Edvi Illés Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Edvi Illés Károly
Született 1842. június 26.[1]
Somogyszil
Elhunyt 1919. április 6. (76 évesen)[1]
Budapest
Foglalkozása
  • ügyvéd
  • ügyész
SablonWikidataSegítség

Edvi Illés Károly (Somogyszil, 1842. június 26.Budapest, 1919. április 6.) jogi doktor, jog- és váltóügyvéd, királyi ügyész, az MTA levelező tagja (1895), Edvi Illés Pál unokaöccse.

Élete[szerkesztés]

Edvi Illés Károly 1842. június 26-án született Szilben (Somogy vármegye). Édesapja gazdatiszt volt.

Az elemi iskola végeztével az elsőtől a negyedik osztályig Aszódon járt gimnáziumba, majd ötödik osztályos korától Sopronban tanult és itt is érettségizett az evangélikus líceumban.

1860-ban ősszel a bécsi egyetem jogi karára iratkozik be, 1861. év tavaszán már a pesti egyetemen végzi jogi tanulmányait. 1864-től 1867-ig jogtanító volt Szirákon Degenfeld-Schonburg Lajos és József grófok mellett.

Ügyvédi szakvizsgája letételét követően 1867. évi november hó 28-án Pest-Pilis-Solt vármegye évnegyedes közgyűlésén megyei tb. tiszti alügyésszé nevezik ki, majd az 1868. március 19-én tartott vármegyei közgyűlésen "rendszerinti tiszti alügyésszé" választják. 1869 augusztusáig a megyei központi fenyítő törvényszéknél, később pedig a Szegedre kiküldött megyei fenyítő törvényszéknél, majd az azt felváltó Aradi Törvényszéken képviselte a vádat kora legveszélyesebb köztörvényes bűnügyeiben.

1872 és 1883 között már királyi ügyészként dolgozott Szegeden, Aradon, Budapesten és Pécsett. Ügyészként, a vád képviseletében részt vett gróf Ráday Gedeon királyi biztos és Laucsik Máté vizsgálóbíró mellett a betyárvilág, az alföldi rablóbandák felszámolásában. Ráday Edvi Illést erre a feladatra lényeglátó, higgadt, alapos munkája, kisugárzó egyénisége miatt választotta. A büntetőperek csúcsa 1872-ben a Rózsa Sándor és társai elleni per volt, ahol ügyészként négy ügyvéddel állt szemben. Tapasztalatait Emlékeim a szegedi várból című kéziratában írta le. 1873 után az ügyészi feladatok ellátása mellett büntetőjogi tudását a jogi irodalomban, szakkönyvek írásában és a törvényhozásban is kamatoztatta. 1875–76-ban részt vett az 1878. évi V. törvény, az ún. Csemegi Kódex megalkotásában.

1877-től minden orvosi beavatkozás ellenére, fokozatosan elvesztette szeme világát. 1883-ban emiatt nyugalomba vonult, folytatta azonban ügyvédi és jogi írói tevékenységét. E működése során bontakoztatta ki emlékező és elemző tehetségét, melynek eredményeként a magyar jogtudomány jeles alakjai közé emelkedett. Ettől kezdve írta azokat a meghatározó jogi műveket, amelyek a magyar büntetőjogászok mesterévé tették. Jogi tankönyveiből jogásznemzedékek tanultak. A magyar büntető törvénykönyvnek korának leghivatottabb és legkiválóbb kommentátora volt, már vakon, fejből diktálva fejezte be a többször, több kötetben kiadott magyar büntető törvénykönyv magyarázatát. E művének zsebkiadása a „Kis Illés” egyetlen gyakorló jogász dolgozóasztaláról sem hiányozhatott. Ebben az időszakban több szépirodalmi művet is alkotott, közülük Cifra Juci című három felvonásos népszínművét 1884-ben Pécsett, majd 1888-ban a Budai Színkörben mutatták be.

