Egyéni vállalkozó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az egyéni vállalkozó fogalma országonként eltérhet. Ez a szócikk a Magyarországon elfogadott gyakorlatot tükrözi. A magánszemélyek a saját nevük alatt négyféle formában végezhetnek gazdasági tevékenységet:

Az egyéni vállalkozó fogalmát 2013. június 30-ig az „1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról” határozza meg. Eszerint: „Egyéni vállalkozó: a) az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény szerinti egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő magánszemély, az említett nyilvántartásban rögzített tevékenysége(i) tekintetében”. A törvény egyben meghatározza azokat a magánszemélyeket, akiket kizár az egyéni vállalkozók köréből. Tehát, egyéni vállalkozó lehet a magánszemély, aki belföldön üzletszerű gazdasági tevékenységet folytat. A „2009. évi CXV. törvény az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről” tovább pontosít: egyéni vállalkozó az a devizajogszabályok szerint belföldinek minősülő természetes személy vagy külföldinek minősülő külföldi állampolgár, aki gazdasági tevékenységet folytat. Nem vállalkozhat olyan személy, akire vonatkoznak a tételesen felsorolt kizáró okok.

2012. végén Magyarországon kb. 368 490 nyilvántartott egyéni vállalkozó volt. Számuk évente 3-4%-kal folyamatosan csökken.[2]

Alapítás[szerkesztés]

Egyéni vállalkozás Magyarországon 2013-tól díjmentesen indítható. A vállalkozói igazolvány 10.000 ft-ba kerül, de 2010. január 2 óta nem kötelező kiváltani.

Az alapításához a magánszemélynek három feltételnek kell megfelelnie:

  • cselekvőképesség,
  • állandó lakóhely, illetve külföldiek esetén tartózkodási engedély
  • ne legyen kizárva az egyéni vállalkozás gyakorlásából

Az egyéni vállalkozás indítása történhet személyesen vagy elektronikus úton. Az utóbbihoz ún. ügyfélkapus regisztráció szükséges (ezt bármely okmányirodában elintézhetjük). A „2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről” 16.§ (3) bek. d) pontja szerint a vállalkozás indításakor be kell jelenteni a fő- és egyéb tevékenységi köröket a mindenkor hatályos „Önálló vállalkozások tevékenységi jegyzéke” (ÖVTJ) kódok szerint.[3] Több tevékenységi kör szakképzettséghez, illetve engedélyhez kötött. Ha nem rendelkezünk valamilyen szakképzettséggel vagy engedéllyel, az adott tevékenységet csak alkalmazott vagy alvállalkozó útján végezhetjük. A vállalkozás indítása után minden adatszolgáltatást és bevallást (kivéve az iparűzési adóbevallást) elektronikusan kell teljesíteni.

Kötelezően be kell jelentkezni az évente a helyi önkormányzatnak fizetendő helyi iparűzési adó hatálya alá, és regisztrálni kell a kereskedelmi és iparűzési kamaránál is (ennek éves díja 2013-ban 5000 ft). Az egyéni vállalkozók nyilvántartását a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEKKH) vezeti. Az alapítás után az egyéni vállalkozó adószámot, statisztikai számjelet, KEKKH nyilvántartási számot, kamarai nyilvántartási számot, és - ha kérte - vállalkozói igazolvány-számot kap. (A bevallásokhoz szükséges TAJ-számmal és adóazonosító számmal már valószínűleg rendelkezett.)

A tevékenység megkezdésének bejelentése, a változás-bejelentés, a tevékenység szüneteltetésének és megszüntetésének bejelentése díj- és illetékmentes.

A tevékenységet legalább 1 hónapra, és legfeljebb 5 évig lehet szüneteltetni, az erről szóló bejelentést csak elektronikus úton lehet megtenni az Ügyfélkapun keresztül. A szüneteltetés idejére - ha van - az egyéni vállalkozói igazolványt le kell adni.

Egyéni vállalkozási formák[szerkesztés]

Az alapításkor el kell dönteni, hogy az egyéni vállalkozás áfa-körben fog-e tevékenykedni vagy sem. 2018-ban az alanyi jogon járó áfa-mentesség évi 8 millió ft árbevételig választható.

Az egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói tevékenységéből eredő kötelezettségeiért teljes vagyonával felel.

Nyilvántartások[szerkesztés]

Az egyéni vállalkozó köteles az adóköteles jövedelem megállapításához szükséges egyszeres könyvviteli nyilvántartásokat vezetni. A nyilvántartásoknak két fajtája van: alap- és részletező nyilvántartások.

