Enejida
| Enejida | |
 | |
| Az 1798-as első kiadás címlapja | |
| Szerző | Ivan Petrovics Kotljarevszkij |
| Eredeti cím | Енеїда |
| Megírásának időpontja | 1794–1820 |
| Első kiadásának időpontja | 1798 |
| Nyelv | ukrán |
| Műfaj | vígeposz |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Enejida témájú médiaállományokat. | |
Az Enejida (ukrán nyelven Енеїда) Ivan Petrovics Kotljarevszkij ukrán nyelvű vígeposza, az Aeneis paródiája. Ezt tartják az első olyan irodalmi műnek, amely modern ukrán nyelven jelent meg, egyben megvetette az alapjait a mai ukrán helyesírásnak.
Keletkezése[szerkesztés]
A mű a romantika és a nacionalizmus európai kialakulása idején íródott, amikor az ukrán elit egy részét nosztalgia fogta el a kozák állam iránt, amelyet Oroszország 1775-1786-ban felszámolt. Ekkoriban az Orosz Birodalom az általa ellenőrzött területen hivatalosan gátolta az ukrán nyelv irodalmi használatát, annak ellenére, hogy a nyelvet milliók beszélték Ukrajnában.[1][2]
A szerző csaknem harminc éven át (1794-től körülbelül 1820-ig) írta a művet, amelyet eleinte kéziratban terjesztettek. Az első két nyomtatott kiadás, amely a mű első három részét tartalmazza, a szerző tudta nélkül jelent meg 1798-ban és 1808-ban. Az orosz olvasók könnyebbségére az első kiadás tartalmazott egy 972 szavas ukrán-orosz szójegyzéket is. Az 1809-es kiadást már Kotljarevszkij készítette elő; ez tartalmazza az első három rész javított változatát és a negyedik részt. A hat részes teljes mű csak a szerző halála után, 1842-ben jelent meg.[3][4] A borítón a mű „kisorosz” nyelvűként szerepelt (ez volt a neve az ukránoknak az Orosz Birodalomban); ezt első ízben az 1909-es kiadásnál cserélték ki ukránra.[5]
Szereplői[szerkesztés]
- Aeneas, a trójaiak vezetője
- Anchises, Aeneas apja
- Venus, a tavasz és a szerelem istennője, Aeneas anyja
- Zeusz, a legfőbb isten
- Mercurius, a kereskedelem védőistene
- Aeolus, a szelek istene
- Neptunus, a tenger istene
- Iuno, a házasság istennője
- Dido, Karthágó királynője
- Sibylla, jósnő
- Circe, a varázslónők királynője
- Latinus, a latinok királya
- Amata, Latinus felesége
- Lavinia, Latinus és Amata lánya;
- Turnus, a rutulusok királya
Tartalma[szerkesztés]
Kotljarevszkij szorosan követte a vergiliusi történetet, azt leszámítva, hogy a második könyvet, amely Trója elestét tárgyalja, teljesen kihagyta. A cselekményt ukrán környezetbe helyezte, ahol az istenek és a halandók egyaránt szalonnát és borscsot esznek, horilkát isznak, hagyományos kozák öltözéket viselnek, bandúrán játszanak, ukrán táncokat járnak, a trójaiak a Szicsről dalolnak. A történet hősei elsősorban ünnepléssel, evés-ivással, illetve szerelmeskedéssel foglalkoznak. Maga Aeneas „fürge fickó, és átkozottul jó kozák legény”, de a cselekmény előrehaladtával leginkább hanyag alkoholistaként mutatkozik. A szöveg számos utalást tartalmaz a korabeli ukrán társadalomra, például amikor Aeneas megpillantja Didót, „úgy viselkedik, akár egy moszkvai vidéken”, a pokolban a legrosszabb bűnösök az orosz földesurak, akik földi életükben sanyargatták jobbágyaikat.[1][6]
