Emil Abderhalden
| Emil Abderhalden | |
 | |
| Született | 1877. március 9.[1][2][3][4][5] Oberuzwil[6] |
| Elhunyt | 1950. augusztus 5. (73 évesen)[1][7][2][4][5] Zürich[8] |
| Állampolgársága | svájci |
| Gyermekei | Rudolf Abderhalden |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | A porosz tartományi parlament tagja |
| Iskolái | Bázeli Egyetem |
| Kitüntetései | Cothenius Medal (1914) |
| Sírhelye | Fluntern Cemetery |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Emil Abderhalden témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Emil Abderhalden (Oberuzvil, Sankt Gallen kanton, 1877. március 9. – Zürich, 1950. augusztus 5.) svájci biokémikus és fiziológus.
Élete[szerkesztés]
Orvostudományt tanult a bázeli egyetemen, doktori fokozatát 1902-ben szerezte. Ezután Emil Fischer híres laboratóriumában tanult tovább, majd a berlini egyetemen dolgozott. 1911-ben a hallei egyetem orvosi karán fiziológiát tanított. 1931 és 1950 közt a Német Természettudományi Akadémia, a Leopoldina 20. elnöke volt.[9] 1936-ban a Pápai Tudományos Akadémia (Pontifical Academy of Sciences) tagjává nevezték ki.[10] Az első világháború alatt egy gyermekkórházat hozott létre, s megszervezte az alultáplált német gyermekek Svájcba utaztatását. Ezután folytatta tudományos kutatásait, tanulmányozni kezdte az anyagcserét, valamint az élelmiszerkémiát. A második világháború után visszatért svájcba, ahol a zürichi egyetem tanára lett. A 15262 Abderhalden aszteroidát róla nevezték el.[11]
Munkássága[szerkesztés]
Abderhalden elsősorban a terhességi vérvizsgálatról, a vizeletben található cisztin vizsgálatáról és az Abderhalden–Kaufmann–Lignac szindróma leírásáról ismert. Kiterjedt kutatásokat végzett a fehérjék, polipeptidek és enzimek kutatásának terén is. Nevéhez fűződik a ma Abderhalden szárító pisztolya néven ismert laboratóriumi eszköz feltalálása is.
Válogatott munkái[szerkesztés]
- Bibliographie der gesamten wissenschaftlichen Literatur über den Alkohol und den Alkoholismus. Unter Mitw. von ... und mit Unterstützung der Kgl. Akademie der Wissenschaften in Berlin. Berlin and Vienna, Urban & Schwarzenberg, 1904.
- Lehrbuch der physiologischen Chemie in 30 Vorlesungen von Emil Abderhalden. Berlin and Vienna, Urban & Schwarzenberg, 1906.
- Neuere Ergebnisse auf dem Gebiete der speziellen Eiweisschemie. Jena 1909.
- Physiologisches Praktikum. Berlin 1912
- Schutzfermente des tierischen Organismus. Berlin, 1912
- Synthese der Zemmbausteine in Pflanze und Tier. Berlin, 1912
- Die Grundlagen unserer Ernährung und unseres Stoffwechsel. Berlin, 1917
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), 2016. július 27.
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Who Named It? (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Абдергальден Эмиль, 2015. szeptember 27.
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina – Mitglieder (németül)
- ↑ A pápai akadémia oldala
- ↑ Az aszteroida adatlapja
Források[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Emil Abderhalden című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.