A vállalkozás működésétől függően mások a vezetendő nyilvántartások. Az alábbiakban a 2013. június 10-én érvényes állapot található:

  • a személyi jövedelemadó hatálya alá tartozó egyéni vállalkozók nyilvántartási kötelezettségét a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 5. számú melléklete írja elő;
  • átalányadózó egyéni vállalkozók esetében az Szja tv. 5. számú mellékletében foglaltakat az Szja tv. 51. § (3) bekezdésében előírtakra figyelemmel kell alkalmazni;
  • az egyszerűsített vállalkozói adóról (EVA) szóló 2002. évi XLIII. törvény hatálya alá tartozó egyéni vállalkozók nyilvántartási kötelezettségét a hivatkozott törvény 4. § (1) bekezdése határozza meg, és e nyilvántartási kötelezettség teljesítése során az egyéni vállalkozók kötelesek a törvény mellékletében leírtak alapján eljárni;
  • a kisadózó vállalkozások tételes adójáról (KATA) és a kisvállalati adóról (KIVA) szóló 2012. évi CXLVII. törvény hatálya alá tartozó egyéni vállalkozók nyilvántartási kötelezettségét a hivatkozott törvény 12. §-a határozza meg.

Alapnyilvántartások

Részletező nyilvántartások

  • vevőkkel (megrendelőkkel) szembeni követelések nyilvántartása;
  • szállítókkal szembeni tartozások nyilvántartása;
  • tárgyi eszközök, nem anyagi javak nyilvántartása;
  • beruházási és felújítási költség-nyilvántartás;
  • tőkejövedelmek nyilvántartása;
  • munkabérek, más személyi jellegű kifizetések és a vállalkozói kivét nyilvántartása;
  • gépjármű-használati nyilvántartás (útnyilvántartás: a megtett üzleti utak részletes nyilvántartása, vagy az 500 km-es átalány választása esetén egyszerű kimutatás);[6]
  • hitelbe vagy bizományba történő értékesítésre átadott, átvett áruk nyilvántartása;
  • egyéb követelések, kötelezettségek nyilvántartása;
  • leltár;
  • alvállalkozói nyilvántartás;
  • szigorú számadású bizonylatok nyilvántartása;
  • selejtezési jegyzőkönyv.

Az önálló tevékenységet végző magánszemély kérelmére az adóhatóság az előírt nyilvántartások vezetése alól indokolt esetben felmentést adhat.

Bevallási kötelezettségek[szerkesztés]

Az adózókat eljárási értelemben terhelő adókötelezettségeket az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 14. § (1) bekezdés c) pontja sorolja fel.

Az adóbevallásról az Art. 31. §-a, valamint az adott anyagi jogszabályok (teljesség igénye nélkül: rehabilitációs hozzájárulás, játékadó, cégautóadó, szakképzési hozzájárulás) rendelkeznek. Az anyagi jogszabályok ismeretében dönthető el az adóalanyiság, illetve az adóbevallási kötelezettség kérdése. Az állami adóhatósághoz benyújtandó adóbevallás időpontjáról a fent említett Art. 1. számú melléklete rendelkezik.

Járulékok és adók[szerkesztés]

Az egyéni vállalkozó az „1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról” rendelkezései szerint a jövedelmét – a törvényben is megjelölt feltételek figyelembevételével – kétféle módszer szerint állapíthatja meg:

  • a költségek tételes elszámolása alapján a vállalkozói jövedelem szerinti adózás (lásd: Szja-törvény 49/A. §, 49/B. §, 49/C. §);
  • átalányadózás (lásd: Szja-törvény 50. §) (eva);
  • 2013. január 1-től lehetséges még a „A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény” (Katv.) szerinti adózás (kata és kiva).

A vállalkozói jövedelem szerinti adózás[szerkesztés]

Az Szja-törvény alapján fizetendő személyi jövedelemadó:

  • a vállalkozói kivét után: vállalkozói személyi jövedelemadó (16%),
  • a vállalkozói osztalékalap után: személyi jövedelemadó (16%) és 14%-os egészségügyi hozzájárulás (eho).[7]

A szociális hozzájárulási adó mértékét „Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény” szabályozza. Ennek mértéke 2012-ben és 2013-ban 27%.

A fizetendő társadalombiztosítási járulékokat az „1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről” határozza meg. Eszerint, az egyéni vállalkozó által fizetendő járulékok a következők:

  • nyugdíjjárulék: 10%
  • biztosított által fizetendő egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék: 8,5%, amelyből
    • természetbeni egészségbiztosítási járulék: 4%
    • pénzbeli egészségbiztosítási járulék: 3%,
    • munkaerő-piaci járulék: 1,5%.
  • a törvényben meghatározott munkaköröknél: a foglalkoztató és az egyéni vállalkozó által fizetendő korkedvezmény-biztosítási járulék mértéke 13%.