Cselekménye[szerkesztés]
a földre, és elaludt menten,
nem a küldetésére gondolt,
hát Mercurius odalebben,
megrázza, mint egy kutyát, s így szól:
»Mit csinálsz? Vodkát vedelsz megint?«
Teli torokból üvölt felé:
»Ne fetreng, nagyzolj, nem lehet,
és Didóval se hemperegj,
tudod, urunk hogy rendelé!«”[6]
- 1. rész
Trója eleste után Aeneas a tengeren menekül egy csapat trójaival. Iuno, aki nem szerette Venus fiát, Aeneast, megkéri Aeolus szélistent, hogy támasszon vihart. Aeneas azonban megvesztegeti Neptunus tengeristent, hogy állítsa meg a vihart. Venus pedig bepanaszolja Iunót Zeusznál. A főisten azt mondja, hogy Aeneas sorsa az, hogy Rómába menjen és ott erős királyságot építsen. Hosszú vándorlás után a trójaiak Karthágóba érkeznek, ahol Dido uralkodik. A királynő beleszeret Aeneasba, aki ennek hatására megfeledkezik céljáról. Zeusz ezt észreveszi, és elküldi Mercuriust, hogy figyelmeztesse Aeneast a feladatára. Aeneas és a trójaiak az éjszaka leple alatt elszöknek Karthágóból, Dido pedig bánatában öngyilkos lesz.
- 2. rész
A trójaiak elhajóznak Szicíliába, ahol Aeneas ünnepi játékokat rendez apja, Anchises tiszteletére. Az ünnepség alatt Iuno elküldi szolgálóját, aki meggyőzi a trójai nőket, hogy gyújtsák fel a hajókat. Aeneas dühös lesz, átkozza az isteneket, és esőért imádkozik. Az eső elered, és néhány hajó megmenekül. Aeneas álmában apját látja, aki megkéri, hogy látogassa meg őt a pokolban.
- 3. rész
A trójaiak kihajózva Szicíliáról Cumaenél érnek partot. Aeneas a pokolba vezető utat keresve találkozik a cumaei szibüllával, aki némi ajándékért cserébe megígéri, hogy elkalauzolja a pokolba. A pokolban Aeneas találkozik Didóval és Anchisesszel, aki azt jósolja fiának, hogy nagy és dicső családot fog alapítani.
- 4. rész
A trójaiak Aeolus segítségével kikerülik Circe szigetét. A következő szigeten egy latin király és felesége, Amata uralkodnak, akik Turnus királyhoz készülnek férjez adni lányukat, Laviniát. Aeneas és hadserege egy hét alatt megtanulnak latinul. A király tisztelettel fogadja Aeneast, és azt szeretné, hogy ő legyen a veje. Iuno készül megleckéztetni Aeneast, ezért a szigetre küldi az egyik Erinnüszt. A bosszú istennője először Amatát, majd Turnust szállja meg. Turnus álmot lát, amelyben menyasszonya Aeneast választja, és sértődésében hadat üzen a latin királynak. Aeneas emberei véletlenül agarat eresztenek Amata kevenc kutyusára, ezért a királynő elkezdi Aeneas ellen hangolni az embereket.
