. Ezzel a technikával nagyobb és tisztább mennyiségeket lehet begyűjteni a lakosságtól, de üzemeltetése viszont költséges. Magyarországon minden esetben (kivétel Szentes városa) EU-s támogatással valósultak meg ezek a milliárdos beruházások: Székesfehérvár, Pécs, Hajdúböszörmény és Budapest.[5]

A magyarországi szelektív hulladékgyűjtésre alkalmas gyűjtőszigetek számáról nincsenek pontos adatok. Tudni lehet, hogy Nyíregyházán 151, Pécsett 170, Budapesten 900 a számuk, ami igen alacsony, mert ezer lakosonként egy gyűjtőszigetre lenne szükség legalább.

Azoknak, akik szeretnének szelektíven hulladékot gyűjteni, segítséget jelenthetnek a hulladékudvarok, ahol a szelektíven válogatott újrahasznosítható és egyéb hulladékokat a lakosság ingyenesen el tudja helyezni.

A szakasz címéhez tökéletesen illeszkedve megemlítendő még az a nem elhanyagolható információ is, hogy a kialakított szelektív hulladékgyűjtő szigeteket a lakosság igen nagy része állandó lomtalanító helynek tekinti, és mindenféle más módon kezelendő hulladék rendszertelen odahalmozásával teszi lehetetlenné az eredeti rendeltetésének megfelelő használatát. Érdemes megjegyezni, hogy még érdekesebb ez a probléma annak fényében, hogy hazánkban minden város önkormányzata rendszeresen tart lomtalanításokat, amikor a feleslegessé vált holmik szervezetten elszállításra kerülnek.

Újrahasznosítás Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez az a gyakorlatias téma, amiről sajnos kevesebbet hallani, pedig méltán lehetünk büszkék a hulladékhasznosító iparágunkra. Magyarországon közel 100 cég foglalkozik a különböző hulladékok hasznosításával (papír, fém, műanyag, üveg, gumiabroncs, elektronika, stb.) és termékeik teljes palettáját lehet megtekinteni az "Újrahasznosított termékek" adatbázisában. Különlegességeink között említhetjük például a magyar szabadalomként jegyzett kartonbútort (ami meghódította már a fél világot), vagy az Apcon készülő londoni metró ventillátorlapátjait (sörösdobozból). Műanyag hulladékból készül a legtöbbféle termék, pl. kerti padok, kerítések, vagy hajómólók állíthatók elő 100% hulladékból. Ezeket és még sok minden mást is bemutat a Hulladékból Termék kiállítás, melynek oktatófilmje a Yotutube-on is megtalálható, de a kiállítás weboldaláról ingyen letölthető és szabadon felhasználható!

Hulladékból Termék kiállítás a Bethlen Gábor ökoiskolában

Városi legendák és tévhitek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szelektív hulladékgyűjtésről az egyik legnagyobb téveszme, hogy a begyűjtés után összeöntik. Ennek oka a hiányos kommunikáció és az emberek lustasága. Könnyebb ezzel a kifogással eltolni magunktól a szelektálás plusz feladatait, mint tudatosan vásárolni, komposztálni és hetente eljárni a gyűjtőszigetre. 100 magyar hulladékhasznosító cég munkája a bizonyíték arra Magyarországon, hogyan hasznosítják az egyes hulladékokat. Ezt mutatja be a Hulladékból Termék kiállítás is, ami már több mint 50 magyar városban mutatkozott be.[6]

12-féle hulladékfajtának lehet megtekinteni a környezeti hatásait és az újrahasznosítás fokozatait, folyamatábrák és ipari fényképek segítségével. Ha ezt a média közvetítené a lakosság felé a sok félretájékoztatás helyett (lsd. RTL Klub: Heti Hetes: 2011.10.02., vagy TV2: Édes Élet 55. adás, 2. rész: 06:49-től), nem csak 17%-ot gyűjtenénk szelektíven és nem 70%-ot vinnénk lerakóra... Hanem fordítva!

Rekeszek egy gyűjtőautó belsejében

Egy példa: az italos kartonok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2004-ben a magyar lakosság 10-12 ezer tonna tejes, gyümölcs és és üdítőitalos kartondobozt használt el, és ennek mindössze 3%-át hasznosították újra.

Egy gyártói kezdeményezésű egyesülés ezen javítani igyekszik: 2005-ben 5%, 2006-ban 7% volt a begyűjtött és újrahasznosított italos kartonok aránya a teljes forgalomba került mennyiséghez képest.[7] 2008-ban 25% a megcélzott újrahasznosítási arány. Az itthon begyűjtött italos kartonokat Németországban dolgozzák fel…

Újrahasznosítás és művészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sok kortárs művész használ fel újra hulladékká vált tárgyakat alkotásaiban, ennek neve recycling art [8].

A művészek alkotásaikon keresztül reagálnak a XXI. század hulladékproblémájára, felhívva ezzel a figyelmet fogyasztási szokásaink árnyoldalaira. A hulladék feldolgozásának ez egy érdekes és sokszínű formája, ami által a haszontalan kacatok és hulladék anyagok újra termékként, vagy éppen művészeti alkotásként öntenek újra formát.

Kritika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az újrahasznosítás azon formái, ahol plusz ásványi energiát fektetnek be, legtöbb esetben növeli a természetet ért terhelést, ezért az újrahasznosítás elvét egyre inkább a hulladék minimalizálás, a nulla hulladék elve váltja fel [9].

A fenntarthatóság szempontjából azért problematikus az újrahasznosítás, mert a hulladékot, pl. csomagolóanyagokat előállító cégnél nem jelentkezik (motiváló mértékű) költségként a hulladék semlegesítése, ez a feladat az államra hárul. Ez a berendezkedés az eldobható csomagolást gyártó cégnek kedvez, mert a haszon nála keletkezik, és az elhárítás költségei viszont nem, viszont a társadalom egészének rossz, mert az államnak az újrahasznosításra fordított pénzösszeget máshonnan kell elvonnia.

A Bölcsőtől bölcsőig modell egy másik út, ezt az első generációs újrahasznosítási eljárást igyekszik meghaladni, tökéletesíteni különféle tervezési megfontolásokkal.

Ennek ellenére az újrahasznosításnak, szelektív hulladékgyűjtésnek nagy jelentősége van abban, hogy felhívja az emberek figyelmét a problémára.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]