Emil Nolde
| Emil Nolde | |
 | |
| Született | Hans Emil Hansen 1867. augusztus 7.[1][2][3][4][5] Nolde[6][7] |
| Elhunyt | 1956. április 13. (88 évesen)[1][2][8][4][9] Seebüll[6] |
| Állampolgársága | |
| Házastársa | Ada Vilstrup |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Nolde Museum Seebüll[12] |
 | |
| Emil Nolde aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Emil Nolde témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Emile Nolde (Nolde, Észak-Schleswig, 1867. augusztus 7. – Seebüll, Észak-Frízföld, 1956. április 15.) német festő és grafikus, az északi expresszionizmus képviselője.
Életpályája[szerkesztés]
Eredeti neve Emil Hansen. Noldéban született és ennek a falunak a nevét vette fel. Nolde volt az egyik legjelentősebb az északnémet festők között. Művészetének középpontjában a tájfestés állt. Paraszti sorból származott. Magányos, állandó viharok és tenger fenyegette tájon nőtt fel. A természetben látható formák életre keltek képzeletében és gyakran változtak fantomokká, groteszk démonokká. Szabadon használta az eszközöket. Minden nyáron fél évet magányosan töltött egy szigeten. Ekkor festette tenger-témájú képeit, mely egy 21 darabból álló sorozat. (1910-1911). A tenger és az ég kapcsolatára fókuszál rá. A motívumai állandó változásban vannak. Az anyag a lényeg. Absztrahál, hogy a természeti erőket meg tudja ragadni. Erőszakos és tragikus festészete megidézi Mark Rothko monokróm festészetét. Hagyta, hogy ösztönei irányítsák, színekkel próbálta kifejezni látomásait. A természet láttán érzett emóció extázissá nőtt benne. Expresszív fénylő színeit, hol ujjal, hol ecsettel, hol kartondarabbal hordta fel a vászonra. Ez a Brücke festőire oly jellemző színkavalkád „drámai” expresszionizmus néven ismert. 1906-ban csatlakozott a Die Brücke-hez, de másfél év múlva már ott is hagyta őket.
1910-ben őt is magával ragadta a berlini nagyváros varázsa, vázlatokat készít a kikötőkről, és a nyüzsgő éttermekben, kávéházakban, kabarékban. De leglényegesebb munkáinak ekkor is a vallásos műveket tartotta.
Nolde másik oldala: bibliai jeleneteket ábrázolt paraszti öltözetbe bujtatva. Fundamentalista pietizmus. Az alakjai karikatúraszerűek. 1909-ben készíti el első ilyen sorozatát, mely az Ótestamentumot foglalja magába. Hogy formába önthesse elemi erővel feltörő érzéseit, megkeményítette színeit, nagy sík felületre hordta fel őket, s lemondott a külső valóság ábrázolásáról.
Második sorozata az Ótestamentumot foglalja magába. Profán elemeket alkalmaz. Tonikus energiák szabadulnak fel.
Nolde Önéletrajza 1931-ben Berlinben jelent meg. Seebülli háza 1957 óta múzeum.
Művei[szerkesztés]
|
|
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Emil Nolde (holland nyelven)
- ↑ a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b https://data.bnf.fr/ark:/12148/cb12704529q
- ↑ RKDartists (holland nyelven)
- ↑ Emil [Hansen, Emil Nolde]
- ↑ Kunstindeks Danmark (dán és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
- ↑ a b SIKART. (Hozzáférés: 2021. június 18.)
- ↑ https://www.journaldespeintres.com/emil-nolde-1867-1956-au-grand-palais/