- 5. rész
Aeneas azon gondolkozik, hogyan győzze le Turnust. Álmában egy öregember azt tanácsolja neki, hogy az iakat hívja segítségül. Aeneas megfogadja a tanácsot, és az árkádiai király, Evander, elküdldi fiát, Pallantot a hadseregével. Venus megkéri Vulcanust, hogy készítsen egy erős fegyvert Aeneasnak. Iuno figyelmezteti Turnust a lehetséges támadásra, és azt javasolja, hogy támadjon elsőként. Turnus nem tudja bevenni a trójaiak erődítményét, de felégeti a trójai hajókat. Venus panaszára Zeusz szirénekké változtatja a trójai hajókat. Turnus ismét megtámadja a trójai erődöt, de a trójaiak ellentámadásakor megszökik. 6. rész Zeusz megtiltja az isteneknek, hogy beavatkozzanak a harcba. Aeneas és Pallant hajón indulnak a trójaiak megsegítésére. Amikor mindenki alszik, Aeneas egy mavkát pillant meg a vízben. A mavka elmondja neki, hogy a trójaiak már harcban állnak, és hogy flottája majdnem leégett. Aeneas bajtársai megmentésére siet; a csatában Turnus megöli Pallantot. Zeusz ittasan bocsánatot kér feleségétől, Iunótól. Iuno lefekteti, majd Aeneas alakjában a hajóra csalja Turnust, aki hazahajózik, és így megmenekül. Következő napon Aeneas eltemeti a halottakat. Latin követek érkeznek, akiknek Aeneas elmondja, hogy nem ellenük harcol, hanem Turnus ellen, és azt javasolja, hogy ők ketten párbajozzanak. A követek megviszik a hírt, és Turnus készülni kezd a párbajra. Amata ellenzi lánya és Turnus házasságát, mert ő maga titokban szerelmes Turnusba. Másnap a párbaj során Iuno Iuturnát küldi Turnus segítségére. Aeneas megsebesül, és Venus különböző gyógyírekkel kezeli. Amata azt hiszi, hogy Turnus halott, ezért felakasztja magát. Aeneas a párbajban kiüti Turnus kezéből a kardot, de Iuno Iuturna által új kardot ad neki. A párbaj folytatódik, és megöli Turnust.
Jelentősége[szerkesztés]
Az Enejida az első, modern ukrán nyelven írt mű,[6] amely számos ukrán elemet tartalmaz a folklór, szokások, étkezés és humor területéről.[5] Amellett, hogy megalapozta az ukrán irodalmi nyelv fejlődését, az ukrán helyesírás kialakulásának is alapjául szolgált.[3] A kozákok mítoszát jeleníti meg, akik az ukránok szabadságért vívott harcának a jelképei. Nem véletlen tehát, hogy a modernkori független Ukrajna megalakulása idején rockopera és rajzfilm is készült a vígeposz alapján.[5]
Feldolgozásai[szerkesztés]
- Enejida (1991), rajzfilm Volodimir Dahno rendezésében[7]
- Szerhij Beduszenko: Enejida (1991), az első ukrán rockopera[8]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Anatoly Grablevsky: Aeneas in Cossack Land: Kotliarevsky's Ukrainian Eneida. antigonejournal.com (Hozzáférés: 2023. március 10.)
- ↑ Документи про заборону української мови (XVII–XX ст.) [Dokumentumok az ukrán nyelv tiltásáról a 17.-20. században]. parafia.org.ua (2016. május 10.) (Hozzáférés: 2023. március 10.)
- ↑ a b Kocsis Mihály: Vergilius és az ukrán helyesírás. Acta antiqua et archaeologica: supplementum (Corollarium: tanulmányok a hatvanöt éves Tar Ibolya tiszteletére), XIII. évf. (2010)
- ↑ Koznarsky, Taras: "Neither Dead Nor Alive:" Ukrainian Language on the Brink of Romanticism. East/West: Journal of Ukranian Studies, IV. évf. 2. sz. (2017)
- ↑ a b c Anastassiya Andrianova: Aeneas Among the Cossacks: Eneïda in Modern Ukraine. In The Trojan Wars and the Making of the Modern World: Classical Reception After the Middle Ages. Ed. Adam J. Goldwyn. (hely nélkül): Uppsala Universitet. 2015. = Acta Universitatis Upsaliensis, 22.
- ↑ a b c Martin C. Putna: Az orosz birodalom peremvidékének kultúrtörténetéhez. Lettre, 100. sz. (2016) ford. Csehy Zoltán
- ↑ Eneida. www.imdb.com (Hozzáférés: 2023. március 10.)
- ↑ Revenko Band. umka.com (Hozzáférés: 2023. március 10.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Eneida című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Енеїда (Котляревський) című ukrán Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.