1882-től Pécsett, 1885-től Aradon, 1888-tól Budapesten tartott fenn ügyvédi irodát. Ügyvédként lelkiismeretesen foglalkozott a legkisebb bűnüggyel is. Az ügyek alapos ismerete, a meggyőző érvelés, a választékosan előadott védőbeszéd jellemezték tevékenységét.

Pesti tevékenysége során országos tekintélyre tett szert. Részt vett a bűnvádi perrendtartás kódexének előkészítő munkálataiban, megírta Balogh Jenő és Vargha Ferenc társaságában a büntető perjog három kötetes nagy kommentárját, a kihágási büntetőtörvénykönyv magyarázatát. Kiadta zsebkönyveit, nagy számban írta a főként a büntetőjog körébe vágó dolgozatait, melyek a Magyar Igazságügyben, a Magyar Jogászegylet Évkönyvében, a Büntető Jog Tárában, Jogtudományi Közlönyben, Jogban, Jogi Szemlében, az Ügyvédek Lapjában stb. jelentek meg. Büntetőjogi és közjogi témákban 1889 és 1916 között a Budapesti Hírlap állandó vezércikkírója volt, a legbonyolultabb jogi kérdést is világos, mindenki számára érthető módon fejtette ki. A 20. század elején szerkesztette a Jogállam című folyóiratot. Jogi szakirodalmi munkássága elismeréseként 1903-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, székfoglalóját a parlamenti szólásszabadságról tartotta.

Szaktudása és kitűnő stilizáló munkája miatt közel húsz éven át folyamatosan részt vett a kodifikációs munkákban. 1913 és 1915 között Bernolák Nándorral, Finkey Ferenccel és Angyal Pállal együtt kidolgozták a büntető törvénykönyv tervezetét.

1918-ban királyi udvari tanácsosi címet kapott.

1919. április 6-án halt meg. A Tanácsköztársaság idején csak csendes temetése lehetett, méltatások csak a diktatúra bukása után jelenhettek meg róla. Gyomai Zsigmond gyászbeszédében azt írta a neves jogászról: „hősi életet élt”.

Családja[szerkesztés]

Kétszer nősült. Első neje, dombrádi Nagy Emília, 1885-ben hunyt el. Három leányuk született – Margit, Dalma és Magda. Egyetlen fiúgyermeke Szilárd, hathetes korában meghalt. (1881-ben). Második neje verbói Szluha Mária volt.

Művei[szerkesztés]

Szépirodalom:

  • Leona, dráma (Széplaki Jancsi Sándorral közösen)
  • Falusi iskola, vígjáték
  • A király reggelije vígjáték
  • Cifra Juci népszínmű, (dalokkal 3 felvonásban, zenéje Langer Viktortól, pécsi bemutató után 1888. július 13-án a budai színkörben is előadták)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03609/03645.htm, Edvi Illés Károly, 2017. október 9.

Források[szerkesztés]

  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai (1825–2002). I. kötet, Budapest: MTA Társadalomkutató Központ, 2003.p. 284–285.
  • Angyal Pál: Edvi Illés Károly l. tag emlékezete. Bp., 1929. 34 p. (A Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek, XX. kötet, 14. szám)
  •  Edvi Illés Károly. Budapesti Hírlap, 1919. XXXIX. évf. 77. sz. (október 3.) p. 5.
  • Edvi Illés Károly. In: Szendrei Géza: Híres emberek, régi ügyészek. Budapest: Rejtjel, 2008. p. 143–145.
  • Gyomai Zsigmond gyászbeszéde Edvi Illés Károly ravatalánál. In: Edvi Illés Károly emlékezete. Budapest, 1919.
  • Magyar életrajzi lexikon
  • Nánási László : 175 éve született Edvi Illés Károly. = Magyar jog, 2017. LXIV. évf. 9. szám, p. 581-582
  • Nánási László: Emlékezés Edvi Illés Károlyra (1842-1919), a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjára. https://mta.hu/ix-osztaly/jubileumi-megemlekezesek-106146
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.

További információk[szerkesztés]

  • Jog Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap