Emil Nolde
| Emil Nolde | |
| Született | Hans Emil Hansen 1867. augusztus 7.[1][2][3][4][5] Nolde[6][7][8] |
| Elhunyt | 1956. április 13. (88 évesen)[1][2][9][4][10] Seebüll[6] |
| Állampolgársága | |
| Házastársa | Ada Vilstrup |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Nolde Museum Seebüll[13] |
| Emil Nolde aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Emil Nolde témájú médiaállományokat. | |
Emile Nolde (Nolde, Észak-Schleswig, 1867. augusztus 7. – Seebüll, Észak-Frízföld, 1956. április 15.) német festő és grafikus, az északi expresszionizmus képviselője.
Életpályája
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Eredeti neve Emil Hansen. Noldéban született és ennek a falunak a nevét vette fel. Nolde volt az egyik legjelentősebb az északnémet festők között. Művészetének középpontjában a tájfestés állt. Paraszti sorból származott. Magányos, állandó viharok és tenger fenyegette tájon nőtt fel. A természetben látható formák életre keltek képzeletében és gyakran változtak fantomokká, groteszk démonokká. Szabadon használta az eszközöket. Minden nyáron fél évet magányosan töltött egy szigeten. Ekkor festette tenger-témájú képeit, mely egy 21 darabból álló sorozat. (1910-1911). A tenger és az ég kapcsolatára fókuszál rá. A motívumai állandó változásban vannak. Az anyag a lényeg. Absztrahál, hogy a természeti erőket meg tudja ragadni. Erőszakos és tragikus festészete megidézi Mark Rothko monokróm festészetét. Hagyta, hogy ösztönei irányítsák, színekkel próbálta kifejezni látomásait. A természet láttán érzett emóció extázissá nőtt benne. Expresszív fénylő színeit, hol ujjal, hol ecsettel, hol kartondarabbal hordta fel a vászonra. Ez a Brücke festőire oly jellemző színkavalkád „drámai” expresszionizmus néven ismert. 1906-ban csatlakozott a Die Brücke-hez, de másfél év múlva már ott is hagyta őket.
1910-ben őt is magával ragadta a berlini nagyváros varázsa, vázlatokat készít a kikötőkről, és a nyüzsgő éttermekben, kávéházakban, kabarékban. De leglényegesebb munkáinak ekkor is a vallásos műveket tartotta.
Nolde másik oldala: bibliai jeleneteket ábrázolt paraszti öltözetbe bujtatva. Fundamentalista pietizmus. Az alakjai karikatúraszerűek. 1909-ben készíti el első ilyen sorozatát, mely az Ótestamentumot foglalja magába. Hogy formába önthesse elemi erővel feltörő érzéseit, megkeményítette színeit, nagy sík felületre hordta fel őket, s lemondott a külső valóság ábrázolásáról.
Második sorozata az Ótestamentumot foglalja magába. Profán elemeket alkalmaz. Tonikus energiák szabadulnak fel.
Nolde Önéletrajza 1931-ben Berlinben jelent meg. Seebülli háza 1957 óta múzeum.
Művei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
|
|
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 26.
- 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
- ↑ "Emil Nolde". RKDartists (holland nyelven).
- 1 2 "Benezit Dictionary of Artists". Benezit művészeti lexikon (Oxford) (angol nyelven). Oxford University Press. 2006. Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven).
- ↑ "RKDartists" (holland nyelven).
- ↑ "Store norske leksikon". Great Norwegian Encyclopedia (norvég (bokmål) nyelven). Hozzáférés: 2026. október 17.
- ↑ "Emil [Hansen, Emil] Nolde". SIKART.
- ↑ "Kunstindeks Danmark" (dán nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ "Museum of Modern Art online collection" (angol nyelven). Hozzáférés: 2019. december 4.
- 1 2 "SIKART". Hozzáférés: 2021. június 18.
- ↑ de Jean-Pierre Duvaleix (2008. szeptember 12.). "Emil Nolde (1867-1956) au Grand Palais" (francia nyelven). Hozzáférés: 2026. április 28.