A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, esetében az egészségügyi szolgáltatási járulék havi összege: 6660 ft (napi összege 222 ft).

Költségként csak a szociális hozzájárulási adó és az iparűzési adó (lásd lejjebb) számolható el, a járulékok nem.

Átalányadózás[szerkesztés]

Az átalányadózást (eva) választó egyéni vállalkozóra az „1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról” 50-55.§-ok és a „2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről” (különösen az 5. melléklet) rendelkezései az irányadók. Ilyen adózási formát évi legfeljebb 15 millió ft bevételig lehet választani.

A kisadózó évi 6 millió ft bevételig választhatja a kisadózók havi átalányadóját (kata), amelynek összege 2013-ra 50.000 ft/hó. Ez fedezi a személyi jövedelemadót, a járulékokat (ideértve a 14%-os egészségügyi szolgáltatási járulékot is), az egészségügyi hozzájárulásokat (ezeket nem is kell bevallani), a szociális hozzájárulási adót és az egészségügyi hozzájárulást, valamint a szakképzési hozzájárulást. Ha az egyéni vállalkozó jövedelme az év adott napján eléri a 6 millió forintot, attól a pillanattól kezdve megszűnik a kisadózói státusz, és a 6 millió ft-tot meghaladó rész után 40 százalék adót kell fizetni.

(Nem tartozik e szócikk tárgyához a fizetővendég-szolgáltatást nyújtó magánszemélyek[8] tételes átalányadója. Ezzel kapcsolatban elsősorban az Szja-törvény 57/A. §-a tartalmaz rendelkezéseket.)

Iparűzési adó[szerkesztés]

Searchtool right.svgBővebben: Helyi adózás Magyarországon#Iparűzési adó

Az iparűzési adót az önkormányzatok szabják ki az „1990. évi C. törvény a helyi adókról” előírásainak megfelelően két egyenlő részletben kell befizetni:az első részletet március 15-ig, a második részletet szeptember 15-ig. ,

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ A Nemzeti Adó- és Vámhivatal tájékoztatása Archiválva 2015. február 1-i dátummal a Wayback Machine-ben: „A „szellemi szabadfoglalkozás” kifejezés nem adójogi kategória.” és „szellemi tevékenységnek az a tevékenység minősíthető, amelynek eredményeként a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény szerinti szabadalmi oltalom tárgyát képező, továbbá a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében szerzői jogi védelemben részesített alkotás jön létre. A minősítés minden esetben a kifizető feladata.”
  2. ↑ Az önálló vállalkozók (korábbi elnevezésük: egyéni vállalkozások) száma 2012 végén több mint 1 millió 65 ezer volt, ebből az egyéni vállalkozók (korábbi elnevezésük: egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő egyéni vállalkozók) aránya 34,6% volt.[1]
  3. ↑ 2012. január 1-től az ÖVTJ váltototta fel a Szakmakód jegyzéket („SZJ-számok”).
  4. ↑ A pénztárkönyv minimális adattartalmát az 1995. évi CXVII. törvény 5. számú melléklete részletesen ismerteti.
  5. ↑ A naplófőkönyv tartalmát a Számviteli törvény egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozókra irányadó rendelkezései szerint kell megállapítani.
  6. ↑ Lásd: A gépjárművek költségelszámolási lehetőségeinek alapvető szabályai a személyi jövedelemadó és a társasági adó rendszerében (A NAV tájékoztató füzete)
  7. ↑ A 14%-os egészségügyi hozzájárulást a következők után kell fizetni: a vállalkozásból kivont, értékpapír kölcsönzésből vagy árfolyamnyereségből származó, vagy ingatlan bérbeadás esetén az 1 millió forintot meghaladó jövedelem után, valamint a 25%-os adóterhet viselő osztalék vagy vállalkozói osztalékalap után kell fizetni feltéve, hogy ezek után a biztosítási jogviszonyban a magánszemélyt terhelő egészségbiztosítási járulék, valamint az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló törvény alapján a magánszemélyt terhelő egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásból a természetbeni egészségbiztosítási járulék együttes összege a tárgyévben el nem éri a 450 000 forintot (ez a hozzájárulás-fizetési felső határ).
  8. ↑ Az Szja-törvény szerint: 57/A.§ (1) Fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély az, aki - nem egyéni vállalkozóként - a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló kormányrendelet szerinti egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenység keretében - nyújt szálláshelyet ugyanannak a személynek adóévenként 90 napot meg nem haladó időtartamra.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Egyéni_vállalkozó&oldid=20860101”