Edmond de Goncourt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Edmond de Goncourt
Edmond de Goncourt by Nadar c1877.jpg
Született 1822. május 26.[1][2][3][4][5][6][7]
Nancy[8]
Elhunyt 1896. július 16. (74 évesen)[1][2][4][5][6][7]
Draveil
Állampolgársága francia
Foglalkozása
  • író
  • művészettörténész
  • történész
  • naplóíró
  • irodalomkritikus
Iskolái Lycée Condorcet
Kitüntetései
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének tisztje
  • Concours général
Sírhely Montmartre-i temető (13)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Edmond de Goncourt témájú médiaállományokat.

Edmond Huot de Goncourt (Nancy, 1822. május 26.Draveil. 1896. július 16.) francia író, Jules de Goncourt bátyja.

Élete[szerkesztés]

Testvérével folyamatosan együtt élt és vele közösen alkotta meg életműve nagy részét. A naturalista ábrázolásmód megteremtői voltak a regényirodalomban. Kutatásukkal és írásművészetükkel felelevenítették a 18. századot és művészeit. Közös munkájuknak öccse korai halála vetett véget. Nevüket viseli az irodalmi díj és akadémia, melyet alapítottak.

Testvére halála után Edmond de Goncourt hosszú időre elhallgatott, de később visszatért a regényíráshoz. Könyvet adott ki egy prostituáltról (La Fille Elisa, 1875). Ezt követte „legszebb és legigazabb regénye”,[9] a Les Frères Zemganno (1879), két cirkuszi akrobata története, akiknek alakjában könnyen felismerhetők maguk a Goncourt fivérek; valamint egy ismert színésznő, Rachel (1821–1858) életét feldolgozó regény (La Faustin, 1882) és a Chérie (1884).

Élete végén Edmond japán festők művészetével foglalkozott. Két könyvet adott ki róluk: Outamaro, le peintre des maisons vertes (1891) és Hokusai (1896); valamint folytatta bejegyzéseit a testvére által 1851-től vezetett naplójukba (Journal des Goncours) és 1887-től folyamatosan jelentette meg annak köteteit (1896-ig). Ez a napló nem csak saját életük dokumentuma, hanem a francia irodalmi élet egyik leghíresebb krónikája is.

Testvérével együtt írt regényei[szerkesztés]

Regények[szerkesztés]

  • Charles Demailly (eredeti címe: Les hommes de lettres, 1860)
  • Sœur Philomène (1861)
  • Renée Mauperin (1864)
  • Germinie Lacerteux (1865)
  • Idées et sensations (1866)
  • Manette Salomon (1867)
  • Madame Gervaisais (1869)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  3. Léonore database. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b RKDartists. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Find A Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. a b Babelio. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 19.)
  9. Ambrus Zoltán: A Goncourt-testvérek In: Vezető elmék (Irodalmi karcolatok). Budapest, 1913 (MEK, elektronikus változat).

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]