Dysithamnus mentalis
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.JPG) A hím
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Dysithamnus mentalis (Temminck, 1823) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Dysithamnus mentalis témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Dysithamnus mentalis témájú kategóriát. |
A Dysithamnus mentalis a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászmadárfélék (Thamnophilidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Coenraad Jacob Temminck holland zoológus írta le 1823-ban, a Myothera nembe Myothera mentalis néven.[3]
Alfajai[szerkesztés]
- Dysithamnus mentalis septentrionalis – (Ridgway, 1908)
- Dysithamnus mentalis suffusus – (Nelson, 1912)
- Dysithamnus mentalis extremus – (Todd, 1916)
- Dysithamnus mentalis aequatorialis – (Todd, 1916)
- Dysithamnus mentalis viridis – (Aveledo & Pons, 1952)
- Dysithamnus mentalis cumbreanus – (Hellmayr & Seilern, 1915)
- Dysithamnus mentalis oberi – (Ridgway, 1908)
- Dysithamnus mentalis andrei – (Hellmayr, 1906)
- Dysithamnus mentalis ptaritepui – (J. T. Zimmer & Phelps, Sr., 1946)
- Dysithamnus mentalis spodionotus – (Salvin & Godman, 1883)
- Dysithamnus mentalis semicinereus – (P. L. Sclater, 1855)
- Dysithamnus mentalis napensis – (Chapman, 1925)
- Dysithamnus mentalis tambillanus – (Taczanowski, 1884)
- Dysithamnus mentalis olivaceus – (Tschudi, 1844)
- Dysithamnus mentalis tavarae – (J. T. Zimmer, 1932)
- Dysithamnus mentalis emiliae – (Hellmayr, 1912)
- Dysithamnus mentalis affinis – (Pelzeln, 1868)
- Dysithamnus mentalis mentalis – (Temminck, 1823)[2]
Előfordulása[szerkesztés]
Mexikó, Belize, Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama, Trinidad és Tobago, valamint Argentína, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Paraguay, Peru és Venezuela területén honos.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint mocsári erdők és száraz szavannák. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 13 centiméter, testsúlya 14-16 gramm.[5] A felnőtt hím tollazata szürke, hasa fehéres krém színű, háta zöldes szürke. A tojó feje torka, hasa és nyaka szürke, háta, farka és szárnyai barnák.
 |
Életmódja[szerkesztés]
Apró rovarokkal és más ízeltlábúakkal táplálkozik. Nem nagyon csatlakozik vegyes fajú csoportokba, inkább elzárkózik más fajoktól. Általában párban vagy kisebb csoportokban él.
Szaporodása[szerkesztés]
Fészke csésze alakú. Fészekalja 2 fahéj pettyes tojásból áll, melyet mindkét szülő 15 napig költ. A kikelés után a fiókák 9 nap múlva kirepülnek.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. szeptember 3.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. szeptember 3.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. szeptember 3.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. szeptember 3.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. szeptember 3.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. június 26.)
