Elek Pál
| Elek Pál | |
 | |
| Született | Engel Pál 1856. szeptember 12. Ondrohó |
| Elhunyt | 1914. április 15. (57 évesen)[1] Baden bei Wien[2][3] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (11-1-4) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Elek Pál témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Malomszegi Elek Pál (1897-ig Engel Pál, 1900-tól malomszegi) (Ondrohó, 1856. szeptember 12. – Baden bei Wien, 1914. április 15.) vezérigazgató, közgazdász, udvari tanácsos.
Életpályája
[szerkesztés]Édesapja gazdálkodó volt; 1860-ban vásárolta meg malomszegi birtokát. Európa majdnem minden országában járt, sőt Ázsiában is. Párizsban és Londonban dolgozott; a Dreyfuss-bankház export- és importvállalatának vezetője volt. 1890–1911 között Baross Gábor meghívására a Magyar Kereskedelmi Rt. vezérigazgatója volt.
Meghonosította és állandósította a fiumei árubehozatalt, 1892-ben megszervezte a budapesti déligyümölcs-árverés intézményét. 1892-ben ő indította el az első osztálysorsjátékot.[4] Megalapította a nyersbőr- és gyapjúakciókat és a Magyar Államvasutak gépgyára vezérügynökségét. Számos ipari és pénzintézeti vállalkozás létrehozása mellett a magyar sótermelésnek új kiviteli piacokat szerzett.
1900. április 10-én malomszegi előnévvel ő és törvényes leszármazottai számára nemesi címet és címert adományozott I. Ferenc József Bécsben.[5] Eredményes működéséért 1905-ben udvari tanácsosi címmel tüntette ki az uralkodó.[6]
Cikkei jelentek meg a Pester Lloyd (1891, 1901), a Magyar Ipar (1908), a Magyar Társadalomtudományi Szemle (1908) és a Pesti Napló (1909) hasábjain.
Áttért. Felesége Garai Aranka (esküvő: 1892), akitől két leánygyermeke származott, Lili (férjezett szobi Luczenbacher Pálné. Született: 1893), és Mariska (később dezseri Rudnyánszky Ferenc honvéd huszárőrnagy felesége. Született: 1894).[7]
A Fiumei Úti Sírkertben található (11-1-4) síremlékét, ahol családjával nyugszik, Ligeti Miklós 1922-ben készített szobra díszíti.
Balassa Imre megírta regényes életrajzát.[8]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Országos Széchényi Könyvtár
- ↑ https://adt.arcanum.com/hu/view/TolnaiVilaglapja_1914_02/?pg=225&layout=s
- ↑ Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat, 1990
- ↑ Magyarországon a második világháború előtt létezett olyan sorsjáték, amelynek évente több, rendszerint hat, „osztálynak” nevezett sorshúzása volt. Bárczi Géza (szerk): A magyar nyelv értelmező szótára. Budapest, 1959–1962. OSZK–MEK, Online változat
- ↑ MNL–OL. K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 70. kötet - 811 - 814. oldal
- ↑ Uj Idők, 1905. március 5. 10. szám, 232. o.
- ↑ Kempelen Béla: Magyarországi zsidó és zsidó eredetű családok 3. (Budapest, 1939), 117–118. o.
- ↑ Címlap és ismertető: Balassa Imre: Elek Pál regénye. Közgazdasági eposz a XIX. századból. Budapest, 1925.
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Magyar zsidó lexikon
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János 7. kötet, Budapest, 1990. 245–246. hasáb
További információk
[szerkesztés]- Gutenberg nagy lexikon. Minden ismeretek tára I–X. (elkészült rész: A–Felméri), Budapest, Nagy Lexikon Kiadóhivatal, 1931–1932.
- Révai új lexikona VI. (E–Fei). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2000. ISBN 963-927-226-4
- Tolnai új világlexikona I–XVIII. + I–II. (pótkötetek). Budapest: Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat Rt. 1926–1933.
- Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8
